Lelki előrejelzés

„Kevélység jár az összeomlás előtt és a bukás előtt fölfuvalkodottság.”(Példabeszédek 16:18)

Az életünket többféle előrejelzés segítheti: gazdasági, pénzügyi, időjárás előrejelzés, de maradéktalanul egyiknek sem hiszünk. Arra jók, hogy valamiféle irányvonalat, tendenciát mutassanak, de pontosan nem tudják előre jelezni az eseményeket, ezért bizonyos fokú bizonytalanságban tartanak bennünket. Mit nem adnának sokan, ha előre ismerhetnék, hogy a gazdasági vagy a pénzügyi életben pontosan mikor következik be az összeomlás, illetve ha előre tudhatnák azokat a jól meghatározható eseményeket, történéseket, amelyek a közeli bukás biztos jelei. Valószínűleg nagyon sok embertársunknak most nem fájna a feje a magas törlesztő részletek miatt. Ha előre láthatták volna a devizaárfolyam ilyen nagymértékű változását bizonyára kétszer jobban meggondolták volna, hogy vegyenek-e fel kölcsönt.

Nem így van Isten igéjében. Még ha a pénzvilág, a gazdasági élet, vagy az időjárás alakulásának változását nem is tudják 100%-os bizonyossággal előre jelezni, addig Isten a lelki élet területén adott világos, pontos eligazításokat. Az idézett bibliaszöveg egy lelki előrejelzés. Elmondja, hogy milyen megelőző jelenségeket láthatunk a bukás, illetve az összeomlás előtt. Az Úr annyira szeret bennünket, hogy előre figyelmeztet, így segít abban, hogy felkészülhessünk a várható eseményekre. Nem csupán azért, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ha bekövetkezik, hanem hogy legyen időn kitérni előle. Nem szükségszerű ugyanis, hogy az előre jelzett események be is következzenek rajtunk. Amennyiben időben változtatunk életünk irányán, úgy az előre jelzett eseményt is elkerülhetjük.

A mai ige arra tanít, hogy törvényszerű az, miszerint a kevélységet összeomlás követi, a felfuvalkodottságot pedig bukás. Ha valaki ugyanis a kevélység, illetve a felfuvalkodottság csúnya magatartását gyakorolja, ezek biztos előjelei annak, hogy az illető hamarosan nagyot fog koppanni, összeomlik, elbukik. Mindannyian félünk a bukástól, az összeomlástól. Szeretnénk ezeket elkerülni, de ugyanakkor érdekes módon nem riadunk vissza attól, hogy kevélyek, felfuvalkodottak legyünk. Bölcs Salamonon keresztül azonban arra tanít meg bennünket az Úr, hogy a bukást és az összeomlást úgy kerülhetjük el, ha alázatosak leszünk. Jób könyvében ezt olvashatjuk: „Megtöri [az Úr] a hatalmasok gőgjét, s az alázatosaknak segítséget nyújt.” (Jób 22:29). Az Újszövetségben így hangzanak ugyanezek a gondolatok: „Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel” (Lukács 1:52). Isten csak az alázatos embert tudja megáldani, azt az embert, aki érzi, Istenre van szüksége. Az aki önmagával van eltelve, az nem érzi a kegyelem szükségességét, így a menny áldása sem kísérheti az életét. Isten nélkül pedig kudarcra van ítélve az életünk. Nélküle csak bukás és összeomlás várható, csak idő kérdése, hogy mikor következik be.

Ezzel szemben, Jézus erre hív ma bennünket: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:29). Lépjünk kapcsolatba már ma Jézussal, s kérjük tőle, segítsen az Ő igáját vinni, s közben megtanulni az alázatot. Ígérete szerint ugyanis ez hozza el számunkra a várva várt lelki nyugalmat és békességet. Ne habozz, jöjj Jézushoz még ma és kérd tőle az alázat leckéjét. Ő előre jelzi a várható eseményeket, hogy legyen időd változtatni életed irányán, mielőtt még túl késő lenne. Élj ezzel a csodálatos kegyelmi lehetőséggel! Mondd el ma reggel ezt az imát a zsoltárossal együtt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltár 139:23-24). Ámen!

------------------------------------------

Örökölhet-e áldást Izmáel népe is?

Sok szó esik az utóbbi években a választott népért, a zsidóságért való imádságokról.
Kislány voltam, mikor édesapám holland lelkész kollegája először beszélt nekünk Jeruzsálem békességéért szóló imádság szükségességéről.
Azóta magam is gyülekezetet vezetek, évek óta havonta Izraelért imaközösséget tart egy Messiás-hívő házaspár a gyülekezetünkben, ami -lévén református kis gyülekezet- páratlan dolog az egyházmegyénkben, sőt egyházkerületünkben is.

Rengeteg motivációt, impressziót kaptam az évek során, melyek által Isten rámutatott bizony, az értük való imádság szükségességére, mindezt természetesen hatékony módon téve, nem pedig emberi indulatból, emberi bölcsesség vagy keresztyén "divat" alapján.
Pár év óta Mózes első könyvének fejezeteit vesszük sorba úrnapi istentiszteleteinken.
Amikor eljutottunk Izmael és Hágár történetéhez Isten adott egy új gondolatot Izmael és leszármazottai, az arabokkal kapcsolatban...
Olvasandó Igeszakasz: 1Mózes 21:9-21
Hágárnal és Izmaelnek nem jutott többé hely Ábrahám háza népe közt. Kiüldöztettek Sára által a pusztába, ahol nem túl sok esélyük volt a túlélésre emberi tekintetben.
Emberektől elvetve bolyongtak, s el kellett jutniuk arra a pontra, mikor mindent el kellett engedniük: érzelmeikbe ejtett sebeket, önigazulást, önsajnáltatást...
S nem is sejtették, hogy Ábrahám Istene eközben egyáltalán nem vetette meg és el őket: rájuk is gondja volt. Gondja volt a rabszolgára és az engedetlenségből született fiúra.
Isten 2 dolgot tett a pusztában:
1. forrást fakasztott fel Izmáel közvetlen közelében
2. ígéretet tett. Azt mondta Hágárnak: "Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert NAGY NÉPET TÁMASZTOK BELŐLE" (1Móz. 21:18)
Ez a két dolog számomra a következőt jelenti:
Ábrahám és Sára engedetlen lépést tettek, mikor nem bíztak Isten szavában, hogy SAJÁT gyermeket ad nekik. Sára "bepánikolt", mert a biológiai órája rohamosan pörgött, bizalma és Isten iránti hite híján, az akkori bevett szokás szerint a szolgálót adta oda Ábrahámnak.
Isten megtehette volna, hogy nem esik teherbe Hágár....mégsem akadályozta meg!
Megtehette volna, hogy leánygyermek foganjon Hágár méhében....mégis fiú lett!
Isten nem könnyítette meg Ábrahámék helyzetét, mert Ábrahámnak tanulnia kellett az engedetlen útjából.
DE ha már így alakult, Isten a másodfiút sem akarta elvetni.
Mi emberek más embertársunkat elvetünk, elutasítunk, anyák a saját magzatjukat elvetettségben, elutasítottságban szülik, majd nevelik fel. (Idős korukban is súlyos pszichés sebeket hordoznak ezek az emberek...tapasztaltam a lelkigondozások során!)
Isten azonban NEM ISMERI az elutasítást. Így -noha Izsák volt a KIVÁLASZTOTT, az örökös- mégis az Úr egyfajta áldása kiterjedt Izmaelre is.
Életben tartotta, bár Beérseba pusztájában meghalhatott volna! Sőt ígéretet adott neki!
Vizet fakasztott Izmael haldokló teste mellett.
Ez által azt értettem meg, hogy Isten Fia az arabokért is eljött, nekik is adatott a bűnbocsánat. Szabad az araboknak is beengedniük a Kegyelmet az életükbe!
Sok keresztyén szíve húz a zsidó nép felé...ez így helyes, DE sajnos ezt sokan úgy teszik, hogy közben arab-ellenes gondolatokat engednek magukba, s szájukkal még vallást is tesznek erről...
Én azonban úgy vagyok vele, hogy a zsidók Isten nélkül önsajnáltatókká váltak. Az arabok pedig Isten nélkül agresszív, gyűlölködést szító despoták.
Isten Lelke viszont kiáradt az arabokra is, és köztük is sorban térnek meg a nyomorúság közt a mai napig.
Az arabok csak annyira vakok, mint most a tradícionális hithű zsidók!
Amikor kiárad a Kegyelem, ki fog áradni arabokra és zsidókra, cigányokra, stb.
Nincs parancsunk arra, hogy az arabokért imádkoznunk kell, -mint ahogy a zsidókra vonatkozóan van!- de engem felindított Isten és én ezt komolyan veszem.
Ha azonban csak arra néznék, milyen gonoszak Izmael utódai Isten nélkül....akkor nem tudnék imádkozni értük.
Bár akkor a cigányok felé sem tudnék szolgálni most és a zsidókért sem tudnám felemelni az imádságomat, mert önmagukban mindegyikőjük Isten nélkül utálatos.
...mint ahogy én is, ha csak az óemberem nyomul fel bennem!
Szabad hát elgondolkoznia mindegyikőnknek: vajon Jézus Krisztus szeretet parancsa nem vonatkozik a többi népre, leginkább azokra, akik épp' a SZERETETET nélkülözik?! Akik épp' a keresztyének szeretetteljes imádságait nélkülözik?!
Vajon Krisztus az arabokért nem halt, és nem támadt fel?! Az ő világosságban járásukért nem kellene a Te és az én imádságomnak, könyörgésünknek felszállnia hálaadással feltárva kívánságainkat az Atyához?!
Kérlek, gondolkozz el ezen!
Isten Szelleme tegye áldottá, igazzá és hatékonnyá imáinkat!