II. Korinthus 9:6-8
Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.
Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.


A madárijesztő
Egyszer egy vadász megsebesített egy tengelicét. A madárka ideig-óráig még eléldegélt azon, amit a földön talált, de aztán megérkezett a rettenetes, fagyos tél. Amikor egy hideg reggelen ennivalót keresett, megpihent egy madárijesztőn. Tekintélyes madárijesztő volt, szalma testét régi ünneplő ruhába öltöztették, a feje egy nagy, narancssárga tökből, a fogai kukoricaszemekből készültek, orraként egy répa, szemeként két dió szolgált.
- Mi újság, tengelice? – kérdezte a madárijesztő, mint mindig.
- Semmi jó – sóhajtott a tengelice. – Kis híján elpusztulok ebben a hidegben, mert sehol sem találok menedéket. Az ennivalóról ne is beszéljünk. Azt hiszem, nem érem meg a tavaszt.
- Ne félj! Bújj be ide a zakóm alá. A szalmám száraz és meleg.
Így talált otthonra a tengelice a madárijesztő szalmaszívében. Már csak ennivalót kellett szereznie. De hol vannak ilyenkor rügyek és magok?
Egy nap, amikor a zúzmara jeges szárnya mindent belepett, a madárijesztő lágyan azt mondta a tengelicének:
- Tengelice, edd meg a fogaimat: finom kukoricaszemek!
- De akkor neked nem lesz szájad!
- Legalább bölcsebbnek fogok látszani.
A madárijesztő száj nélkül maradt, de boldog volt, hogy kis barátja él. És rámosolygott a diószemeivel.
Néhány nap múlva a répaorr következett.
- Edd meg! Tele van vitaminnal – mondta a madárijesztő a tengelicének.
Hamarosan a diókra került a sor.
- Majd mesélsz nekem – mondta ő.
Végül a madárijesztő odaadta a tengelicének a tököt, ami a feje volt.
Amikor megérkezett a tavasz, a madárijesztő nem volt többé. De a tengelice élt, és felröppent az azúrkék égbe. Bruno Ferrero nyomán

---

146. zsoltár 5
Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene, és reménysége van az Úrban, az Ő Istenében.
azért, mert mindig mellettem álltál,
azért az igazságért, amit látni engedtél nekem,
mindazért az örömért, amit életembe hoztál,
azokért a rossz dolgokért, amelyeket megigazítottál,
minden álomért, amelyet megvalósítottál,
minden szeretetért, amit benned találtam,
én hálás gyermeked leszek.

te vagy, aki felsegítettél, és soha nem engedtél elesni.
te vagy, ki mindezeken át megláttál engem.
te voltál erőm, mikor gyenge voltam,
te voltál hangom, mikor nem tudtam beszélni,
te voltál szemem, mikor nem láttam,
megláttad bennem a jobbik részt,
felemeltél, mikor lent voltam,
hitet adtál, mert hittél,
minden, ami vagyok,
az azért van, mert te szerettél.

szárnyakat adtál, és repülni segítettél,
megfogtad a kezemet, hogy elérhessem az eget,
mikor elvesztettem a hitem, te visszaadtad,
azt mondtad, egy csillag sem elérhetetlen,
mellettem álltál, s én erősen álltam,
enyém volt a szereteted, enyém volt hát minden,
hálás vagyok minden napért, amelyet adtál,
áldott vagyok, mert te szeretsz engem!
mindig ott voltál nekem,
az a lenge szellő, amely felkarolt engem,
szereteted, mint a fény, mely fényt hozott a sötétben,
te voltál, aki megihletett,
te voltál az igazság a hazugságok között,
a világ egy jobb hely lett: mert szerettél engem.

minden, ami vagyok, azért lehettem, mert te szerettél engem.

---

Jöjjetek és egyetek.

Így szól az Úr:
Ti szomjazók, jöjjetek a vizekhez mind,
és bár nincs pénzetek, siessetek ide!
Vegyetek ingyen gabonát és egyetek,
vegyetek pénz nélkül bort és tejet.
Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér,
és a keresetet arra, amivel nem laktok jól?
Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jó ételt esztek,
és kövér falatokban lesz részetek.
Fordítsátok ide fületeket és gyertek ide hozzám:
hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek,
mert hűséges vagyok a Dávidnak tett ígérethez.

--------------------------------------------------------

2-Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.
Magasztaljon téged, Uram, minden műved,
Szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, és hatalmadat mindenek hirdessék.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.

Mindeneknek szeme bízón rád tekint, és te enni adsz nekik kellő időben.
Megnyitod kezedet, és javaiddal eltöltesz minden élőt.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.　

Igazságos az Úr minden útján, és szent minden művében.
Közel van az Úr mindazokhoz, akik őt hívják,
akik hozzá kiáltanak igaz szívvel.
Megnyitod kezedet, Istenem, és táplálsz minket.
-----------------------------------------------------

Hogy megdicsőítsük Krisztus Jézust

"Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek"
(Jn 16,14)
Maga a Szent Szellem sem tudja mással megdicsőíteni az Úr Krisztust, mint azzal, hogy megmutatja nekünk, ki valójában Jézus Krisztus. Krisztus legjobb ajánlólevele Ő saját maga. Nincs rajta semmi más dísz, mint tulajdon lényének dicsősége.

A Vigasztaló azt jelenti ki nekünk, amit az Úrtól kapott. Mi soha semmit nem láthatunk helyesen, csak ha azt Isten Szelleme már kijelentette nekünk. Ő képes szellemünket megnyitni és a Szentírást érthetővé tenni a számunkra. Ez az a két módszer, amellyel bemutatja nekünk Urunkat. Nagy művészet valamely dolgot hűen megmagyarázni, a Szent Szellem azonban a legmagasabb fokon ért ehhez a művészethez. Ő a dolgokat a maguk valóságában mutatja be nekünk. Hogy ez milyen nagy kiváltság, azt tudják mindazok, akiknek a megszentelt látás osztályrészük lehetett.

Törekedjünk azért a Szellemtől nyert megvilágosodásra. Ne kíváncsiságunk kielégítésére, ne is azért, hogy saját magunkat vigasztaljuk meg, hanem azért, hogy ezáltal lássuk a megdicsőült Krisztust. Ó, bárcsak lennének hozzá méltó elképzeléseink róla, és ne gyaláznánk méltatlan gondolatokkal Urunkat! Bárcsak olyan elevenen élne bennünk lénye, munkássága és dicsősége, hogy teljes szívvel és lélekkel tudnánk dicsérni Őt. Akinek a szíve a Szent Szellem vezetése által gazdagodott meg, az Megváltóját mérhetetlenül megdicsőíti. - Jöjj, Szent Szellem, mennyei fény, mutasd meg nekünk Krisztust, a mi Urunkat!