A TENGER ÁRJA

1. A tenger árja bármily nagy,
Jó Atyád téged el nem hagy.
Ő mérte ki az óceánt,
És tőle függ a nagy világ.
Megtartja népét szüntelen,
Mert Jézus Úr a tengeren.

2. Ha csónakodba lép az Úr,
A zúgó tenger elcsitul.
Ő csendre inti szíved is,
Ha gondjaid közt rátekintsz,
Nem nyelhet el a félelem,
Mert Jézus Úr a tengeren.


FOHÁSZ
(Szerző: Komlósi Gizella)

Fekete karját tárta ki az ördög
s lett belőle özönvíz a földön
rút leplét rázva cibálja a fákat
menekül előle ember s az állat.

Fohászt nem hallja zeng kacagása
fodrozó habok közt szállt alája...
templom kerengőn lélek harang járja
bennreked a fájdalom tengernyi sárban.

S ha majd karzaton Ave Maria szól
kísérje lelked a lágy dallamot.......
kérd: költözzék béke vízivilágba
tünjön az ember örök gyarlósága.

---------------------------------------

FÁRADTAN, BŰNBE ESVE
(Baptista énekeskönyv: 178. ének)

1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!



A NAGY TITOK
Szerző: Páskulyné Kovács Erzsébet

Elég! Mondtam Illéssel összerogyva
És ültem fájón, csendesen zokogva.
Elég Uram! Elfáradtam már,
S ha visszanézek sok, elvesztett csatán,
Miért volt a harc, a küzdelem?
-Most leteszem elbukott életem.
Vedd el Uram és tedd, amit akarsz!
Látod, nem arattam fényes diadalt:
Pedig mennyi álom, remény
Lelkesített az út kezdetén.
Hittem, hogy az út végén mint győztes,
Emelt fővel állok meg előtted.
S most megkopott hitem rongyaiba bújva
Remegve mondom utolsó imám,
Százszorosan érezve minden kínt,
Sír bennem minden, minden ami fáj.
-Mondtam, mondtam még sokáig
és én nem is tudom,
Szívem keserű forrásából,
Mily szavak buggyantak ajkamon.
S mint idétlen, ki elvesztett mindent,
Amiért már százszor fizetett,
Üres kezeim az ég felé tártam.
Isten! Én vagyok elveszett gyermeked!
-Most nincs előttem út tovább,
Fáradt fejem a porba hajtom:
Te akartad, hogy higgyek Benned,
Mégis elveszett, elbukott a harcom.
- És ott az útszéli homokban
Mint elszálló, könnyű fuvalom,
Valószerűtlen neszt hallottam, és
Csitult a kín, enyhült a fájdalom.
Az időtlen időből hullt reám
Az éltetadó, megújult remény, tartalmat kapott újra az élet,
Szépséget, mint az út kezdetén.
Percről-percre új erőt kaptam,
Míg vonult előttem az emlékezet:
Isten lelke megpihent rajtam,
Mint a hórebi sziklák szirjei felett.
- Mit csinálsz itt? Kérdezte tőlem is.
- Mit csinálsz itt? Lelked miért zokog?
Hát nem ismertél meg a Karmelen?
Félelemre lehet-e okod?
- Tovább küldött úgy, mint ahogy Illést,
- És feltárult előttem a nagy titok:
- A Karmel hegyi győzelem nagy hőse
Nem Illés volt, és nem is én vagyok

------------------------------

ISTEN FÉNYLŐ DICSTRÓNJÁTÓL
(Baptista énekeskönyv: 163. ének)

1. Isten fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk, újból hozd le ránk!
Szívünk jobban lángra lobban,
Hogyha átjársz, égi tűz,
Bűntől tépett szövetséget
Lángod újból összefűz.

2. Sok aggódó szolgád kérdi:
Meddig késel, jössz-e már?
Hogyha vársz még,
Nálad nélkül rombol, pusztít a halál.
Szívünk jobban összedobban,
Ha betöltesz, égi tűz,
Szétszóródott félénk nyájat
Erőd újból összefűz.

3. Ha a Szél zúg s felhő támad,
Újból éled a remény;
Hozzád száll hát imádságunk:
Jöjj el, jöjj el, égi fény!
Így a szívünk, újult szívünk
Buzgósággal érted ég;
Angyalkarral énekeljük:
Istené a dicsőség!

-----------------------------------

VEZESS MINKET
Baptista Énekeskönyv: 459.ének

1. Vezess minket, ó, nagy Isten,
Földi vándorutunkon!
Gyengék vagyunk, Te hatalmas,
Hordozz erős karodon!
Nagy Megmentő, nagy Megmentő,
Légy Te pajzsunk, fegyverünk!

2. Nyisd meg az üdv kőszikláját,
Életvizet adj nékünk!
Oltalmazz tűzoszlopoddal,
Ha zord pusztán átmegyünk!
Égi manna, égi manna,
Tápláld bágyadt népedet!

3. Ha a Jordán partján állunk,
Készíts utat a folyón,
Hogy mehessen Kánaánba
Fáradt néped át azon!
Hálaének, hálaének
Száll majd hozzád akkoron.