"Sohasem érnek véget tervezgetéseink addig, amíg énünknek nincsen vége." C. H. Mackintosh

-----------------------------------------------------

 "Úgy szólj, mintha most és utoljára szólna a szád."

"Nem az a fontos, hogy meddig élsz, hanem az, hogy miént élsz."

 "Nem a tánc a bűnös, hanem az érzelem, amely a két test érintkezése eredményez." Rácz

 "Isten nem a kívánságainkat teljesíti, hanem az ígéreteit."

 "A bensőséges imádságban eltöltött idővel lesz arányos életed gyümölcsöző volta."

M. Basilea Schlink                                                                                                                    

---------------------------------------------

 "Semmi sem lehet hatalmasabb mint Jézus!" -a szerelem sem, a félelem sem, az aggodalom sem (...)

 "Semmi vagyok Uram, de a tied vagyok!" Ambrosius

 "Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress, és fontos leszel!" Anonym

---------------------------------------------

 "HA van munkád és álmod,  Ha küzdelmednek értelmét látod,

Ha van aki szeret, és van akit szeress,  Soha ne hajtsd le búsan a fejed,

Hiszen gazdagabb vagy mint más emberek."

 "Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye - melege: mindenkire egyformán."

 "Ha veszel, megtelik a kezed, Ha adsz, megtelik a szíved." Mararete SeemannAdorjánné

----------------------------------------------

Nagy Aranka: Örök adventben

Jöttek és tűntek szent karácsonyok, tizennyolcnál is több talán,
tizennyolcszor kerestem Őt, de titok maradt nekem és talány.

Csak gyertyalángot láttam és fenyőt, azokban véltem vártam Őt,
az Ige szólt, és csengett az ének, egy sugarát elfogtam szemének,
de villanás volt csak és rejtelem. Kutattam arcát a szent éjeken,
éreztem ízét borban és kenyérben, palástja lengett már az égen,
de a felhőknél is magasabban; annyi tűnt karácsony után,
én mégis - adventben maradtam.

----------------------------------------------

Myra B. Welch: A mester érintése

Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is... Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről, Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, Akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor, Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált: – Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz: – A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr,Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón, Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor, Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi. Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

-------------------------------------------------

  ELINDULNI A KERESZT ALÓL.

Boldog titok: a Golgotán kezdhetek el minden napot,
megköszönve a meghálálhatatlan, csodálatos áldozatot …
s akkor csupa fény lesz a reggelem, minden úton ez a fény jár velem.

Hisz bűnteher és gondteher lehull és ottmarad.
a szabadulást hirdető Krisztus kereszt alatt!
Szabad szívvel, kézzel indulhatok ha várnak rám az új feladatok.

Biztatóbb, szebb és boldogabb  új reggel lehet-e:
elindulni mint Isten  megváltott gyermeke,
kinek szíve szeretetről dalol, a Golgotáról, a kereszt alól.
 -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

 Elvonult az Isten
Mi csak kőből építettünk templomot Neki, Ki egy mindenséget alkotott,
S az egész nagyvilág is kicsi arra,  Hogy Őt, a hatalmast befogadja.
Szinte ujjongott a szent Isten szíve, Mikor képmásául az embert teremtette,
S hogy a hasonmását még hűbbé tegye, Önnön szívéből tett szívet bele.
Így ébredt életre az első ember,  Nem sejtve, hogy benne isteni szív dobog,
De Isten úgy vágyta szinte remegve -, Hogy emberképmása e szívvel szeresse.
Bár hódolt Előtte a Föld és az Ég,  Dicsérte nagy műve: a Mindenség!
De Neki mindebbe nem telt öröme, Szeretetre vágyott isteni szíve.
Vágyott Ő olyan kicsinynek lenni,  Hogy az emberszívben tudjon megpihenni,
S mikor szívajtókon halkan kopogott, Mi csak kőből adtunk Néki templomot.
Ő szíveink meleg, szent szerelmét várta,  De mi be akartuk zárni a kőházba,
S amíg úgy gondoltuk, otthona lesz ebben, E világból csendben elvonult az Isten
Jöttek dögvészek, éhségek, háborúk,  Az egész nagyvilág jajszóvá alakult,
S míg Istent keresve kőtemplomba jártunk,  Kő-istenek között kőszívűvé váltunk.

---------------------------------------------