761*
Világíts nékem, Jézus, Szívem kitárva vár!
Te vagy az üdvre hívó Kegyelmi fénysugár.
Sötétben, bűnben, árván Éltem sok éven át,
De szívem éled újból, Mióta Téged lát.
2. Világíts nékem, Jézus, Te vagy az út, a cél.
Szolgád a hitnek útján Csak kegyelmedből él.
Életkenyérrel táplálsz, Szent véred gyógyulás.
Te vagy az élet nékem, Csak Te és senki más.
3. Világíts nékem, Jézus, Nincs bennem tűz elég,
Szent arcod fénye rajtam Tündöklőn még nem ég.
De hogyha kegyelmedből Dicsfényed általjár,
Leszek az éjszakában útmutató sugár. (*BGyÉ. 331.)

-----------------------------------------------

558
Ne várj addig, amíg rendkívüli jót tehetsz,
Ne várd azt, hogy fényed legyen nagy!
Azt a munkát, ami rád van bízva, jól végezd,
Világíts, ahol épp most vagy!
Refrén:
Világíts, ahol épp most vagy,
Világíts, ahol épp most vagy!
Aki távol van az Úrtól, vezesd azt oda,
Világíts, ahol épp most vagy!
2. Bűnök sötét éjét eloszlatni segíthetsz,
Semmi el ne zárja utadat!
Ha csak egy lélek is látja kicsi fényedet,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.
3. Látod, itt van minden tálentumodra szükség,
Ragyogj, mint a szép hajnalcsillag!
Szorgos kezed ossza szét az élet kenyerét,
Világíts, ahol épp most vagy! Refr.

----------------------------------------------

383
Jézus, tiszta lényed nézve,
Lelkünk vágyik az égi fényre.
Jöjj, a szívünket átadjuk Néked,
Töltsön el öröm, mennyei béke.
Világíts! Világíts!

Refrén:
Jézus, ragyogj, töltsd be szent égi fénnyel éltünk!
Szívünk tüzét, kérünk, gerjeszd fel!
Hadd jusson el minden néphez e nagy kegyelem!
Küldd szent tüzed, mindenhol fény legyen!
2. Mért kell, ó, az éjben járnunk,
Célt, reményt vajon hol találunk?
Benned, Úr Jézus, megleltük már ezt,
Üdvünk, életünk ára a kereszt.
Világíts! Világíts! Refr.
3. Bárcsak Krisztus égi fénye
Rólunk is visszatükröződne,
Hadd lássák meg az emberek rajtunk,
Bűnünk terhétől meg szabadultunk!
Világíts! Világíts! Refr.

------------------------------------

Biztonság.
Kezedben Születni Jó. Kezedben
Élni Érdemes… Kezedben Meghalni
Kegyelem…
----------------------------------

Egyszerű vers a kegyelemről.
Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket, jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába, az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta tíz hegyi beszédet,
gyönyörű szavakat, igéző szavakat,
hiába, hiába: egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte a hegyi beszédet.
Tüzet is akartam rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.
...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem. Dsida Jenő 1934

--------------------------------------

Imádkozzunk,
Adassék néked! Adassék, Szív – Istentől származó Gyermeki, egyszerű húsdarab –
Adassék néked! Adassék idő – hadd legyen! Megkeresni azt, ki Istenhez idegen.
Adassék néked! Adassék. Isteni szavak mélységes tengere, együgyű szavak isteni ereje,
Adassék hallgatás aranya –s e némaságra. Szavakat szórjon az örök Isten maga.
, Adassék néked. A testté lett IGE, a SZÓ –
és legyen Istennek örök dicsőség Általa.
JFE, 2007, március 3

---------------------------------------

Egyenlet.
Ha kezem a Kezedben és Szíved a szívemben,
Akkor nevem a Nevedben és Könnyed a szememben
Él. S ha él szememben a Könnyed, és Nevedről neveztetem
Akkor szívemben a Szíved dobban és Kezedbe simul a kezem.
2002, február 23, Kolozsvár
-------------------------------------
Imádkozunk, adassék néked!
„...imádkozván... én érettem is hogy adassék nékem szó számnak megnyitásakor...” – Efézus 6,19

----------------------------------------------

Farizeus fohásza.
Szeretem a Te szentegyházadat, Lakásodnak földi helyét,
De míg Zöld Gergely lesz a papunk Nem viselem semmi terhét.
Szeretlek Téged áldott Uram, Vágyom, hogy akaratod tegyem,
De a szomszédos egyháztagtól, Ó kérlek, szabadíts meg engem.
Köszönöm neked a hangomat, Az éneklésre adott idôt,
De míg Nagy Pál lesz a kántor, Az éneklésben nem segítem ôt.
Asztalodra drága Jézus Kegyelmednek kelyhét helyezed,
De ha Kiss Bálint osztja ki azt, Sem bort, sem kenyeret magamhoz nem veszek.
Minden, mi kell tőled jöttek, tied azok De ha Rácznét is segélyezik,
Az adakozásban részt nem veszek. Könyörgöm Uram, Hozzád esdekelve,
Készíts nekem a Mennyben helyet Égi lakást, de ... kérlek Uram
Semmiképpen ne a FEHÉRné mellett. Ámen.
-------------------------------------
Myra B. Welch: A mester érintése.
Ütött-kopott volt, s az árverező
Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

---------------------------------------------------

Thaly Lóránt: A szőnyeg.
A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.
Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.
Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe szőve át meg át,
Egymás erejét sokszorozza,
És fényt és színt egymásnak ád.
De amint éltünk gyönge szála
Az óriás szőnyegbe fut,
Nem eszmél búja mély okára,
S dicsőségéről mitse tud.
S ha valaki e földről itten
A szőnyeg visszájára néz:
A szíve szinte összeretten,
Oly kuszarajzú az egész.
De fényiben egy szebb jövőnek,
A rokka mellől nézve túl:
Dicső remekmű lesz a szőnyeg,
Mit életünkből szőtt az Úr.