Keskeny úton járva.

Hol keressünk? Hol találunk?
Véled, Urunk, nincs magányunk!
Megsegítesz minden percben -
Rendet tartasz életünkben.

Mindig ott élsz a szívünkben -
Erősítesz a hitünkben:
A létünknek teljes terén
Drága Kincsünk, legszebb Remény!
Dicső Jézus! Lelkünk hálás -
Te vagy nékünk a megváltás.
Kegyelmedért áldunk Téged -
Boldogság az Örökléted! Ámen!

---

Meg kell változnunk.

Sokszor úgy ülünk itt mint az alkonyati pír
ablakunk peremén: visszaverődés nélkül.
- Nézni is rossz; bágyadt, közömbös tekintetünk;
amin bántón látszik, hogy semmi sem hoztunk.

Így nem is vihetünk. Csak jöttünk… és mentünk.
- Valahol… valami baj van. Hidegedünk, mint a leoltott lámpa.
Eltűnt belőlünk Krisztus melege, a testvért perzselő szeretet!
ami nélkül hiába jöttem…csak láttak… csak időt töltöttem.

Ma még tudunk változtatni ezen…? Tegyünk úgy, ahogy nekünk tenni kell!
Szívünk fordítsuk az Ige felé, s ne vigyünk semmit e kettő közé.
- Akkor megújul majd a lényünk, magaviseletünk, beszédünk.
Kitárul sarkig lelki szemünk, s mindent Isten kezébe teszünk.

...Akkor – bár te - észre sem veszed, Lángra fog gyúlni szereteted.
(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---

A szeretet himnusza.
Az 1Kor 13. parafrázisa
(A Hit hangjai énekeskönyv 34. s Baptista Gyülekezeti énekeskönyv 356. énekének TELJES SZÖVEGE)

Angyalok nyelvén szóljak bár, Csak zengő érc szavam,
Szeretet nélkül oly csupán, Mint pengő cimbalom.
Legyek jövőt megismerő, S tudomány titkait,
Hitem hegymozgató erő: Mindez nem boldogít.

Mindenem másnak adhatnám Az igaz érdemér’,
S bár testem égetnék máglyán, Hiába! Mit sem ér!
Szeretet nélkül kárba vész Mindaz, amit teszek.
Diktálhat bármi jót az ész, Ha nincsen szeretet.

A szeretet hosszútűrő, Jóságos, mint az ég,
Nem féltékeny, nem kérkedő, Nem gőgös büszkeség.
A gonoszságnak nem örül, Nem nevet más baján,
Az igazzal együtt örül, Ott áll az oldalán.

Mindent elhisz, mindent remél Eltűr és elvisel,
A szeretet tettekben él,Így sosem múlik el.
A prófétálás megszűnik, Nyelvek elnémulnak,
A tudomány is eltűnik, Mint röppenő szavak.

Tudásunk töredék-tudás, Mindent föl nem fedez.
Jövendőmondásunk se más,De egykor teljes lesz.
Hisz gyermekkorban gyermekként Beszéltem s tudtam még.
Elmém is úgy vélt, úgy ítélt,De már ma felnőttként.

Tükörben lát ma még a szem, S hogy elménk véges: fáj,
De színről-színre, teljesen, Ha széthull a homály.
Ha majd az Úrhoz érek én, Ott másként ismerek,
Most megmarad a hit, remény S az égi szeretet.

De legnagyobb a szeretet, E három jó közül.
Ó, ebben bővölködjetek, S ez elég egyedül!
Balog Miklós, 1958 . Kévéim c. kötetből, 125. old.

---

Lábnyomok.

Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem. De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem, s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem, minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát! Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen. Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett: "Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt téged vállamon hordoztalak!"