NE ALUDJATOK!!
“De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk:  ¹²az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Róm 13, 11-12
Fel kell ébrednetek az álomból. Az álomból való felébredésnek a képe az elmúlt évtized filmművészetének talán a legkidolgozottabb képévé vált. Gondoljunk csak a Mátrixra, vagy pedig az új sikerfilmre, az Eredetre.


Ezek a filmek azonban éppen az ellenkezőjét sugallják, annak amint Pál apostol mondott. Az álom jó, az álom kell, az álom megóv a szürke valóságtól. A létezés nehézsége egyszerre szertefoszlik az álom valóságában. Gondoljunk csak a Mátrix álomból ébredt nyálkás emberkéire. Nyomorult életük volt a gépek által generált álmaikban, de sokkal inkább azok nélkül Természetesen lázadtak a valóság birtoklásáért, de nem tudom, hogy a filmvásznon kívül az ember képes-e egy ilyem bátor tett végrehajtására. Tudatosan félre lökni a jót a teljesen valósnak tűnő álmot és a rosszabbat, a valóságot választani.
Pál arról beszélt, hogy maga a földi élet egy álom, amiből fel kell ébredni. Nem hiszem, hogy az egyébként nagybecsű filmek után bárkinek is lenne kedve bármilyen álomból felébredni. Az álom, még ha generált, irányított, tömeg manipuláción alapuló, akkor is foggal, körömmel akarunk hozzá ragaszkodni. Nem akarunk felébredni.
Helyre kell tennünk azonban valamit.  Az amire felébredünk Isten országában az nem egy nyálkás fülke nyomasztó, magánya lesz. Nem annak az érzése fog körülvenni bennünket, hogy valaki végtelenül átvert bennünket, hanem azt foglyuk érezni minden porcikánkkal, hogy de kár, hogy nem ébredhettünk fel előbb. Ezt a másfajta valóságot, ezt a jobb világot a keresztyén ember már az életében megtapasztalhatja, s azért mert a kegyelem közel van és ébresztget minket. Nem kell félni felébredni, egyáltalán nem szürke a keresztyén ember valósága…
Nem kell túl filozofálni ezt a dolgot. Egyvalamivel azonban tisztában kell lenni, nem lehet összemosni a két dolgot, az álmot és a valóságot. Ahogy nem lehet bemenni „bűnös kézzel”, „lábbal és szemmel” a mennyek országába, úgy higgyük el, alva járva sem találhatjuk meg az oda vezető utat!

-------------------------------------------

Egyiptom ítélete Ezékiel 29 Az egyiptomi fáraó elleni prófécia két alapvető okot jelöl meg mint Isten ítéletének az alapját. Egyrészről a fáraó Tírusz királyához hasonlóan gőgös felfuvalkodottsággal isteni hatalmat igényelt magának, másrészről a Babilonnal való szembenállásban segítségért hozzá folyamodó Izraelt hamis reményekkel kecsegtette. A szükségben lévőnek sokszor már az felüdülést jelent, ha ígéretet kap arra, hogy amennyiben kritikusra fordulnak a dolgai, akkor megérkezik a segítség. Ígéretet kapni pedig könnyen lehet, sokféle szándéktól vezérelve... Lehet ígérni jó szándékkal, ám a felelősség tudatának hiányával. Ilyenkor gyakran kiderül, hogy hiába a segítő szándék, de soha nem is voltak meg a feltételek az ígéret megtartására. Vannak, akik a segítség legkisebb szándéka nélkül ígérnek, bízva abban, hogy soha nem kerül rá sor, vagy elfelejtik azt. Mások ígérnek, mert terhükre van a pártfogást kérő, és úgy gondolják, így lehet tőle legkönnyebben megszabadulni. Hívő emberekként jó megtanulni azt, hogy soha ne tegyünk könnyelmű ígéreteket másoknak, hiábavaló reményt ébresztve. Nem véletlenül tanít az ige, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen” (Mt 5,37)...  Absolon, a lázadó fiú 2Sámuel 15,1–16 Absolon lázadásának hátterében családi tragédia húzódik meg (lásd 2Sám 13–14). Olyan események történtek, amelyek sok sebet okoztak, amelyekben nem történt rendezés. Dávid elveszítette apai tekintélyét fia előtt, Absolont pedig egyetlen dolog foglalkoztatta, hogyan állhatna bosszút apján. Ki hibázott, ki miatt történtek így a dolgok? Nagyon jó lenne, ha ennyire leegyszerűsíthetőek lennének a dolgok, mert akkor megnevezhetnénk a hibást, és felmenthetnénk a többieket. Apa és fiú kapcsolatában azonban minden érvet felülír Isten törvényének a parancsa, hogy „tiszteld apádat és anyádat” (2Móz 20,12). Ez alól a parancs alól nincs feloldás. Nem tanít sehol Isten igéje arra, hogy milyen esetekben nem kell a szülő iránt tiszteletet tanúsítani. Absolon nem egyszerűen a király elleni csínyt követett el, hanem apjával szemben lázadt fel. Fájdalmas szemlélni, hogy milyen kitartást eredményezett apja elleni el- lenszenvenégy évig munkálta tervének végrehajtását. Elkeserítő az is, ahogyan a végső lépésre elszabadítja magát – tudta, hogy mit jelent Dávidnak Isten és a vele való kapcsolat, ezért vallásos ürüggyel tévesztette meg apját. Szomorú apa és gyermeke között ilyen kapcsolatról olvasni, ami csak fájdalmat jelent mindenkinek. Imádkozzunk, hogy soha ne ismerjük ezt családjainkban! Törekedjünk inkább szüleink iránti tiszteletre!

