NE ALUDJATOK!!
“De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Róm 13, 11-12
Fel kell ébrednetek az álomból. Az álomból való felébredésnek a képe az elmúlt évtized filmművészetének talán a legkidolgozottabb képévé vált. Gondoljunk csak a Mátrixra, vagy pedig az új sikerfilmre, az Eredetre.
Ezek a filmek azonban éppen az ellenkezőjét sugallják, annak amint Pál apostol mondott. Az álom jó, az álom kell, az álom megóv a szürke valóságtól. A létezés nehézsége egyszerre szertefoszlik az álom valóságában. Gondoljunk csak a Mátrix álomból ébredt nyálkás emberkéire. Nyomorult életük volt a gépek által generált álmaikban, de sokkal inkább azok nélkül Természetesen lázadtak a valóság birtoklásáért, de nem tudom, hogy a filmvásznon kívül az ember képes-e egy ilyem bátor tett végrehajtására. Tudatosan félre lökni a jót a teljesen valósnak tűnő álmot és a rosszabbat, a valóságot választani.
Pál arról beszélt, hogy maga a földi élet egy álom, amiből fel kell ébredni. Nem hiszem, hogy az egyébként nagybecsű filmek után bárkinek is lenne kedve bármilyen álomból felébredni. Az álom, még ha generált, irányított, tömeg manipuláción alapuló, akkor is foggal, körömmel akarunk hozzá ragaszkodni. Nem akarunk felébredni.
Helyre kell tennünk azonban valamit. Az amire felébredünk Isten országában az nem egy nyálkás fülke nyomasztó, magánya lesz. Nem annak az érzése fog körülvenni bennünket, hogy valaki végtelenül átvert bennünket, hanem azt foglyuk érezni minden porcikánkkal, hogy de kár, hogy nem ébredhettünk fel előbb. Ezt a másfajta valóságot, ezt a jobb világot a keresztyén ember már az életében megtapasztalhatja, s azért mert a kegyelem közel van és ébresztget minket. Nem kell félni felébredni, egyáltalán nem szürke a keresztyén ember valósága…
Nem kell túl filozofálni ezt a dolgot. Egyvalamivel azonban tisztában kell lenni, nem lehet összemosni a két dolgot, az álmot és a valóságot. Ahogy nem lehet bemenni „bűnös kézzel”, „lábbal és szemmel” a mennyek országába, úgy higgyük el, alva járva sem találhatjuk meg az oda vezető utat!
“De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Róm 13, 11-12
Fel kell ébrednetek az álomból. Az álomból való felébredésnek a képe az elmúlt évtized filmművészetének talán a legkidolgozottabb képévé vált. Gondoljunk csak a Mátrixra, vagy pedig az új sikerfilmre, az Eredetre.
Ezek a filmek azonban éppen az ellenkezőjét sugallják, annak amint Pál apostol mondott. Az álom jó, az álom kell, az álom megóv a szürke valóságtól. A létezés nehézsége egyszerre szertefoszlik az álom valóságában. Gondoljunk csak a Mátrix álomból ébredt nyálkás emberkéire. Nyomorult életük volt a gépek által generált álmaikban, de sokkal inkább azok nélkül Természetesen lázadtak a valóság birtoklásáért, de nem tudom, hogy a filmvásznon kívül az ember képes-e egy ilyem bátor tett végrehajtására. Tudatosan félre lökni a jót a teljesen valósnak tűnő álmot és a rosszabbat, a valóságot választani.
Pál arról beszélt, hogy maga a földi élet egy álom, amiből fel kell ébredni. Nem hiszem, hogy az egyébként nagybecsű filmek után bárkinek is lenne kedve bármilyen álomból felébredni. Az álom, még ha generált, irányított, tömeg manipuláción alapuló, akkor is foggal, körömmel akarunk hozzá ragaszkodni. Nem akarunk felébredni.
Helyre kell tennünk azonban valamit. Az amire felébredünk Isten országában az nem egy nyálkás fülke nyomasztó, magánya lesz. Nem annak az érzése fog körülvenni bennünket, hogy valaki végtelenül átvert bennünket, hanem azt foglyuk érezni minden porcikánkkal, hogy de kár, hogy nem ébredhettünk fel előbb. Ezt a másfajta valóságot, ezt a jobb világot a keresztyén ember már az életében megtapasztalhatja, s azért mert a kegyelem közel van és ébresztget minket. Nem kell félni felébredni, egyáltalán nem szürke a keresztyén ember valósága…
Nem kell túl filozofálni ezt a dolgot. Egyvalamivel azonban tisztában kell lenni, nem lehet összemosni a két dolgot, az álmot és a valóságot. Ahogy nem lehet bemenni „bűnös kézzel”, „lábbal és szemmel” a mennyek országába, úgy higgyük el, alva járva sem találhatjuk meg az oda vezető utat!
Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó elleni
prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját.
Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal
isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban
segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben
lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben
kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni
pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó szándékkal,
ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiába a
segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret megtartására.
Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva abban, hogy
soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert terhükre van a
pártfogást kérő, és úgy gondolják, így lehet tőle legkönnyebben megszabadulni.
Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk könnyelmű ígéreteket
másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül tanít az ige, hogy „a ti
beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)...
Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon lázadásának hátterében
családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan események történtek,
amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt rendezés. Dávid elveszítette
apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig egyetlen dolog foglalkoztatta,
hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki miatt történtek így a dolgok?
Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek lennének a dolgok, mert akkor
megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a többieket. Apa és fiú
kapcsolatában azonban minden érvet felülír Isten törvényének a parancsa, hogy
„tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól a parancs alól nincs feloldás.
Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen esetekben nem kell a szülő iránt
tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen a király elleni csínyt követett
el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas szemlélni, hogy milyen
kitartást eredményezett apja elleni el- lenszenvenégy évig munkálta tervének
végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre elszabadítja magát –
tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való kapcsolat, ezért vallásos
ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és gyermeke között ilyen
kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent mindenkinek. Imádkozzunk, hogy
soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk inkább szüleink iránti
tiszteletre!
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE
"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.
A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE
"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).
Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.
--------------------------------------------
A JÉZUST SZOLGÁLÓ
CSALÁD.
Lázár, Márta és Mária mindig kaput tártak betániai
házukban az Emberfiának. Mikor
Márta vacsorával szolgált köztük egyszer,
Mária hű Urunk lábát dús drága
kenettel öntözte meg, s törölgett saját szép hajával. Megtelt a ház a kenetnek
csodás illatával. Görbe szemmel nézte Júdás, ki is
mondta nyomban, hogy használta volna ő
a kenet árát jobban: „Szegényeknek
kellett volna! Mért így tékozolni?“ Pedig azért mondta csupán, legyen miből
lopni. Jézus Mária
mellé áll, így szól s rá nagy csönd lesz: „Temetésem idejére tartogatta ő ezt.
Mert nem akkor tisztel csupán majd ha eltemetnek: míg itt élek, adja jelét igaz
tiszteletnek.“ Jézusra a papi tanács jaj, még itt is “rászállt“, amiért
feltámasztotta halálából Lázárt. Ők is
meg akarták ölni, hisz puszta élete bizonyság volt Jézus mellett; érte hittek
Benne. Lázár, Márta és Mária példáját követve, Szolgáljunk az Úr Jézusnak
s örömünk lesz Benne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése