2015. október 8., csütörtök



Saul tragikus emléke 1Krónikák 10
Saul jól kezdte, de rosszul végezte. Királysága elején még szabadulást is
adott általa Isten az ő népének. Azonban Saul „hűtlen lett az Úrhoz, és nem
fogadta meg az Úr szavát”. Egy ideig Saul volt az, aki Dávidot és embereit
üldözte, most azonban ő került kilátástalan helyzetbe. „Nagyon heves volt a
küzdelem Saul körül, amikor rátaláltak az íjászok. Meg is sebesítették... fogta
a kardját, és beledőlt.” Saul és fiai meghaltak a filiszteusok elleni csatában,
azonban Isten az ő igéje által azt mondja: „Nem kívánom én a bűnös ember halálát
– így szól az én Uram az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen” (Ez
18,23). Nekünk nem kell úgy befejeznünk életünket, mint Saul. Amennyiben
hűtlenek voltunk az Úrhoz, megvallhatjuk előtte bűneinket, mert ő készségesen
megbocsát. Új elhatározást hozhatunk, hogy figyelembe vesszük az Úr
igéjét, és engedelmeskedünk az Úrnak mindenben. Amennyiben ez megtörtént,
segítsünk azoknak, akik megkeseredtek elrontott életük miatt! Fontos,
hogy meghallgassuk őket, és elmondjuk: van megoldás életük elrontott problémáira!
Az evangélium a reménység forrása. Imádkozzunk, hogy sokan rátaláljanak!

---------------------------------------------------

Ebből az igeszakaszból megérthetjük, milyen állapotban van az ember
Krisztuson kívül. A bűneset óta mindenkire érvényes ez a leírás. Vannak,
akik helyzete megváltozott, de sajnos még mindig nagyon sokan vannak ebben
a helyzetben. Az első, amit megemlít az apostol: „halottak voltatok vétkeitek
és bűneitek miatt”. Ez egy olyan lelkiállapot, amikor az ember kapcsolata
megszakad Istennel. A második tulajdonság, igazodva a levegő birodalmának
fejéhez, követtük a test és az érzelmek hajlamait – nem a magunk urai
voltunk, nem azt tettük, amit mi akartunk. A harmadik, ami a legsúlyosabb,
hogy harag fiai voltunk, kárhozatra ítélve. Milyen jó, hogy mindez már múlt
időben áll, mert azáltal, hogy az Efézus testvérek hittek Krisztusban, helyzetük
megváltozott. A kérdés, ami felvetődik: történt-e ilyen változás a te életedben
is? Ha igen, áldjuk, magasztaljuk ezért az Urat! Ha még nem történt
meg, hit által, kegyelemből még ma neked is üdvösséged lehet! „Ha tehát a
Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek!” (Jn 9,36)

Vándorutam roskadozva járom,  Lelkemen borong a fájdalom;
Éjszakán is elkerül az álom,  Akkor is a szívem fájlalom.
Refrén:
Szánj meg ó, mert bűnöm, mint a tenger,
Néha majdnem összeroskadok!
Uram, lásd, itt áll egy bűnös ember,
Szánj meg, ó, bár méltó nem vagyok!
2. Ködbe tűnt a szívem tarka rétje,  Bánatom az égig tornyosult,
Zord magányom kínzó éjsötétje  Szívet tépő súllyal rám borult. Refr.
3. Ím, hozom az éltem romlott múltját,  Néked bűnbánattal átadom.
Fogadd szívem minden hódolatát,  S egész éltem, drága Jézusom! Refr.
4. Bűnbocsánat éltető igéjét  Jézus szólja mennyből most hozzád.
Kínos éjed minden fájdalmáért  Hozta Jézus nagy áldozatát.
Fönn a Golgotán van bűnbocsánat,
Megtisztít az áldott, drága vér!
Tűnjön el a szívedből a bánat,
Megbocsát Atyánk a Jézusért!
-----------------------------------------------------
Testvérszem, testvérkéz...

Itt minden szemben más lélek lakik,
Az egyikből barát tekint elő,  
a másikból ellenség,
a harmadikból csábító szirén
a negyedikből a hatalmas én,
a századikból testvér.
Uram, énnekem adj testvérszemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,
öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,
nézzek az egyre és az ezrekre
úgy, mint testvér.
Uram, adj énnekem testvér-szemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.

Itt minden kézben más lélek lakik.
Az egyik üt,
a másik rombol.
A harmadik is önmagának épít.
A negyedik símogat, hogy szeressék.
Uram, adj énnekem testvérkezet,
az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Hadd legyen testvérkéz az én kezem,
Amelyik segíteni mindig ráér...
S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,
ha addig bekötözhet egy sebet...
Az érintése balzsamos békesség...
Uram, adj énnékem testvérkezet!
Az nem azért segít, hogy másnak tessék.
  Túrmezei Erzsébet
--------------------------------------
MÁSOKÉRT ÉLNI 

Életünket adni másokért -
igen magas mérce ez nekünk.
Keresztedhez jövünk, hogy ott fényt,
új fényt gyűjtsünk az éjszakához,
hogy mégse legyen olyan sötét,
hol csupán önmagunkig látunk.
Fényt, erőt, akaratot, igényt
adj nekünk Krisztus, hogy legalább
próbáljuk, mit elénk szab Igéd:
életünket adni másokért!
       Herjeczki Géza
-------------------------------------------------------------------------
742
Üdvözítőm szeret engem, Szeret engem, jól tudom,
És én mégis bűnt cselekszem, S gyakran megbántom nagyon.
Refrén:
Drága Jézus, ó, adj nékem Szilárdságot, nagy hitet,
Megbotlástól, eleséstől Uram, óvd meg lelkemet!
2. Ó, miért van, hogy oly könnyen, Oly hamar elfeledem:
Mit tettél, Uram, Te értem, Mit míveltél énvelem? Refr.
3. Most Előtted alázattal, Könnyek közt leborulok,
Más órában pedig Tőled Hűtlenül elfordulok. Refr.
4. Most azt mondom, hogy Éretted Életem is od’adom,
S aztán újra tetteimmel Nevedet megtagadom. Refr.


Mindent!          

Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,
adj, mint a  víz, amely áttör a gáton,
mint Isten a levegőt és Napot,
tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!

Nem a telt pohárból csordult cseppet,
nem szikrákat szívednek tüzéből,
nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.
Adj, amit ő adott – életéből!

Még ma adhatsz, de ha alkonyul:
a virágra nem szállnak a méhek.
Elveszted barátod, s akiket szeretsz.
Adnál még … - de elfogy az élet!

Adj, mint a szív, amely láncait letörte:
éltet, szerelmet, reményt, mindened…
Az ég folyója lázad csillapítja.
Istent s ajándékát benne ismered.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése