/2/

Az évek peregnek egymás után, Ki tudja, holnap lesz-e még?
Az élet a földön oly hamar leszáll, Ami volt, tovaszáll, mint a szél!
Tehát viszonylag rövid idő ez az élet, de mégis az élet során egy embernek nagyon sokféle dologra van alkalma és lehetősége, úgy jó, mint rossz irányban egyaránt. Igaz, hogy az emberek lehetőségei között is nagy különbség van. Pl. egy uralkodónak egész más lehetőségei, vannak, mint mondjuk egy rabszolgának. De Isten mindentudásához tartozik az is, hogy Ő ezeket, a lehetőségeket mindenki életében jól ismeri. De mindenképpen az emberen múlik, hogy mire használja ki, és mennyire használja ki a számára adott időt és alkalmakat. Isten elvárásai az emberrel szemben mindenképpen a számára szabott korlátokhoz és lehetőségekhez mértek!
Minden emberi élet nagy alkalom! Alkalmas vagyok-e Isten munkájára, arra, hogy kezébe vegyen és formáljon, használjon, vagy nem? Ez múlik – igaz – körülményeken is, múlik szülői nevelésen is, de nagyrészt mindenképpen az emberen múlik, hogy Isten tud-e használni. Tévedés ugyanis az, hogy nekem nem kell tennem semmit azért, hogy Isten használjon, majd ha Ő akar, akkor alkalmassá tesz. Mert ha ez csak Istenen múlna, minden ember alkalmas lenne. Téves az a felfogás is, hogy a gyermekek életébe majd Isten elvégez mindent, csak hinnem kell. Mert a szülőnek a kötelességét senki más, még Isten sem fogja elvégezni. Lehet, hogy a szülő hitéért üdvösséget nyer a gyermek, de az mindenképpen a szülő hibája is, ha a gyermeket Isten nem tudja majd használni az Ő munkájában. Fontos, hogy a gyermeknevelésben ez a cél is ott legyen, hogy milyen pályát fut be a gyermekem. Vajon Isten ügyében fog-e munkálkodni, vagy pedig a világ mélyvölgyét bejárva, nagy kerülővel fog talán Isten kegyelméből üdvözülni?! Tehát már a nevelésen is elcsúszhat egy emberi élet nagy alkalma. Ebből láthatjuk, sokféle irányt vehet egy emberi élet, sok mindenre kínálkozik alkalom, de rajtunk múlik ezek kihasználása. De ha nem használjuk ki az időt Isten dolgaira, akkor a bűn alkalmat vesz bennünk, hogy lefoglaljon és megrontson, mert a Sátán kihasználja a lehetőséget! –folytatás következik-

---------------------------------------------------

Az erős szív
„Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (Zsolt 27,14).
Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki őbenne bízik.
Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.
Az Ige biztat, hogy „légy erős és bátor szívű", mert erre van leginkább szükséged, amíg várnod kell. Ha a szíved egészséges és erős, minden rendben lesz. A szívnek nyugalomra és derűre van szüksége, és ezt akkor kapja meg, ha erőt nyer. Az erős szív megnyugszik, tud örvendezni és így erőt ad az egész embernek.
Senki sem képes az életnek ezt a titkos mozgatóját, a szívet megerősíteni, egyedül Isten, aki teremtette, ő erősítheti meg. Isten maga az erő, így adhat erőt mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ezért légy bátor, az Úr kiárasztja rád erejét, nyugodt leszel a viharban és örvendezel a szomorúságban. Én, aki ezeket a sorokat leírtam, Dáviddal együtt bátorítalak, hogy „reménykedj az Úrban!" Hosszú és mély tapasztalat tanított meg arra, hogy az a jó a számomra, ha az Úrban reménykedem.

------------------------------------------

Az igaz jutalma
„Az emberek pedig ezt mondják: Mégis van az igaznak jutalma! Mégis van Isten, aki igazságot tesz a földön!" (Zsolt 58,12).
E földi életben nem mindig látjuk világosan Isten ítéletét, mert sokszor a jókat és a gonoszakat ugyanaz a sors éri. Ez most a megpróbáltatás ideje, nem a jutalmazásé vagy a büntetésé. Isten sokszor mégis félelmetes dolgokat cselekszik igazságosan, úgy hogy még a nemtörődöm ember is kénytelen felismerni ítélő kezét.

Az igaznak mégis van már e földi életben is jutalma, amely számára mindennél többet ér, éspedig Isten jótetszése, amely nyugodt lelkiismeretet ad neki. Sokszor még másképpen is jutalmaz Isten, mert Õ senkinek sem marad adósa. Az igaz ember legfőbb jutalma azonban odaát vár rá.

A történelmet nagy összefüggéseiben tekintve, sokszor megláthatjuk Isten kormányzó munkáját a népek életében. Darabokra töri az elnyomók trónját, és vétkes népeket büntet meg. Ha valaki a birodalmak felemelkedésének és bukásának történetét tanulmányozza, fel kell ismerje igazságszolgáltató hatalmát, amely a gonoszt korlátok közé szorítja, hogy aztán könyörtelen igazsággal elítélhesse. Nem marad a bűn büntetés nélkül, sem a jóság jutalom nélkül. A világmindenség Ura igazságot szolgáltat. Ezért csak Őt féljük, és ne tartsunk a gonoszok hatalmától