Szerintetek a 10 legjobb kifogás, hogy miért nem mentek el az alkalmakra:
Tanulok
Tévét nézek
Álmos vagyok
Rossz az idő
Számítógépezek
Vendégeink vannak
Szüleimnek kell segíteni
A múlt héten voltam
Nincs kedvem
Sok öreg jár oda

________________________________________________________

Bocsáss meg!

Rágalmaznak? Rosszat mondanak rád? Bánt? Bosszús vagy miatta? Emlékezz vissza, mi mindennel gyanúsították Jézust: a bűnösök barátja, rossz emberek pártfogója, az ördög cimborája, csaló, népámító, a szombat megszentségtelenítője, káromkodó. És mi volt Jézus válasza? Megbocsátás!

__________________________________________________________

Küldetésben járni

Az ötvenes években történt, hogy egy őszinte, komoly, Istennek odaszánt, Krisztusban újjászületett budapesti lelkész felszólítást kapott arra, hogy vagy abbahagyja az evangélizációt, az ifjúsági munkát és a hitoktatást, vagy a gyerekeivel és a feleségével együtt elmozdítják a gyülekezetükből és kidobják egy Isten háta mögötti faluba.
Erre azt mondta akkor ez a lelkész, hogy Isten háta mögötti falu nincs, mert minden az Isten színe előtt van és akárhová is dobják Ő mindenütt ugyanazt csinálja, amivel az Ő Ura Őt megbízta.
Rövid idővel ezután el is mozdították, kitették egy tanyaközpontba, ahol még templom se volt és néhány év múlva ott, azokban a nehéz időkben, abban a tanyaközpontban egy kicsiny templom emelkedett ki a házak közül, a szomszédos két tanyaközpontban pedig egy-egy imaház épült fel.
Ez a lelkész ott is úgy végezte a munkáját, mint aki küldetésben jár. Úgy dolgozott ott, mintha egész életében oda készült volna.
Utólag elmondta, hogy a kihelyezésével semmi sem változott. Legfeljebb annyi, hogy egy ideig alig volt mit enni a gyerekeinek, de rövid idő után megszerették őket és hol egy bögre tejfölt, hol húsz tojást, hol egy pár összekötött lábú csibét találtak az ajtó előtt. Eltartotta Őket Isten, eltartotta Őket a gyülekezet és Ő pontosan ugyan azt csinálhatta ott, amit a nagyvárosi gyülekezetben, ahonnan kidobták. Mert küldetésben járt.
Ugyanis nem egy nagyvárosi gyülekezetbe, hanem az evangélium hirdetésére szerződött.
Te küldetésben jársz-e?
Ehhez kapcsolódik a következő, kicsit régebben játszódó történet. Mórusz Tamást a nagy angol államférfit egyszer egy tanító rokona látogatta meg azzal, hogy szerezzen neki egy jó állást. Miután a rokon előadta a kérését Mórusz Tamás azt válaszolta, hogy éppen jókor jött, most ürült meg egy tanítói állás egy távoli faluban – és mondta a falunak a nevét -, amitől a kedves tanító rokon elképedt, felháborodva azon, hogy hova akarja őt száműzni a befolyásos államférfi.
Ettől meg Mórusz Tamás képedt el: Száműzni??? Hát mi a probléma? És a tanító sorolta: Ott én teljesen egyedül leszek, nem lesz megfelelő társaságom…
Megfelelő társaság? -kérdezte Mórusz Tamás. Hát ott lesz Isten! Ott lesznek a tanítványai! És ott lesz a jó lelkiismerete. (Tudniillik egy olyan állásra pályázott a kedves rokon, ahonnan előbb valakit ki kellet volna fúrni.)
Mi az oka annak, hogy ez a tanító sehogyan sem értette ezt a gondolatmenetet? Az, hogy ő nem küldetésben járt.
Te küldetésben jársz-e?
Neked megfelelő társaság-e Isten?
Te azt csinálod-e, amivel az Úr Jézus megbízott?
És monda nékik Jézus: “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” Márk 16.15.

----------------------------------

Miért tanuljuk meg kívülről a Biblia verseit?

1. Mert ez az Isten akarata.
“Maradjanak a szívedben azok az Igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt…” (5Mózes 6,6-7). – “Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait!” (Jób 22,22).
2. Mert fontos a lelki-szellemi életünkre nézve.
“Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek” (János 15,7).
3. Mert erre biztat Krisztus példája.
Noha Õ maga volt “az Ige” és Isten kijelentése, mégis szívében hordozta az írott Igét, és élt is vele, pl. amikor az ördög megkísértette, de más helyzetekben is. Ilyenkor Krisztus azt mondta: “Meg van írva” és idézett az ide vonatkozó Igékből
(Mt 4,4-10).
4. Lehetővé teszi, hogy szüntelenül elgondolkozzunk az Igén.
“Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem” (Zsoltár 119,97). –
“Hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal” (Zsoltár 1,2).
5. Vigasztalást és erőt ad a nehézségek közt.
“Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Sohasem felejtem el utasításaidat, mert azokkal éltetsz engem” (Zsoltár 119,92-93).
6. Győzelmet ad a bűn felett.
“Hogyan tarthatja meg tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja Igédet. Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltár 119,11).