Hiába.
Hiába a „rajta!”, a „gyere már!” nem érti, mi az, hogy „dobbanj!”
– süket lett ez a szív – s a kéz sem szorul többé kézfogásba.
Az élete könyvét Isten éppen most lezárta. 2006 május 3
-----------------------------------------------
Lélekcsavarodás.
Tömegbetegség, új kór az, amiben szenvedek:
Lélekcsavarodás – életveszélyes lehet!
S ha az egyéb csavarodást orvosi kéz oldhatja meg
a lelkem csavarodására megoldás csak a Te kezedből jöhet. 2006 május 5

---------------------------------------------------

Esti zsoltár.
Lefekszem. Kebleden alszom el, magányos kettesben Veled.
Kegyelmed dunnájába irgalmad párnájába fúrom fáradt fejem
s feledkezem mindenről, ami homály –
Takaróm Te vagy. Békéd álomba ringató.
Egy pillanat, lemond rólam a gravitáció.
---------------------------------------
Fáj nekem ez a világ.
Fáj nekem ez a világ, s az is, hogy szavaim benne üres beszédek.
Hiába szó, érvek hasztalan ömlenének, aki nem akar – nem láthat Téged.
Kiáltani akartam, hogy Vagy, s tenyereden hordasz minden istentagadót –
a Darwin-tudós professzoroknak minden hajszálát számolva tudod ,
De Te nem kiáltod, ezért én sem teszem, akinek van szeme – látja – körbe veszed,
s ha előítéleteinek talajába szánt megtalálja a mennyei kincseket.
Ma kigúnyoltak Téged, s nekem fájt, De mennyire fájhat Neked,
A galaxis-milliárdok Urát egy pattogó porszem ítélgetett.

---------------------------------------

Hiszek az Istenben.
Hiszek az Istenben, mert láttam Őt, elvonult a hátam mögött,
egy fuvallatban, csendben, halkan.
Hiszek az Istenben, mert hallom Őt szólni eleven betűk között
s a betűk közül a tűz a lelkembe költözött.
Hiszek az Istenben, mert nézem Őt átnyúlni
hitvány életemért az évezredek fölött.
Hiszek az Istenben. 2006 május 5
----------------------------------
Hála.
Fáradt vagyok. csendben szólítlak hogy betakarj.
Nélküled tehetetlen semmi, még csak ember sem vagyok
csak polyva, amit szétszór a szél de összeszed áldó Kezed.