A garancia

„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk.”2 Kor 1:20

Gyerek voltam, nagyon szerettem volna elmenni vasárnap délután a cirkuszba, aminek érkezése felbolygatta mindannyiunk fantáziáját. A hatalmas sátor a focipálya közepén. A különleges állatok, amiket addig csak a tévében láttam. Egész héten rágtam a szüleim fülét: „Anyúúúú, ugye elmegyünk! Apúúú, ugye veszel jegyet! Ígérd meg!” Végül, amikor megígérték, megnyugodtam. Biztos voltam benne, hogy úgy lesz, mert ők voltak rá a garancia.

A barátom áthívott magukhoz játszani a szomszéd faluba. „Gyere el hozzánk - mondta –, játszunk a villanyautó-pályával. Majd egy jót versenyzünk.” „De biztos? Becs' szó?” - kérdeztem. „Hát persze.” - volt a válasz és számomra elég volt a garancia.

Szülők, barátok mind rászolgáltak arra, hogy számunkra elég garanciát jelentsen a szavuk. Bízunk abban, amit megígértek, mert ismerjük őket, megtapasztaltuk megbízhatóságukat. De mi a helyzet Istennel? Olyan sokat hallottunk már felőle, ki így, ki úgy ismeri őt. Félelmetesnek, haragvónak, bosszúállónak, aki megbünteti azokat, akik ellenállnak neki. Esetleg nemtörődömnek tartjuk, mint aki megteremtette a világunkat, aztán nem foglalkozott tovább velünk, mint egy rossz szülő. Mennyire félreértettük Őt! Ha tudni akarjuk, hogy milyen Isten valójában, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy bízhatunk-e ígéreteiben, csak nézzünk Jézus Krisztusra! Ő Isten válasza minden kétségünkre. Bosszúálló-e a menny Atyja? Annyira, hogy saját fiát adta a keresztre ellenségei megmentése érdekében. Magunkra hagy-e bennünket? Csak annyira, hogy Jézusban még a mennyei öröm minden boldogságát is otthagyta csak azért, hogy egy lehessen közülünk.

---------------------------------------------------

"Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket."(Péld. 31:10)Igazgyöngy

Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló olyan csodákra képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngenek, morognak, csapkodnak.                               A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagokat bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy. (M. Dale Baughman)

Tapasztalat és bizonyságtétel
„Sok szorongattatás és szívbeli aggódás között írtam nektek sok könnyhullatással...hogy megismerjétek azt a szeretetet, mellyel én kiváltképpen irántatok vagyok" (2Kor 2,4).
A szolgálatnak, ha valóban gyógyulást és életet akar hozni, belső megtapasztalásból kell fakadnia. Hogy ez mennyire így van, azt Pál apostol élete ékesen bizonyítja. Az első korinthusi levél szolgálata szilárdan arra a férfiúra van alapozva, aki a második korinthusi levélben megjelenik előttünk.
Az első levélben ugyanis arról beszél Pál, hogy Isten a gyengéket választotta ki; a második viszont a maga komor valóságában tárja fel saját megtapasztalását az Istentől ráhelyezett gyengeséggel kapcsolatban. Az első levélben Pál egységre inti a korinthusi gyülekezetet, a másodikban egyértelművé teszi, hogy kudarcaik ellenére is közösséget vállal velük. Az első levél 13. részében olvassuk a szeretet klasszikus himnuszát, a 2Korintus 12,15-ben pedig: „Nagy örömest áldozok értetek, sőt feláldozom magam a ti lelketekért." Végül az 1Korintus 15 adja az Újszövetség legtisztább tanítását a feltámadásról. A második korinthusi levél világossá teszi Pál apostol mérhetetlen szükségét is arra nézve, hogy óráról órára bízzon abban az Istenben, aki a halottakat is fel tudja támasztani. Tanítását minden ponton támogatja a tapasztalat. Más nem is lehet a Krisztusról való bizonyságtétel alapja.