Köszönetek
Köszönöm, Uram, hogy velem voltál!
Köszönöm, Uram, hogy erőt adtál!
Köszönöm, Uram, hogy megtartottál!
Köszönöm, Uram, hogy rám hajoltál!
Köszönöm, Uram, hogy betakartál!
Köszönöm, Uram, hogy elaltattál!
Köszönöm, Uram, hogy álmot adtál!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
Ne félj,
mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy.
Viruló réteken át hűs forrás felé vezetlek,
pásztorod vagyok, elveszni senkit nem hagyok,
Karom feléd tárom, kiárad áldásom.
Nem rejtőzöm el, szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben, Örök feléd a hűségem,
amerre jársz, védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretet-lángom átölel.
~ Ézsaiás könyve 43, 1-7 ~

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Bartal Klári: Krisztus

Kereszt súlyától megroggyan a lába,
De viszi terhét búsan, szótlanul
S hogy Veronika kendőjét kínálja,
Csak testi kín az, miért könnye hull.

Ismeri sorsát. Önként megy elébe,
S míg hívja, várja fenn a Golgota,
Egy pillanatra sem villan eszébe,
Hogy érdemes-e értünk halnia.

-,-,-,-,-,-,,-,,-,-,-
Benézek néha Hozzád. Ha zsebem érzelmektől üres,
ha magamból csontomig: az utolsó imáig kiköltekeztelek.
Ott ülsz-e, hajnalodik-e arcodon halálvágyunk?
Vársz-e még, hogy magyarázat nélkül tudatlan továbbállunk?
Megkettőzve látlak. Nem a részegség és nem a bánat.

Állj közénk, harcolj Te is, kelj fel reggel.
Csak egyetlen napot élj végig az emberekkel!
szeretted őket, mint ők szerettek Téged.
Köszönöm, Urunk, Jézus, hogy elfogadod és megáldod őket. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében.
Ámen Pilinszky János

Introitusz
Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles ürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehunyja,
és leborulnak minden angyalok,
és elsötétül minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

-,-,,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,,-,-,-,-
A holdat is Te teremtetted, Uram? - Igen, én.
- És a napot is? - Azt is én alkottam.
- És a mezőt, az erdőt, a virágokat, a madarakat?
- Azokat is, mindent! - A pénzt is?
- Nem, a pénzt az ember teremtette magának.
- S akkor mégis: miért szeretjük annyira a pénzt?
- Mert nem szerettek engem.

-,-,-,-,,-,-,,,,-,-,-,-,-,-,-
a Kincs Isten Nála van minden az ember elesik
feláll kincset keres sarat talál tovább megy
mögötte szakadék előtte hegy mászik zuhan
miért? a napokért az Életért a Kincs Isten Nála van minden
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Ima
Imára tedd össze két kezed
szíved, lelked nyisd meg Előtte
s leszáll hozzád Istened
kegyelem száll rád Belőle.
Örülj, nevess, sírj, panaszolj,
ha kérdez, igazat válaszolj,
hidd, hogy nem hagy el, mindig szeret,
hidd, hogy veled van mindig Istened!

Hallgasd Őt
s ha nem hallod, könyörögj
kérj kegyelmet, erőt, világosságot
s egyszer csak hopp!
megfogja kezed, és magad mellett látod.
Azután együtt mentek tovább,
megszentelve az út porát,
s együtt szóltok mindenkihez:
"Gyertek, kövessetek!,
s veletek is megtörténik az,
mit előtte csodának hittem,
s mit Isten elé vittem...
gyertek...
tegyük össze kezünket, mind,
hogy egy óriás kéz legyünk
mit Te fogsz erősen, Istenünk."
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,---,-,-
Az Éden felé
sárból gyúrjuk kenyerünk sártól kérges a kezünk
vándorként járunk kívül az Édenen
én Veled, Te velem de egyszer célhoz érünk,
mert elfogy az út s bebocsátást kérünk
oda, honnan indult a Lét visszatérünk, Uram,
kezünk nyújtjuk Feléd nyisd ki az Éden kapuját,
hogy küszöbödön lépve át, újra otthon legyünk
s ígérjük: hű szolgáid leszünk, mert akarjuk azt!
a szolgálat Életet fakaszt s mi élni akarunk
én Veled Te velem, ő Veled Te vele, Uram
2007. augusztus 12.