"Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút."

ó

"Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút."

(1. Kir. 12:28 - Károli ford.)

Miféle tanácsadás  volt ez? Hogyan szoktuk kiértékelni a kapott tanácsokat? Jeroboámnak azt tanácsolták, hogy Isten törvényét nyugodtan áthághatja. A kettészakadt  Izrael királyaként jó ötletnek tűnt áldozóhelyet építeni, hogy ne kelljen mindenáron felmenni Jeruzsálembe imádkozni. Ez azonban a bálványimádásra is nyitottá tette az embereket, ami már jókora ostobaság volt.
Két aranyborjút állított fel, egyiket Bételben, a másikat Dánban. Lehet, hogy kiváló kézműves munkával készültek el a szobrok, de az embereket eltávolították Istentől, és végül ítéletet hoztak Jeroboám királyra.
Nemcsak az számít tehát, hogy tanácsot kérsz-e, hanem kitől és milyen körülmények között keresed azt.
Forrás:Igazgyöngyök - A hit ösvényén
ITM KIadó

--------------------------------------------------------------------

"Csodát tett vele."

  

"Csodát tett vele."

(2.Krón. 32:24)

A Biblia tele van csodákkal: és a mai élet is tele van velük, csak fel kell ismernünk. A csodákat nem lehet magyarázni a természet törvényeivel - épp azért csodák. Céllal történnek ezek és mondanak is valamit - vagyis jelek.

Sajnos, Ezékiás nem ismerte ezt fel : úgy tűnik, hogy történtek csodás részét elfogadta, de nem követte az abból fakadó jelzést. Gyógyulásért imádkozott, Isten megadta neki egy csoda folytán és egy természetfeletti jellel.

Mégis Ezékiás nem válaszolt megfelelően az iránta tanúsított jótéteményért, hanem hátralevő életét bölcstelenül élte, uralkodásának első szakasza után, amit istenfélelemben végzett. Az Ige mondja, hogy Isten elhagyta őt, azért, hogy próbára tegye. Nem annyira a csoda számít, hanem az, hogy mit teszünk, amikor megértettünk a jelt belőle.

Forrás: Igazgyöngyök - Az Ige asztaláról ITM Kiadó

------------------------------------------------------------------------------

Az ajtó még nyitva áll jöjj.....

Nincs különbség ,mindenki vétkezett,és híján van Isten dicsőségének.Róma 3,22-23"Mindenki vétkezett."

 

"Mindenki vétkezett."

(Róm. 3:23)

Mindannyiunk számára ez a startvonal az élet versenyfutásában. Mindegy, hogy palotában vagy sárkunyhóban jött valaki a világra, ezüstkanállal vagy ragacsos újjal eszik, szegény vagy gazdag, sikeres vagy kudarcra ítélt. A startnál mindannyian ugyanazzal a fogyatékossággal indultunk. Ha szeretnénk elérni az örökélet célvonalát, ha vágyunk arra, hogy Isten akarata teret kapjon az életünkben, ha áldás és segítség akarunk lenni másoknak, ha valódi örömre áhítozunk, akkor foglalkoznunk kell a bűn problémájával.

Hála Istennek a megnyílt forrásért, amely által bűneinkből és tisztátalanságainkból megtisztulhatunk. Jézus engesztelő vére hófehérré mos. Semmiféle kárhoztatásunk nincs azoknak, akik Krisztus Jézusban  vannak. (Róm.8:1) Isten világossá teszi: aki segítségül hívja az Ő nevét, megmenekül - a fogyatékossága eltöröltetik.

Igazgyöngyök - A hit ösvényén

--------------------------------------------------------------------------------

Imaáhítat: Adjunk hálát a békességért, amellyel Isten meg akarja ajándékozni az

életünket! – 2Thessz 3,16; Jn 14,27

------------------------------------------------------

Harcunk természete Efézus 6,12; 4,17–24

Az első kérdés, amire választ kaphatunk az igében: mi vagy ki ellen nem

kell nekünk harcolnunk? „A mi harcunk nem test és vér ellen folyik.” A test szó

az apostol szóhasználatában sok helyen utal régi, bűnös természetünkre, ami

még mindig bennünk rejlik. Kétségkívül ez ellen is harcolnunk kell, azt is le

kell vetnünk, el kell hagynunk, hogy a krisztusi természet jellemezzen bennünket.

Itt a 12. versben, nem ebben az értelemben fordul elő ez a szó. Itt arról

van szó, hogy a harc nem az ember, emberi természet ellen folyik.                                                                     A probléma sokkal nagyobb. Ha csak emberi szinten folyna a harc, az ember is

képes lett volna találni megoldást. Testvérek, ha ez így van, ne essünk bele

abba a tévedésbe, hogy emberek ellen harcolunk!

Ki ellen folyik tehát a mi harcunk? Az előbbi versben az ördögről van szó,

aki ellen harcolnunk kell. Nagyon naivak lennénk, ha nem számolnánk az ördög

szándékaival. Több mindent megemlíthetünk felőle: megkísért, hazudik,

félrevezet, megtéveszt, öl, vádol, a neve is „diabolosz”, ami szétdobálót jelent.

Képes szétdobálni az embereket, megrontja az egységet, és egymás ellen

fordítja őket. Péter apostol a következőképpen figyelmeztet minket: „Legyetek

józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte,

keresve, kit nyeljen el” (1Pt 5,8). Ha győzni szeretnénk, feltétlenül tudnunk kell,

mire készül az ellenség, és nagyon komolyan kell vennünk az ellene irányuló

harcot. Hogyan tud kárt tenni az emberek életében, hiszen nem lehet mindenütt

jelen? Vannak szellemi hatalmasságok, amelyeket felhasznál, rajtuk

keresztül végzi romboló munkáját az emberek életében: „Erők és hatalmak ellen,

a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a magasságban

vannak.” Harcunk tehát nem testi, hanem szellemi téren folyik, és ez meghatározza

azokat az eszközöket, amelyek által győzhetünk. Nem szabad elfelejtenünk

azt sem, hogy a sátán hatalma korlátozva van. Az Úr Jézus erősebbnek

bizonyult, mint a sátán, az ő segítségével mi is győzhetünk. A sátán már

veszített egy csatát, tehát egy vesztes ellenféllel állunk szemben. „Lefegyverezte

a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és

Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,15) Hogyan győzhetünk? A kérdésre

a válasz: az Úr Jézus nevében. De nem úgy, mint Szkéva fiai, akik személyesen

nem ismerték Jézust. Először is, a mi életünkben legyen igaz, valóságos,

hogy Jézusnak hatalma van az ellenség felett!