Kegyelmes Isten

„Azokban a napokban és abban az időben – ezt mondja az ÚR – keresik majd Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem találják: mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.” Jeremiás könyve 50:20

Az összehasonlító vallástudomány egy Nagy-Britanniában rendezett konferenciáján a világ különböző pontjairól érkezett szakértők azt vitatták meg, hogy mi adja a keresztény hit sajátosságát. Sorra kizárták a felmerült lehetőségeket. A megtestesülés? Más vallások különböző változatait tanítják annak, hogy az istenek emberi alakban jelentek meg. A feltámadás? A többi vallás is beszámol a halálból való visszatérésről. A vita egészen addig folyatódott, amíg be nem lépett a terembe a híres keresztény író, C. S. Lewis. „'Miről diskurálnak?' – kérdezte. 'Arról, hogy mi teszi a keresztény hitet egyedülállóvá a világ más vallásai között' – hangzott a válasz. Lewis azonnal rávágta: 'Mi más, mint a kegyelem'" (Philip Yancey: What's So Amazing About Grace? Grand Rapids, Michigan, 1997, Zondervan Publishing House. 45. old.).

Kegyelem. A bűnös ember által értékelt legnagyobb ajándék. De, hát a Biblia szerint minden ember bűnös. Nincs aki jót cselekedjen, és a még a szívünk szándéka is gonosz.

“amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.  Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. (Róma 3:10-12)

Így volt ez régen, mikor Izrael még élvezhette a választott nép kiváltságait, és így van ez ma is velünk, akik naponta Isten kegyelméből élünk.

Jeremiás próféta leírja, hogy Isten hogyan tervezi megbüntetni azt a Káldeus népet, akiket máskor Ő használt fel Izrael megregulázására. A bálványimádó nép, és a hitehagyó Izrael is éppúgy bűnös volt, Isten mégis úgy tűnik az egyik csoportot megbünteti, a másiknak megbocsát. Babilon a büszke város elesik, Isten népe pedig helyre lesz állítva.

Egy napon minden egyes ember sorsa örökre, végérvényesen eldől. Egyesek elbuknak, mások győznek. Lesz, akire örök halál, másra örök élet vár. Az, hogy ki melyik csoportba kerül nem Isten önkényes döntése, hanem a mi szabad akaratból fakadó választásunk eredménye lesz. Kérjük, és elfogadjuk Isten megbocsátó kegyelmét, vagy tovább lázadunk, azt gondolva jól meg vagyunk Isten nélkül…?

Ma kérheted Isten bocsánatát. Nemcsak bizonyos bűnökre, melyek eszedbe jutottak, hanem egész valódra, mert belülről, örökletesen vagyunk bűnnel fertőzöttek.

„Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” (Lukács 18:13)

--------------------------------------------------

Ha megdobnak kővel...

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.” Máté evangéliuma 5:38-39

Elszámolsz magadban 5-ig. Aztán 10-ig. 100-ig. Nyelsz egy nagyot, próbálgatod megrántani a válladat, venni egy mély levegőt a lehető legnyugodtabban, és emelt fővel továbblépni anélkül, hogy visszavágnál. Kezed lassan kezd felengedni az ökölnyi szorításból, idővel szívverésed is nyugodtabbá válik, és már a szád széle sem remeg az idegességtől. És úgy érzed, most sikerült. 

Sikerült győznöd. Sikerült nem visszaütnöd. Sikerült fékezned az indulataidat, és nem nekiugrani ellenfelednek, hogy kikapard a szemét, pedig megérdemli. Ó, de még mennyire is... Szavai rosszabbak voltak, mint egy jól irányzott pofon. Mintha egyszerre ütötték volna ki szemedet és néhányat a fogaid közül, mintha maga Bud Spencer osztott volna rád egyet a hangzó ütésekből. De Te... De Te nem ütöttél vissza, és kezed már mozdul a saját vállad felé, hogy megveregesd, mert igenis megérdemled. Mert Te jó voltál. 

Isten előtt azonban még nem sokat tettél. Igen, jó, hogy nem ütöttél vissza, de ez még csak a nulla. Az a nulla, ahonnan Ő szeretne pozitív irányba elmozdítani téged. Szeretné, ha többet tennél a nem-visszaütésnél, annál, hogy nem vágsz oda különös figyelemmel megválogatott átkokat szórva a másik felé, annál, hogy nem adod neki azt, amit szerinted megérdemelne, annál, hogy nem azt teszed, amit ő tett veled. 

Isten szeretné, ha a semminél többet tennél. Ahelyett, hogy az átkokat lenyelnéd, mondj áldást! Ahelyett, hogy teljes erődből azon küzdenél, ne vágj oda, mondj valami pozitívat a másik felé! A vissza-nem-ütés lendületét alakítsd át egy öleléssé! Tedd meg a második mérföldet, adj többet annak, aki elvett tőled valamit. Adj életet a közömbösség helyett, adj reményt, és cselekedj másként! 

Kövesd Isten példáját, aki többet tett annál, mint hogy nem törölte el a lázadó Embert a Föld színéről, és elküldte egyetlen Fiát, hogy megváltson téged és engem a bűn hatalmából. Kövesd az Istent, aki nem a második, hanem a sokezredik mérföldet is megtette az Emberért, és ha kell, nem tántorodik el még egytől azért, hogy megmentsen téged. Hát szerezz be egy jó túracipőt, és készülj fel a második mérföldre Vele!