Szeretet
Annyit érünk, amennyi szeretet van bennünk.
A szeretet olyan, mint egy édesanya: elnézi a fogyatékosságot abban, akiben a hit még csak bölcsőkorát éli.
Uram, boldog aki szeret Téged: barátját benned, ellenségét Érted. Soha szeretteit el nem veszítheti, mert abban kedvesek, Aki el nem vész.
A virág nem gondol azzal, ki fogja szívni az illatát.
Sokan azért mennek tönkre, mert az igazságot senki sem mondta meg nekik szeretettel.
Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.
Nincs nagyobb hatalom a világon, mint az a szeretet, mely céljának eléréséért szenvedni is kész. (Fosdick)
A szeretetet gyakrabban szoktuk dicsérni, mint gyakorolni. (Fosdick)
Isten a szeretet cselekedeteit nem annyira a nagyságuk, hanem inkább indító okuk miatt becsüli. (Spurgeon)

------------------------------------------------------------
Myra B. Welch: A mester érintése
Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár.
Mégis kezébe vette a vén hegedűt,
S mosolyogva mutatta fel.
– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek!
Lássuk, a licitálást ki kezdi?
Egy dollár, ott hátul, kettő, igen!
Csak kettő? Ki ad hármat?
Három dollár először, és másodszor is...
Már koppant volna a kalapács, de mégsem,
A terem végéből ősz hajú férfi
Lépett közelebb, s felemelte a vonót;
Letörölte a port az ódon hangszerről,
Felhangolta a megereszkedett húrokat.
Tiszta és édes dallam kelt szárnyra,
Akár egy égi angyal éneke.
Elhallgatott a muzsika, s az árverező
Furcsán fojtott hangon szólt:
– Ki ad többet a régi hegedűért?
Felmutatta a hangszert és a vonót.
– Ezer dollár, ki ad érte kettőt?
Kétezer dollár! Ki ad hármat?
Háromezer először, háromezer másodszor,
Háromezer harmadszor!
Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:
– Nem értem, mitől ez a hirtelen
Értéknövekedés? Nem váratott magára a válasz:
– A mester érintésétől.
Sok emberélet, akár a lehangolt húr,
Ütött-kopott, vétkektől szennyes,
Megkaphatja bárki olcsón,
Bizony, mint az avítt hegedűt.
Egy tál lencse, pohár bor,
Perdül a kocka – és sodródik tovább.
Az ára szinte semmi, s kis híján
Koppan már a kalapács.
Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg
Nem érti, mitől a hirtelen változás,
Ami a lélek értékét megezerszerezi.
Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

---------------------------------------------------------
Csodálatos kegyelem, milyen édes a hang, ami
megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem,
vak voltam, de most látok.
A kegyelem tanította szívemet félni
és a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt az a kegyelem
a percben, amikor hinni kezdtem
Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át,
már meg is érkeztünk.
Kegyelem hozott ily messze épségben
és kegyelem vezet majd haza


Az Úr jót ígért nekem,
szava reményem záloga;
pajzsom lesz ő, és az adag
amíg élek, addig kitart.

Igen, mikor eme hús és szív megáll,
és halandó éltem véget ér;
Magamnak tudhatom, e papi ruha alatt,
az öröm és béke életét

A föld hamarost elolvad mint a hó,
A nap abbahagyja a sütést,
De Isten, ki létrehívott engemet,
Mindörökre megmarad nekem.
------------------------------------------
KRISZTUS, KÖVETLEK
Városokon át, falvakon által Ott halad Ő és telve csodákkal
a levegő: mert szökdel a sánta, vakok ujjonganak a Napot látva.
Néma ajkon is örömdal zendül, Halott, légy élő hideg verembül!
A csodatevőt kíséri, amerre megy, lépdel a lába, betegek ezerje.
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.Úr a halálon! Úr az elmúláson!
Nevét a hír is szárnyára kapja Tanítványai kicsiny csapatja
Boldog, hogy Benne urára tekinthet.Úgy szereti és vezeti mindent!
Galilea fénylő ege alatt Isten Fia halad, halad, halad.

... Valakit ott a Koponyák hegyére kísér a nép. Száz sebből csorg a vére.
Ostor megtépte vállán durva fábul Nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.
Gőgös gúnnyal farizeusok nézik, Vad poroszló hogyan sújt rajta végig.
Körültekint a lázas két szeme Mintha keresne, mintha kérdene:
Hányan vele és hányan ellene? Hányan vele? Fenn a kereszt alatt
viharvert, könnyes, árva kis csapat: a tanítvány, akit szeret vala ...
Néhány asszony még ... zeng a kardala. Hideg közönynek, hahotázó gúnynak,Fekete földre véres cseppek hullnak.
Mit vétkezett, hogy így kell halnia?! Szenved, szenved az Isten szent Fia!
Szenved, szenved az Isten szent Fia. Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.
Életet mentett, égi magot hintett, s bár százak, ezrek léptek a nyomába,
tudta hova megy: fel a Golgotára. Tudta, hányan maradnak el mögötte.
Azt kérdezik csak: uralkodni jött-e? Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.
Szenvedni Vele kinek volna kedve? Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,
csak egy viharvert árva kis csapat, csak annyi lesz az, ami megmarad.
Isten Fia halad, mégis halad ma is. Napfényben ... viharon keresztül ...
vad tengeren is hívó szava rezdül. Élő, tengeren járó Péterek,
Hány riad vissza: Tovább nem merek! Pedig tovább még a főpap elébe,
Hol rágalom tőrét döfik a szívébe, Ki vele járt viharzó tengeren,
hány mondja most gyáván: Nem ismerem. Tovább, tovább! Keresztgyalázatot hordva ki éri el a Golgothát?!
A könnyes, árva, viharvert csapatnak Odaát pálmát és koronát adnak
fehér, hó tiszta angyalseregek. Kitárulnak a tündöklő egek.
Ujjongva zeng az örök hálaének. De hányan lesznek, akik odaérnek?!