Jézus meghökkentő kijelentései 12 ---15---10—22--
E heti szemelvényünk a következő: „De ő rájuk szólt, s nem
engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus” (Lk 4,41)
Jézus betegeket és ördögtől megszállott embereket gyógyít. A gonosz lelkek hangos kiáltozásra késztetik a megszállott embert, illetve kiűzésükkor kiáltoznak. Jézus azonban nem engedi szóhoz jutni őket. Ebben az a furcsa, hogy egy átlagember egyáltalán nem bánná, hogy a megszállottból távozó gonosz lélek felismeri, és hangos szóval mindenki tudtára adja kiűzőjének kilétét.
Az átlagembernek hízelgő lenne, hogy a kiűzött gonosz lélek hírét viszi. Ki ne örülne annak, hogy valaki, akár maga a Sátán, jó hírét kelti, „nagy dobra veri”, hogy az adott ember valaki mással jót tett, sőt mi több, képes volt ezt megtenni.
Jézus azonban „másként működik”. Ő részben alázatból nem engedi, hogy hírét vigyék, másrészt pedig el akarja kerülni azt, amit sajnos nem tudott, hogy az emberek pusztán a csodatetteiért keressék és kövessék. Jézus csodatettei nem öncélúak. Nem csupán az a céljuk, sőt elsősorban nem az, hogy akin a csodatettet végrehajtotta, meggyógyuljon, megszabaduljon a démonoktól, hanem a tanításának hitelességét kívánja ezzel alátámasztani, bizonyítani.
Az emberek akkor is ugyanolyan önzőek és szűklátókörűek voltak, mint ma. Jézus elvetett magja, amint azt a magvetőről szóló példabeszédben olvashatjuk, igen kevés esetben hullott jó földbe. Az esetek többségében a mag vagy nem került elég mélyre a talajban, vagy sziklás talajra hullott. Magyarul, az emberek a tanításra nem voltak vevők, csak a tanítást kísérő csodatettekre. Valószínű, hogy ha nem gyógyításban, ördögűzésben nyilvánultak volna meg a csodák, hanem valamilyen haszon nélküli látványosságban, akkor még azok sem vonzották volna Jézushoz a tömeget.
A Mester belelátott az emberek gondolataiba, éppen ezért kerülte a felhajtást.
Kedves Testvérek! Most mindenki őszintén vallja be önmagának, ha lenne valamilyen csodatévő képessége, mit tenne? Szétkürtöltetné, hogy kérem szépen, én erre meg arra vagyok képes, és hizlalná a máját a hozzá tóduló tömeg, vagy Jézushoz hasonlóan igyekezne elkerülni az ünneplést, a cécót? Ha sor kerülne egy gyógyításra vagy ördögűzésre, lenne-e bennünk annyi alázat, hogy nem saját magunknak zsebelnénk be az elismerést, a dicsőséget, hanem megvallanánk, hogy Jézustól kaptuk, hogy szolgáljunk vele?
Jézus betegeket és ördögtől megszállott embereket gyógyít. A gonosz lelkek hangos kiáltozásra késztetik a megszállott embert, illetve kiűzésükkor kiáltoznak. Jézus azonban nem engedi szóhoz jutni őket. Ebben az a furcsa, hogy egy átlagember egyáltalán nem bánná, hogy a megszállottból távozó gonosz lélek felismeri, és hangos szóval mindenki tudtára adja kiűzőjének kilétét.
Az átlagembernek hízelgő lenne, hogy a kiűzött gonosz lélek hírét viszi. Ki ne örülne annak, hogy valaki, akár maga a Sátán, jó hírét kelti, „nagy dobra veri”, hogy az adott ember valaki mással jót tett, sőt mi több, képes volt ezt megtenni.
Jézus azonban „másként működik”. Ő részben alázatból nem engedi, hogy hírét vigyék, másrészt pedig el akarja kerülni azt, amit sajnos nem tudott, hogy az emberek pusztán a csodatetteiért keressék és kövessék. Jézus csodatettei nem öncélúak. Nem csupán az a céljuk, sőt elsősorban nem az, hogy akin a csodatettet végrehajtotta, meggyógyuljon, megszabaduljon a démonoktól, hanem a tanításának hitelességét kívánja ezzel alátámasztani, bizonyítani.
Az emberek akkor is ugyanolyan önzőek és szűklátókörűek voltak, mint ma. Jézus elvetett magja, amint azt a magvetőről szóló példabeszédben olvashatjuk, igen kevés esetben hullott jó földbe. Az esetek többségében a mag vagy nem került elég mélyre a talajban, vagy sziklás talajra hullott. Magyarul, az emberek a tanításra nem voltak vevők, csak a tanítást kísérő csodatettekre. Valószínű, hogy ha nem gyógyításban, ördögűzésben nyilvánultak volna meg a csodák, hanem valamilyen haszon nélküli látványosságban, akkor még azok sem vonzották volna Jézushoz a tömeget.
