Jóval elmúlt éjfél. Párod a volánnál. Mindenáron el akarjátok érni úti célotokat. Néha megbicsaklik a feje. Erőt vesz rajta a fáradtság, az álom. Te hol beszélsz hozzá, hol megszorítod a kezét, bekapcsolod a rádiót, vagy épp elkiáltod magad: Ébresztő!!!

Ha igazán szereted őt, ha fontos neked, ha nem vagy közömbös iránta, akkor bizony néha szükség van helyreigazításra, bátorításra, ébresztésre!

Apropó: helyreigazítás. Itt ugyanaz a szó szerepel, mint amikor a kificamodott vállat egy hirtelen rántással helyre teszik. Fájdalmas, de elengedhetetlenül fontos.                        A Galatákhoz írt levél 6. rész 1. versében ezt olvassuk: 

„Testvéreim, még ha erőt vesz is az emberen valami bűn, ti, lelkiek igazítsátok útba az olyat szelíd lélekkel, ügyelve arra, hogy te magad is kísértésbe ne ess.”

Nem könnyű feladat az olyan embert útbaigazítani, aki meg van győződve arról, hogy jó úton halad – mert nem vette észre, hogy Sátán elfordította az útjelző táblát.

Ilyenkor könnyen fel lehet paprikázódni. Te – mint lelki ember – tudod, melyik a helyes út, szeretnéd vissza-, illetve ráterelni, mivel látod, hogy eltévedt.                         De ő magabiztosan megy előre – a halálba. Hát, hogy ezt megakadályozd, bizony néha nehezebb, mint egy kificamodott vállat helyretenni. Csak együtt érző, kitartó, szelíd, határozott – igazi krisztusi lelkülettel lehetséges. Nem elkeseredve akkor sem, ha szabad akaratából inkább a rossz utat választja.

Vigyázz, nehogy te magad is kísértésbe ess!

-          A helyes döntés helyett, cselekvés csapdájába

-          Az erőszakos, ellentmondást nem tűrés kísértésébe

-          A haragos szavak kimondásának kísértésébe

-          A magadat jobbnak, többnek tartás kísértésébe

-          A másik lenézésébe, „lesajnálásának” kísértésébe

Összegezve: Ha lelki beállítottságú ember vagy, legyen rád jellemző a szelíd határozottság lelkülete!

-----------------------------

Istenben gyönyörködni

„Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban.”

Zsoltárok könyve 73:25

Összetett lelki folyamatok megértéséhez modellekre van szükségünk. Egy elképzelés szerint a személyiség fejlődésének 4 szakasza van:

1. Antiszociális, vagy kaotikus szakasz: Ez a csecsemő, illetve a korai gyerekkor, amikor az ember még nem ismeri azokat a viselkedési mintákat, illemet és szokásokat, ami a szűkebb családban, vagy a tágabb környezetben általánosan elfogadottak. Minden szülő ismeri ezt, amikor a frissen mosott fehér ingre meggyfoltok fröccsenek. Vagy mikor az asztalon felejtett mézes csupor tartalmát gyermekünk a szőnyegre keni.
2. A formális rend szakasza: Itt a gyerek az alapvető viselkedési mintákat elsajátítja, leutánozza a felnőttektől, és szépen lassan beleilleszkedik a környezetébe. Azok a szülők, akiknek már nem kell minden vendégeskedés után megígérni, hogy pótolni fogják az házigazda kristályvázáját, megnyugodhatnak, gyermekük a második szakaszban tart.
3. 
   

Szkeptikus, vagy individuális szakasz: Ilyenkor a már tizenéves korukba lépett gyermekek hirtelen megkérdőjeleznek minden értéket, amelyet a szüleiktől kaptak. Mindent ellenkező formában tesznek, mint ahogyan a civilizált környezete elvárná tőlük. Ha az anya tiszta vászonnadrágot készít ki reggel, akkor a gyerek piszkos és szakadt farmert húz. Ha a szülők azt akarják, hogy rövid legyen fiúk haja, akkor megnövesztik. Ha pedig azt erőltetik, hogy hosszú legyen a lányuk szoknyája, akkor csak azért is minit húznak.

4. A mély megértés szakasza: Sok szülő nem tud mit kezdeni a 3. szakaszában tomboló gyermekével, holott feltétlenül szükséges az önálló személyiség kialakulásához minden addigi építőkő lerombolása, hogy aztán a saját meggyőződése szerint újraépítse a világát. Ez az, amikor a felnőtt már nem azért tesz, vagy nem tesz dolgokat, mert a szülei mondják, hanem mert belső meggyőződésévé tette azt. Bár új formában, de a szülőktől kapott értékek köszönnek vissza ebben az utolsó szakaszban – ha egészséges volt a személyiségfejlődés.

Miért is taglaltam ezeket a folyamatokat ilyen részletesen? Azért, mert a hitfejlődés is hasonló módon modellezhető (lévén az is egy kapcsolat Isten és ember között). Éppen erről a lelki útról ír Ászáf is a 73. zsoltárban – habár valószínűleg sose hallott még a személyiségfejlődési modellekről.

1. A kaotikus szakasz az, amikor az embernek még nincsenek ismeretei a lelki dolgokról.
2. Amikor az ember hitre ébred, megismeri Istent, akkor minden szépnek és egyértelműnek látszik: „Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!” (73:1) Ilyenkor az embert csodák és fantasztikus imameghallgatások veszik körül, és a környezet eseményeire nagyon egyszerű, fekete-fehér magyarázatokat kap az ember (pl., hogy a hívő mindenben sikeres, a hitetlent pedig csapások érik).
3. Egy idő után azonban minden hívőnek rá kell döbbennie, hogy a keresztyén élet mégsem olyan egyszerű, mint első pillanatra látszott. A fiatal rákos édesanya, akiért az egész hitközösség imádkozott, meghal; miközben az istentelen milliomos gond nélkül éli az életét. Egy bibliaóráról hazatérő lelkész halálos balesetet szenved; miközben a szembe jövő, szabálytalanul közlekedő alkoholista életben marad. Ez élet igazságtalanságai foglalkoztatják Ászáfot is (73:2-16). Hol van Isten, amikor annyi baj van a világban? És miért nem súlyt le azokra, akik bűntelenül tesznek gonosz dolgokat?
4. Mikor azonban Ászáf Isten templomába lép (73:17), hirtelen megnyílik számára a hit mélyebb megértésének szakasza (ehhez azonban elkerülhetetlen volt a szkeptikus periódus fájdalmas átélése). Az ilyen ember beismeri ugyan, hogy nem tud minden kérdésre válaszolni, ami az élet nehézségeire vonatkozik; de egy dologban bizonyosságot nyer, Isten szereti őt (73:23-24, 26). Ezért mondja önfeledt lelkesedéssel: „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban” (73:25).

Kedves olvasó! Ne ijedj meg hát a próbáktól, rossz gondolatoktól, kételyektől, kérdésektől, negatív tapasztalatoktól! Bízz Istenben, aki ezen az úton akar elvezetni téged – ahogy Ászáffal is tette – az ő szeretetének a mélyebb megértéséhez!