2015. november 27., péntek



Adni és kapni.
„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)
Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz. Bob Gass
-----------------------
"Krisztus a mi békességünk!"(Efézus 2,14)
--------------------------------
Az uralkodó hatalmának alávetve
„És neked adom a mennyek királyságának kulcsait" (Mt 16,19).
Mi tette Pétert alkalmassá, hogy Isten szószólója legyen, és megnyissa a hit ajtaját először a zsidók, majd a pogány népek előtt? Mielőtt Péter szólt, őt kellett valakinek megszólítania: mielőtt a mennyek királyságának kulcsát használhatta, meg kellett ismernie a mennyek királyságának vele szemben támasztott követelményeit.
A mennyek királysága a görög eredetiben „basileia", vagyis az uralkodó hatalmának alávetett terület, ahol a királyt ismerik el egyedüli tekintélynek. A megdicsőülés hegyén Péter hajlék építését indítványozta Mózesnek és Illésnek is az Úr hajléka mellett. De a királyságban ez nem lehetséges! Nem lehet több tekintély, és nem szólhat több hang, csak egy. Erre akart rámutatni az Atya, amikor félbeszakította Péter szavait: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Így tette világossá, hogy a királyságban minden a Király szavától függ, és annak mindenki köteles engedelmeskedni.
-------------------------------------------------
A Zsolt 4. ESTI IMA,
[Szabadulásért való könyörgés
Zsolt 4,1 A karvezetőnek, [éneklőmesternek; végig éneklendő] húros hangszerre [hegedűre; hárfára; neginóthra] - Dávid zsoltára.

Zsolt 4,2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat! Más fordításban: [Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban [(thlipszisz): nyomás, szorítás; szorongattatás; szorult helyzet; /lelki-szellemi értelemben is/; szorongatott helyzet, gyötrődés (testileg); nyomorgatás, nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás], könyörülj rajtam és hallgasd [halld] meg imám! [könyörgésem//]

Zsolt. 4,3 „Emberek fiai [ti emberek, meddig marad kemény a szívetek]! Meddig lesz gyalázatban [meddig gyalázzátok] az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot [tartjátok többre az üres (tartalom nélküli) beszédet, ami haszontalan, miért elégedtek meg az ostobasággal], és kerestek hazugságot [meddig törekedtek még hazugságra, álnokságra]? Szela

Zsolt. 4,4 „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé [magának] választott [engem,] az Úr [kinek kedves vagyok, csodálatossá tette az ő szentjét]; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok [és csodákat tesz hívével, a hűségessel, szentjével]!
-------------------------------------------

„Azért Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látomás iránt" (Csel 26,19).
Miért szentelte oda egy egész életre önmagát Pál? - mert látta a mennyből felvillanó, mindent elvakító fényt! Engedelmessége látomásból fakadt. Mert igaz ugyan, hogy minden önátadás értékes Isten számára, de a vak önátadással Ő mégsem megy sokra. Úgy gondolom, hogy különbség van a megtérésünket követő kezdeti tiszta, de ismeretek nélküli odaszentelés, és az Isten tervének meglátásából fakadó további önátadás között. Az első esetben, mely szabadulásunkon alapszik, nincsenek még Istennek szigorú követelményei. De amikor feltárja előttünk a szívét és kijelenti, mit kell tennünk akarata szerint, mi pedig készségesen és frissen válaszolunk felszólítására, akkor igényei már mélyrehatóbbak lesznek. A szavunkat adtuk egy új megértés alapján, és Ő ismét szavunkon fog bennünket. Ezután már mindent oda kell adnunk, amink csak van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése