"Jössz te még az én utcámba!"

„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!”

Példabeszédek 24. rész 29. vers

Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!

Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?

Szeretném, ha ma reggel egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a pillanatot. 

Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.

És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.

-          Boldog vagy?

-          Igazán boldoggá tett, amit csináltál?

-          Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?

-          Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?

-          Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?

Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.

De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.

Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.

De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!

Próbáld csak meg!

---

Szeretet kötelékeivel

„Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.” Hóseás könyve 11:4

Épp a napokban beszélgettem valakivel arról, hogy mennyire beteggé tud tenni embereket, ha hamis kép él valakiben Istenről. Ezek a torz elképzelések vagy abból fakadnak, hogy még nem ismerjük eléggé, vagy valahogyan hazug gondolatok férkőztek elménkbe Istenünkkel kapcsolatban.

Ma úgy látjuk Istent, mint egy szerető, gondviselő, türelmes Apát. Izrael – Isten népe – olyan számára, mint gyermeke, akit szeretettel nevelt. Járni tanította, magához emelte, táplálta, gondoskodott róla. Ennek ellenére elhagyták, idegen istenekhez fordultak. Hálátlanok voltak. Isten szíve mégis újra és újra megindult rajtuk.

A mi két és fél éves fiúnkat mostanában próbáljuk szobatisztaságra nevelni. Ami a lányunknál pár napos váltás volt, az már most több, mint egy hónapja tart és még nem értünk a végére. Van amikor sokáig nagyon ügyes, de azért még vannak „balesetek”. Nem mondanám a legkellemesebb szülői feladatnak a nyomok eltakarítását. De amikor, megáll, és azt mondja „boci” (mármint: bocsánat), akkor megindul a szívünk.

Felnőtt életünk során is történnek „balesetek”, de még jellemzőbb a szándékos lázadás, hűtlenség, Istentől való eltávolodás. Amíg a számunkra kiszabott kegyelmi idő le nem jár, mi is mondhatjuk: „bocsánat”. A szívből jövő, őszinte bűnbánatot Jézus érdemeire tekintettel Isten nem fogja visszautasítani. Magához ölel, körülvesz szeretetével, és újra elindít a kegyelem útján.

SZILÁGYI JÓZSEF:

HÓSEÁS KÖNYVÉBŐL

Elhagyott a saját népem,

akit szerettem, nem szeret!

Nem vagyok fontos, nem kellek

nekik; kidobva Kincsük az útfélen.

Kit illet barátság, tisztelet?

Bizodalmát od’adta másnak.

Elfeledkeztek rólam, már csak

én hordom szívemben népemet:

mint férj búsul hűtlen társa után,

úgy szánom őt, aki csalfán s bután

nélkülem próbál ma boldogulni...

Egyszer, ha szíve fog megfordulni,

s meglátja, mennyire szeretem őt:

térdre hull hűséges Ura előtt…

---------------------------------------

VÁRLAK URAM, JÖJJ HOZZÁM
Szerző: Lakatos Péter

1. Várlak, Uram, jöjj hozzám.
Hívlak, kérlek szólj hozzám.
Tudod, Rajtad kívül nincs más nekem,
Kiben bízhatnék, Tiéd egész életem.

Tiéd minden tisztelet, örökké!

2. Csak Benned bízom, Uram, egyedül,
Te megtartod életem.
Ismerem hangodnak szelíd szavát,
Csak szólj és indulok.

Tiéd minden tisztelet, örökké!

3. Látlak már Téged mint győztes Királyt.
Hallom angyalok kórusát.
Éneklem én is, hogy szent vagy Uram,
Szent vagy Istenem,

Tiéd minden tisztelet, örökké!

---------------------------------

MÁR KERESZTEM VÁLLRA VETTEM
(Baptista énekeskönyv: 321. ének)

1. Már keresztem vállra vettem,
S érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy; árva lettem,
Honja-vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém!

2. Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen bú, mely könnyet adjon,
Míg kegyelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el,
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell!
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya?
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál, menny fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bevezet majd szent Urad!
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándoréleted,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.

LELKI BÉKE
(Szerző: Dévényi Erika)

Állandóan ott van veled a félelem
Folyton megremegteti a szívedet
A baj mögötted lépdel, nem tágít
Követ téged, mint egy sötét árnyék

A híreket, csak úgy tudod várni már
Hogy előre hallod a rossz hír hozóját
A megcsörrenő telefont remegő kéz veszi fel
Már nincs bizakodás, hogy a vonal jót felel

A dolgok néha rosszak, s tenni kell dolgunkat
Hisz te is tennéd, mert meg van az akarat
De ezek itt körülötted nem jobbíthatók
Emberi akarással nem megoldhatók

Hiába a szerető cselekedni vágyás
A tett nem más, mint röpke tűzgyújtás
A parázs mindig a mélyben marad
Soha nem hagyva nyugodalmat

S amikor újra fellobban a láng
Az elkeseredés még mélyebbre ránt
Megint át kell élned a tehetetlenséget
A szív mélységében a keserűséget

Úgy érzed, a jó dolgok elrohannak melletted
S te nem tehetsz mást, csak nézheted
Mindenki célba ér, de te ott maradsz
Szíved nehéz súlyával te nem haladsz

Úgy kéne segítség, hisz a te szíved is nehéz
De már nem a régi az anyai ölelés
Erőd csak abból az emlékből merítheted
Amit a régmúltból őrzött meg örökre a szíved

Nincs elég könnyed, hogy megsirasd a képet
Amelyet látsz, ha a jövőt nézed
Hogy testvéred nem fut kitárt karodba
S mamád már nem régi önmaga

Jönnek a kérdések, újra meg újra
Miért kísért az árnyék, miért nem hagy magadra
Olyan ez, mint egy keserű, rossz álom
Melyből már régóta az ébredést vágyod

Válaszra várunk, mit ember nem adhat
Valaki más hozhat csak nyugalmat
Ha Őt keresed, meg is találod
Nála megélheted legboldogabb álmod

Hiszen ha egy árnyék követ téged
Hogy el tudd veszíteni mást nem tehetsz
Be kell állnod egy dús fa árnyékába
Ott meg tudsz pihenni, békét találva

Hisz nehéz cipelned, hát tedd le a kereszted
Hisz ez a kereszt a te árnyadó fád lehet
Csak ott lelheted meg a lelki békédet
Csak ott élhetsz meg egy pillanatnyi csendet

S abban a pillanatban csukott szemeden át
Megláthatod a sok embert, ki melletted áll
Már ott állnak veled férjed s gyermekeid
Kik a sötétben áldott fénysugaraid

S kell, hogy észre végy még valaki mást
Hisz láttad a hiábavaló emberi akarást
Ki -ha mindenki rohan is-, ott van melletted
S gondterhelt világodban vigaszt nyújt neked

--------------------------------