A Mester belelátott az emberek gondolataiba, éppen ezért kerülte a felhajtást.
Kedves Testvérek! Most mindenki őszintén vallja be önmagának, ha lenne valamilyen csodatévő képessége, mit tenne? Szétkürtöltetné, hogy kérem szépen, én erre meg arra vagyok képes, és hizlalná a máját a hozzá tóduló tömeg, vagy Jézushoz hasonlóan igyekezne elkerülni az ünneplést, a cécót? Ha sor kerülne egy gyógyításra vagy ördögűzésre, lenne-e bennünk annyi alázat, hogy nem saját magunknak zsebelnénk be az elismerést, a dicsőséget, hanem megvallanánk, hogy Jézustól kaptuk, hogy szolgáljunk vele?
-------------------------
Nagy Szeretettel szeretnék köszönteni minden kedves olvasót, testvért, atyámfiát az Úr Jézusban.
Nagyon hálás vagyok az Úr Jézusnak, hogy mindez idáig elsegített az Úr!!
Végtelen nagy Kegyelmében hordoz több mint 80-éve.
Nincs emberi szó, mivel ki tudnám fejezni hálámat az
Én Istenemnek ezért !!
Ujjong a szívem és örvendek, hogy segítségemre volt minden nehézségen, betegségen, problémán keresztül.
Megáldott hűséges Feleséggel, Akivel immár 58-éve szolgálhatjuk az Úr Országát és az Ő Népét!!
Nincs elég szó, mivel kifejezhetném, /kifejezhetnénk/ mekkora Kegyelem, mennyi Áldás, mivel elhalmozott. Ezek alatt a hosszú évek alatt.
12-év albérletben éppen úgy velünk volt, mint bármely élet helyzetünkben.
Isten után hálásan köszönjük azoknak is akiket Istenünk felhasznált,hogy életünkben áldás legyenek és mindenben segítséget nyújtottak.
Különösen mióta kissé a test megnyomorodott, és igen nehéz a mozgás, és a menés.
Mégis tudom végezni Istentől kapott szolgálatomat, mert segítenek, visznek, hoznak.
És az Istentiszteleteken is jelen tudok lenni.
Isten Kegyelme és Áldása kísérje útjukon mindazokat!!
Kegyelem és Békesség mindenkinek, az Úr Jézus Krisztustól!!
Békesség
tóni bácsi
Nagy Szeretettel szeretnék köszönteni minden kedves olvasót, testvért, atyámfiát az Úr Jézusban.
Nagyon hálás vagyok az Úr Jézusnak, hogy mindez idáig elsegített az Úr!!
Végtelen nagy Kegyelmében hordoz több mint 80-éve.
Nincs emberi szó, mivel ki tudnám fejezni hálámat az
Én Istenemnek ezért !!
Ujjong a szívem és örvendek, hogy segítségemre volt minden nehézségen, betegségen, problémán keresztül.
Megáldott hűséges Feleséggel, Akivel immár 58-éve szolgálhatjuk az Úr Országát és az Ő Népét!!
Nincs elég szó, mivel kifejezhetném, /kifejezhetnénk/ mekkora Kegyelem, mennyi Áldás, mivel elhalmozott. Ezek alatt a hosszú évek alatt.
12-év albérletben éppen úgy velünk volt, mint bármely élet helyzetünkben.
Isten után hálásan köszönjük azoknak is akiket Istenünk felhasznált,hogy életünkben áldás legyenek és mindenben segítséget nyújtottak.
Különösen mióta kissé a test megnyomorodott, és igen nehéz a mozgás, és a menés.
Mégis tudom végezni Istentől kapott szolgálatomat, mert segítenek, visznek, hoznak.
És az Istentiszteleteken is jelen tudok lenni.
Isten Kegyelme és Áldása kísérje útjukon mindazokat!!
Kegyelem és Békesség mindenkinek, az Úr Jézus Krisztustól!!
Békesség
tóni bácsi
AZ A HÁROM ÉV...
Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a 80-év ,a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesteremnek csak három éve volt!
És elég volt, és mégse volt kevés.
Tengernyi kín fogadta, szenvedés.
Az elveszett világ váltságra várt.
Milliók hordtak görnyesztő igát.
S ő rövid három földi év után
azt mondhatta: "Elvégeztem, Atyám!“
Abból a három évből lett nekem
szabadulásom, békém, életem,
s aki él, azóta abból él.
Századok tűnnek, mint hulló levél...
De megoldás örökre az marad,
mit Ő elvégzett három év alatt.
Míg három évnek titkát vallatom,
s tűnő 80- évem zenéjét hallgatom,
új évem imádkozva, csendesen
abba az isteni kézbe teszem,
mint valamikor rég egy kisgyerek
az ezreknek elég öt kenyeret
fenn a hegyen kezébe tette le.
S boldog csoda történik vele:
pillanata nem pillanatot ér!
Lesz belőle áldott csodakenyér!
Minden perce, morzsája viszi szét
három év erejének jó ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése