"Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút."
(1. Kir. 12:28 -
Károli ford.)
Miféle
tanácsadás volt ez? Hogyan szoktuk kiértékelni a kapott tanácsokat?
Jeroboámnak azt tanácsolták, hogy Isten törvényét nyugodtan áthághatja. A
kettészakadt Izrael királyaként jó ötletnek tűnt áldozóhelyet építeni,
hogy ne kelljen mindenáron felmenni Jeruzsálembe imádkozni. Ez azonban a
bálványimádásra is nyitottá tette az embereket, ami már jókora ostobaság volt.
Két aranyborjút állított fel, egyiket Bételben, a másikat Dánban. Lehet, hogy kiváló kézműves munkával készültek el a szobrok, de az embereket eltávolították Istentől, és végül ítéletet hoztak Jeroboám királyra.
Nemcsak az számít tehát, hogy tanácsot kérsz-e, hanem kitől és milyen körülmények között keresed azt.
Forrás:Igazgyöngyök - A hit ösvényén
ITM KIadó
Két aranyborjút állított fel, egyiket Bételben, a másikat Dánban. Lehet, hogy kiváló kézműves munkával készültek el a szobrok, de az embereket eltávolították Istentől, és végül ítéletet hoztak Jeroboám királyra.
Nemcsak az számít tehát, hogy tanácsot kérsz-e, hanem kitől és milyen körülmények között keresed azt.
Forrás:Igazgyöngyök - A hit ösvényén
ITM KIadó
--------------------------------------------------------------------
"Csodát tett vele."
"Csodát tett
vele."
(2.Krón. 32:24)
A Biblia tele van
csodákkal: és a mai élet is tele van velük, csak fel kell ismernünk. A csodákat
nem lehet magyarázni a természet törvényeivel - épp azért csodák. Céllal történnek
ezek és mondanak is valamit - vagyis jelek.
Sajnos, Ezékiás nem
ismerte ezt fel : úgy tűnik, hogy történtek csodás részét elfogadta, de nem
követte az abból fakadó jelzést. Gyógyulásért imádkozott, Isten megadta neki
egy csoda folytán és egy természetfeletti jellel.
Mégis Ezékiás nem
válaszolt megfelelően az iránta tanúsított jótéteményért, hanem hátralevő
életét bölcstelenül élte, uralkodásának első szakasza után, amit
istenfélelemben végzett. Az Ige mondja, hogy Isten elhagyta őt, azért, hogy
próbára tegye. Nem annyira a csoda számít, hanem az, hogy mit teszünk, amikor
megértettünk a jelt belőle.
Forrás: Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról ITM Kiadó
------------------------------------------------------------------------------
Nincs különbség ,mindenki vétkezett,és
híján van Isten dicsőségének.Róma 3,22-23"Mindenki
vétkezett."
"Mindenki
vétkezett."
(Róm. 3:23)
Mindannyiunk számára
ez a startvonal az élet versenyfutásában. Mindegy, hogy palotában vagy
sárkunyhóban jött valaki a világra, ezüstkanállal vagy ragacsos újjal eszik,
szegény vagy gazdag, sikeres vagy kudarcra ítélt. A startnál mindannyian
ugyanazzal a fogyatékossággal indultunk. Ha szeretnénk elérni az örökélet
célvonalát, ha vágyunk arra, hogy Isten akarata teret kapjon az életünkben, ha
áldás és segítség akarunk lenni másoknak, ha valódi örömre áhítozunk, akkor
foglalkoznunk kell a bűn problémájával.
Hála Istennek a
megnyílt forrásért, amely által bűneinkből és tisztátalanságainkból
megtisztulhatunk. Jézus engesztelő vére hófehérré mos. Semmiféle kárhoztatásunk
nincs azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak. (Róm.8:1) Isten világossá
teszi: aki segítségül hívja az Ő nevét, megmenekül - a fogyatékossága
eltöröltetik.
Igazgyöngyök - A hit
ösvényén
--------------------------------------------------------------------------------
Imaáhítat: Adjunk hálát a
békességért, amellyel Isten meg akarja ajándékozni az
életünket! – 2Thessz 3,16; Jn
14,27
------------------------------------------------------
Harcunk természete
Efézus 6,12; 4,17–24
Az első kérdés, amire választ
kaphatunk az igében: mi vagy ki ellen nem
kell nekünk harcolnunk? „A mi
harcunk nem test és vér ellen folyik.” A test szó
az apostol szóhasználatában
sok helyen utal régi, bűnös természetünkre, ami
még mindig bennünk rejlik.
Kétségkívül ez ellen is harcolnunk kell, azt is le
kell vetnünk, el kell
hagynunk, hogy a krisztusi természet jellemezzen bennünket.
Itt a 12. versben, nem ebben
az értelemben fordul elő ez a szó. Itt arról
van szó, hogy a harc nem az
ember, emberi természet ellen folyik.
A probléma sokkal nagyobb. Ha csak emberi szinten folyna a harc, az
ember is
képes lett volna találni
megoldást. Testvérek, ha ez így van, ne essünk bele
abba a tévedésbe, hogy
emberek ellen harcolunk!
Ki ellen folyik tehát a mi
harcunk? Az előbbi versben az ördögről van szó,
aki ellen harcolnunk kell.
Nagyon naivak lennénk, ha nem számolnánk az ördög
szándékaival. Több mindent
megemlíthetünk felőle: megkísért, hazudik,
félrevezet, megtéveszt, öl,
vádol, a neve is „diabolosz”, ami szétdobálót jelent.
Képes szétdobálni az
embereket, megrontja az egységet, és egymás ellen
fordítja őket. Péter apostol
a következőképpen figyelmeztet minket: „Legyetek
józanok, vigyázzatok, mert
ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte,
keresve, kit nyeljen el” (1Pt
5,8). Ha győzni szeretnénk, feltétlenül tudnunk kell,
mire készül az ellenség, és
nagyon komolyan kell vennünk az ellene irányuló
harcot. Hogyan tud kárt tenni
az emberek életében, hiszen nem lehet mindenütt
jelen? Vannak szellemi
hatalmasságok, amelyeket felhasznál, rajtuk
keresztül végzi romboló
munkáját az emberek életében: „Erők és hatalmak ellen,
a sötétség világának urai és
a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban
vannak.” Harcunk tehát nem
testi, hanem szellemi téren folyik, és ez meghatározza
azokat az eszközöket, amelyek
által győzhetünk. Nem szabad elfelejtenünk
azt sem, hogy a sátán hatalma
korlátozva van. Az Úr Jézus erősebbnek
bizonyult, mint a sátán, az ő
segítségével mi is győzhetünk. A sátán már
veszített egy csatát, tehát
egy vesztes ellenféllel állunk szemben. „Lefegyverezte
a fejedelemségeket és
hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és
Krisztusban diadalmaskodott
rajtuk.” (Kol 2,15) Hogyan győzhetünk? A kérdésre
a válasz: az Úr Jézus
nevében. De nem úgy, mint Szkéva fiai, akik személyesen
nem ismerték Jézust. Először
is, a mi életünkben legyen igaz, valóságos,
hogy Jézusnak hatalma van az
ellenség felett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése