7. Ó, én Uram és én Istenem

Könyörgés segedelemért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Ó, én Uram és én Istenem, Tebenned vagyon reménységem, Én oltalmamra légy jelen, Tarts meg ellenségem ellen, Hogy engemet el ne ragadjon, Mint éh oroszlán, meg ne rágjon, Amidőn nincs segítségem, Aki megmentene engem.

2. Hogyha én ezt tettem, Úr Isten, Avagy hamisság van kezemben; Hogyha gonoszt tettem ennek, Ki örült békességemnek; Hogyha valaki abban megért, Hogy gonoszt fizettem a jóért; Sőt, ha jól nem tettem azzal, Ki nekem volt bosszúsággal: 

3. Ámbár kergessen ellenségem, És bátor megragadjon engem, Életemet földhöz verje, Dicsőségem porrá tegye! Kelj föl azért nagy haragodban, Ellenségem ellen támadván; Add meg az előbbi tisztem, Kit rendeltél, Uram, nekem!

4. Verd meg az istenteleneket, És védelmezd meg híveidet, Mert mindeneknek titkait, Látod, Uram, szívit-lelkit. Te vagy paizsom, igaz Isten, És nem hagysz el veszedelmemben, Ki a híveket megtartod, A gonosztól takargatod. 

Marot K., 1496–1544

8. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk

Estvéli ének a mennyboltozatról és az emberről

Bourgeois L.,  Genf, 1542

1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk, Mely csudálatos a te neved nékünk! Nagy dicsőséged ez egész földre Kiterjed és felhat az egekre.

2. Dicsérnek téged még a csecsszopók is, Szájukban viselik nevedet ők is, Kik által ellenséget megejtesz, És bosszúállót megszégyenítesz. 

3. Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak, Melyeket a te kezeid formáltak, Az eget, holdat, a fényes napot, És szép renddel a sok csillagokot: 

4. Csudálván mondom: micsoda az ember, Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer? De micsoda az embernek fia, Kiről Felségednek van ily gondja? 

5. Az angyaloknál noha egy kevéssé Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé Teremtéd őtet és magasztalád, Nagy dicsőségre felkoronázád. 

6. Kezed munkáin őtet úrrá tevéd, Hogy azokkal bírna, néki engedéd, Valamit e világra teremtél, Mindeneket lába alá vetél. 

7. Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk, Mely csudálatos a te neved nálunk! Felségednek mely nagy dicsősége, Mellyel teljes e föld kereksége. 

Marot K., 1496–1544