ISTEN GONDOSKODIK ,- 1Jn 3,1-3.
1 Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. 3 Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.

---

A világosság mindent betölt.
Egy királynak két fia volt. Érezte élete végét közeledni. Elhatározta, hogy a királyságot valamelyik fiának adja. Próbára tette őket. - Kaptok öt-öt ezüstöt fejenként. Töltsétek meg a palota legnagyobb termét azzal, amivel akarjátok. Lényeg az, hogy az utolsó zug is tele legyen. Az első királyfi észrevette, hogy a szolgák cukornádat vágnak. A napi munkájuk utolsó szálát is bevitték a terembe. Dugig megtelt minden zug. - Látod, atyám, szorgalmas voltam. Ennél jobban nem lehet megtölteni a termet. Add nekem a királyságot. - Várjál, még nincs este – mondta az apja. Kihordatta a cukornádat a teremből, kitakarították és kiszellőztették. A kis herceg meggyújtott egy hatalmas gyertyát, elhelyezte a terem közepébe, és a fénye betöltötte az utolsó zugot is. - Tied a királyság, fiam – szólt az apja. Nem adtál ki egy ezüstöt sem, mégis neked sikerült jobban a feladat megoldása. “Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanak, nem rejtik véka alá, hanem a tartóba teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat.” (Mt. 5:14-16)

---

• Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.
• Adja nektek a türelem és vigasztalás Istene, hogy Krisztus Jézus akarata szerint egyetértők legyetek.
• Így egy szívvel, egy szájjal magasztalhatjátok Istent, Urunk Jézus Krisztus Atyját.
• Fogadjátok el, tehát egymást, amint Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére.
• Azt mondom ugyanis: Krisztus (Jézus) vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását, és valóra váltsa az Atyáknak tett ígéreteket.
• A pogányok viszont irgalmassága miatt magasztalják az Istent, amint írva van:
"Azért áldalak a népek közepett,
És énekelem, Uram, a nevedet."
• Aztán meg így szól: "Örvendjetek népével együtt, ti pogányok."
• Majd ismét:
"Dicsérjétek az Urat minden népe,
Minden nemzetek dicsérjétek."
• Izaiás meg azt mondja:
"Sarja támad Jesszének,
Ki a népek uralkodójává emelkedik,
Benne bíznak a pogány nemzetek."
• Töltsön el titeket a reménység Istene a hit teljes örömével és békéjével, hogy a Szentlélek erejéből bővelkedjetek a reményben.

---

Lk 15,8
Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e menten mécsest, és nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, s így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drahmát! Mondom nektek, így örvendeznek az Isten angyalai is egyetlen megtérő bűnösön


NYITOTT KEZEKKEL ApCsel 1,1-11.
Az első könyvet arról írtam, Teofilusom, amit Jézus tett és tanított kezdettől egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által megbízást adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól. Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: "Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg." Amikor együtt voltak, megkérdezték tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."

---

A BIZONYSÁGTÉTEL EREJE 1Kir 17,8-16.
Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.