A megszentelt lelkek megelégülnek
"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie. Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!

-----------------------------------------------------------------------

/1/
Az alkalmas idő.
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd. 3:1)
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak!”(Ef. 5:16)
Ezen a világon mindennek kiszabott és rendelt ideje van! Isten, amikor a földön elkezdte és végbevitte az Ő csodálatos teremtői munkáját, és szétválasztotta a világosságot a sötétségtől, és megalkotta a napot, holdat, csillagokat és ezek pályáját a világűrben, ezzel együtt egy időrendszert állított fel. Ezt érzékelhetjük a nappal és az éjszaka; az évszakok periódikus váltakozásával, az évek múlásával. Ezen a földön mindennek van egy Isten által meghatározott kezdete is és vége is. Éppen ezért itt a földön minden múlandó, ideig-óráig tartó. Az Igéből tudjuk, hogy a Föld is elmúlik egyszer.
Így tehát ideje van itt a földön:
Az ember teremtésének, akit Isten teremtett a saját képére és hasonlatosságára, hogy benne megmutassa az Ő nagy szeretetét!
Ideje volt az Éden-kertből való kiűzetésnek a bűn miatt, melynek nagy következményei lettek az ember földi életére nézve!
Ideje volt az özönvíznek, mely Isten ítélete volt a gonoszság megsokasodása miatt. Noén és családján kívül egyetlen ember sem maradt életben a földön.
Ideje volt Ábrahám elhívásának, kit nagy néppé tett – Izrael népe – akit Mózes által kiszabadított Egyiptomból!
Ideje volt a törvényadásnak, melyben Isten tudatta akaratát az ember felé.
Ideje volt Jézus Krisztus földrejöttének, halálának, mely által szabadulást hozott a bűn átka alól. /” az idők teljességé n”- olvassuk.
Így lehetett és lehet ideje a kegyelmi korszaknak, amelyben élünk, és amely által lehetőség nyílt minden ember számára az üdvösség elnyerésére!
De tudjuk, hogy ideje lesz a kegyelmi idő lejárásának is, és Jézus Krisztus visszajövetelének is.
Végül ideje lesz a világ ítéletének és elmúlásának is.
Ezek a főbb események Isten üdvmunkájának, melyekből láthatjuk, hogy mindennek előre kiszabott kezdete és vége van, mely Isten korlátlan hatalmában van, és csodálatos mindentudását és mindenhatóságát igazolja.
Ezeken a világeseményeken belül ideje van minden ember földi életének is. Ahogyan a Prédikátorok könyve írja: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Tudjuk, hogy az özönvíz előtt egész más volt az emberek életkora. De Noé után egyre csökkent az ember földön eltöltött éveinek száma, mely napjainkban a zsoltáríró szavával: „70 esztendő, vagy feljebb 80 esztendő”. Nem hosszú idő ez, amely hamar tovaszáll.