----------------------------------------------------

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

A SZELLEMI BECSÜLETESSÉG KÉRDÉSE

"Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok..." (Róm 1,14).

Pált eltöltötte az az érzés, mennyire adósa Jézus Krisztusnak, és hogy ezt kifejezhesse, teljesen odaadta magát az Urának. Pál életének nagy ihletettsége az a látás volt, hogy Jézus Krisztus az ő szellemi hitelezője. Ugyanilyen adósnak érzem-e én is magam Jézus Krisztussal szemben minden egyes megváltatlan lélekre vonatkozóan? Akkor élek szellemi értelemben becsületesen, ha ezt az adósságot a lelkekre nézve törlesztem. Ami az életemben értékes, még a legkisebbet is Jézus Krisztus váltságának köszönhetem. Vajon teszek-e valamit azért, hogy váltsága más emberek életében is érvényesüljön? Csak olyan mértékben tehetem ezt, amennyire Isten Szent Szelleme adós voltom tudatát kimunkálhatja bennem. Nem felsőbbrendű személynek kell lennem az emberek között, hanem Jézus Krisztus rabszolgájának. "Nem a magatokéi vagytok" (1Kor 6,19). Pál önmagával fizetett Jézus Krisztusnak. Azt mondta: Adósa vagyok mindenkinek az egész föld kerekségén Jézus Krisztus evangéliumával. Azért vagyok szabad, hogy teljesen szolgája lehessek Uramnak. Ez a Jézus Krisztusnak elkötelezett ember jellemvonása, aki szellemi vonalon becsületes. Hagyd abba az imádkozást magadért és add oda magadat másokért, mint Jézus rabszolgája. Így leszünk valóban megtört kenyér és kiöntött bor.

--------------------------------------------

 A JÉZUST SZOLGÁLÓ CSALÁD.  

 Lázár, Márta és Mária mindig kaput tártak betániai házukban  az Emberfiának.  Mikor Márta vacsorával szolgált köztük egyszer,   Mária hű Urunk lábát  dús drága kenettel  öntözte meg, s törölgett  saját szép hajával. Megtelt a ház a kenetnek csodás illatával.             Görbe szemmel nézte Júdás, ki is mondta nyomban,  hogy használta volna ő a  kenet árát jobban: „Szegényeknek kellett volna! Mért így tékozolni?“ Pedig azért mondta csupán, legyen miből lopni.                 Jézus Mária mellé áll, így szól s rá nagy csönd lesz: „Temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert nem akkor tisztel csupán majd ha eltemetnek: míg itt élek, adja jelét igaz tiszteletnek.“  Jézusra a papi tanács jaj, még itt is “rászállt“, amiért feltámasztotta  halálából Lázárt. Ők is meg akarták ölni, hisz puszta élete bizonyság volt Jézus mellett; érte hittek Benne.  Lázár, Márta és Mária példáját követve, Szolgáljunk az Úr Jézusnak s örömünk lesz Benne!