"Apa nem hagy egyedül"

„És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”

János írása szerinti evangélium 8:29

Elgondolkodtatott egyszer egy lelkész barátom, mikor alsó tagozatos kisfiáról mesélt egy esetet. Egy reggel, mikor átbeszélték a családban a napi teendőket, az apára jutott az a feladat, hogy az iskolai napközi után fiáért menjen. Aztán mindenki sietett a dolgára, a gyerekek iskolába, a szülők munkába. De az apának különösen nehéz napja volt. Délelőtt különböző programok tervezésébe és szervezésébe merült bele, aztán csak úgy futtában bekapta az ebédet, és rohant tovább, hogy meglátogasson néhány hittestvért. Ezek az emberek komoly lelki problémákkal küszködtek, és barátomnak kellett Isten vigasztalását továbbítani számukra. A lelkigondozás oly annyira leterhelte őt, hogy el is feledkezett arról, hogy fél 5-re a fiáért kellene mennie az iskolába. Órájára pillantva már azon járt a feje, hogy időben odaérjen az esti evangelizációs előadásra, ahol több tucat ember előtt kellett Isten jó híréről beszélnie. A rendezvény után még hosszasan elbeszélgetett a vendégekkel, akik kérdésekkel bombázták őt Istenről és a Bibliáról. Késő esete, testileg-szellemileg kimerülten ért haza, mikor felesége csodálkozva kérdezte meg tőle:

– Hát a fiunkat hol hagytad?

Barátom előtt elsötétedett a világ. Még egyszer végigpörgette a napját, és akkor döbbent rá, hogy amikor az utolsó hittestvér meglátogatása után az órájára pillantott, akkor nem az előadásra, hanem az iskolába kellett volna sietnie. Miután fölocsúdott, ledobta a táskáját, és rohant vissza a kocsihoz, hogy csikorgó kerekekkel induljon az iskolába. Mikor odaért döbbenten látta, hogy fia a portárs mellett teljes nyugalomban ül, és a leckéjével bíbelődik.

– Fiam! – kérdezte barátom az izgatottságtól még mindig lihegve egy kicsit – Nem estél kétségbe, amiért nem jöttem el a megbeszélt időpontban?

– Már miért estem volna? – válaszolta higgadtan a fiú. – Gondoltam, közbe jött valami, hát vártam. De tudtam, hogy úgy is el fogsz jönni értem.

Ahogy ez a fiú biztos volt, hogy az apja nem hagyja egyedül, ugyan olyan biztos volt Jézus is ebben. Ha mi szülők, el is követünk néha hibákat a gyereknevelésben, abban biztosak lehetünk, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Ha „egyszülött fiát” nem hagyta egyedül, biztosak lehetünk abban is, hogy „mennyei apánk” minket sem fog magunkra hagyni. Evvel a bizonyossággal induljunk neki a mai napnak!

--------------------------------------------------

A bűntelen vessen rá követ!

„De mikor szorgalmazva kérdezték őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” (János evangéliuma 8. fejezet 7.vers)

Most megvagy! Már régóta figyeltünk és most rajtakaptunk. Olyan bűnt követtél el, ami súlyos büntetést von maga után. És hogy téged meg a közösséget is megóvjuk a hasonló törvényszegéstől ezért nyilvánosan fogsz bűnhődni.

S pont itt van az a gyanús galileai vándortanító is, aki szimpatizálva az ilyen bűnösökkel eszik és iszik, miközben tanításaiban a törvény tekintélyét hangsúlyozza. Most legalább rajtakapjuk őt is.

Ám ez a gyanús galileai vándortanító nem szólt semmit, nem kezdeményezett rendes bírósági tárgyalást, nem hívatta a tanukat, nem tartott védőbeszédet a bűnös védelmében, nem mondott ítéletet a vádlók álszeretetbe bújtatott gyilkos indulata felett.

Ehelyett míg lehajolt és írt a porba, azt tette, amit addig is, „Szeretet, irgalmasság és mélységes részvét nyilatkozott meg életének minden egyes cselekedetében. Szíve a könyörület bensőséges érzelmével kereste az embereket. Emberi természetet vett magára, hogy annál inkább megérthesse és megközelíthesse a mi szükségleteinket.

A legszerényebb és legmegvetettebb emberek sem féltek hozzá közeledni. Még a kisgyermekek is vonzódtak hozzá. Szívesen ültek lábaihoz és térdeire; örömmel néztek kifejezésteljes arcába, mely sugárzott a szeretettől.

Jézus az igazság egyetlen szavát sem hallgatta el, de azért mindig szeretettel beszélt. A néppel való mindennapi kapcsolata közben állandóan tapintatos, figyelmes, gondos és szeretetteljes volt.

Sohasem volt udvariatlan vagy barátságtalan, sohasem ejtett ki ok nélkül kemény szót, és senki örömét nem rontotta el hiába. Megmondta az igazságot, de mindig szeretetteljesen.

Sohasem ítélt el emberi gyengeségeket, de a legkeményebben megrótta és elítélte a képmutatást, a hitetlenséget és igazságtalanságot; de ezt is könnyes szemekkel és fájdalmas hangon tette.

Élete az önmegtagadás és a mások iránti gondos, aggódó szeretet élete volt. Szemében minden lélek becses volt. Miközben isteni fenségét és méltóságát állandóan megőrizte, mégis mindig a leggyengédebb szeretettel hajolt le Isten családjának minden egyes tagjához.

Minden emberben veszendő lelket látott, kinek megmentését küldetésének tekintette. Ez a Megváltó jelleme, amiként életében is megnyilatkozott. Ez az Isten jelleme is.” (E.G.White; Jézushoz vezető út 9-10.o.)

Igen, ma ezzel a szeretettel fordul hozzád is, kérlelve, hogy te is ilyen irgalommal viszonyulj a hozzád hasonlóan bűnös embertársaid iránt. „Én sem kárhoztatlak, eredj el és többé ne vétkezzél!” (Ján.8:11)

-----------------------------------