„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határát teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Ézsaiás könyve 40. rész 28-31. versek

Ahogy ma reggel végiggondoltam ezt a szakaszt, csak úgy kavarogtak fejemben a gondolatok.

Úgy éreztem magam, mint amikor beengednek egy hatalmas áruházba, és az ajtóban azt mondják, hogy minden – ingyen az enyém lehet, amit egyszerre ki tudok hozni a boltból.

Hogy miért? Hát olvasd el még egyszer ezt a gyönyörű szakaszt.

-          Örökkévaló Isten a Te Teremtőd, aki elképzelhetetlen aprólékossággal és figyelmességgel megteremtett

-          Soha nem fárad el! Naponta ezerszer elmondhatod neki, kérheted, megszólíthatod, sírhatsz és nevethetsz előtte – ő nem küld el, mert már elege van belőled.

-          Kikutathatatlan a bölcsessége. Azaz mindenre van megoldása. Nem tudsz olyan dologgal hozzá fordulni, amire összecsapná a kezét, és azt mondaná – ne haragudj, de ezt nem tudom!

-          Erőt ad. Minden reggelre megújítja erődet, de valahogy napközben is mindig ad egy-egy erő-infúziót. Számtalanszor tapasztaltad már, hogy amikor olyan enervált voltál, valami jó hír hallatán, egy bibliaszöveg elolvasása után, vagy egyszerűen – csak úgy – megújult az erőd.

-          Nem tudom, hogy fiatal vagy-e vagy idős, de a következő gondolat valamelyike Neked szól. Elfáradhatsz, ha fiatal vagy, megtántorodhatsz, ha idősebb, sőt még a legkülönbek is eleshetnek, de ha bízol az Úrban, szárnyra kelsz, mint a sas. Micsoda kép! A tyúkoknak is van szárnyuk, mégsem ezt a hasonlatot választotta. A sas a magasba tör. A sziklák fölé. Az ég felé! Nem engedi, hogy bármi lehúzza. A tyúk ilyesmire képtelen. Isten Neked sasszárnyat ajándékozott, nem tyúkszárnyat. Használd hát! Törj felfelé! Tedd próbára belé vetett hitedet! Meglátod, mennyi örömöd lesz ott fenn!

Most már érted, miért érzem úgy magam, hogy egy nagyáruház bejáratánál állok, ahol azt mondják, minden az enyém lehet, amit ki birok hozni? Gondolj bele!

Van egy Teremtőm, aki őszintén és feltétel nélkül szeret engem.

Olyan, aki soha nem fárad el.

Aki bölcs, és mindenre tud megoldást.

Képes megújítani erőmet.

Sasszárnyat ad, hogy a magasba szálljak.

Melyiket válasszam? Elbírható ennyi ajándék egyszerre? Szerinted?

--------------------------------------------------

Jézus szolgálni jött

"Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Máté evangéliuma 20:28

Van egy híres történetet egy afrikai törzsről, akik félreértették a misszionáriusokat Jézus története kapcsán. A távoli kultúrában ugyanis nagyra tartották azt, aki legjobb barátját is elárulja anélkül, hogy a másik tudna róla. Így történt, hogy Jézus helyett Júdást ünnepelték. A misszionáriusoknak később azzal sikerült meggyőzniük a törzset, hogy Jézust a "békegyermekhez" hasonlították, akiket a háborúik lezárásakor cseréltek ki egymás között, hogy biztosítsák a békét két nép között.

A történet tanulsága, hogy mennyire alkalmazkodni kell egy-egy kultúrához, hogy az megérthesse és elfogadhassa Jézust Megváltónak. A történet csattanója, hogy feltesszük a kérdést: vajon az én világom kultúrájában mi az, amit nem érthetünk meg Jézus történetéből?

Az alázatos szolga, bizonyosan egyike Jézus azon oldalainak, amire nem jut sok rivaldafény. Észrevesszük a nagyokat, a sztárokat, a hangosakat, a törekvőket. Jézus népszerű a Világ Uraként, vagy mint Bíró vagy Teremtő. Azonban kevésbé népszerű, amikor megmossa a tanítványok lábát, vagy amikor kijelenti, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon! Szolga?! Jézus meglep, megdöbbent, és arra kényszerít, hogy végiggondoljam a férfiasságról, az erőről és a nagyságról alkotott elképzeléseimet...

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,
csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

(Weörös Sándor)

-----------------------------------------------

 

A valóra vált remény öröme

„A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája.” (Példabeszédek könyve 13. fejezet 12. vers)

Aki emberekkel foglalkozik, - pedagógus, orvos, lelkész, sokszor a szülők - minden magyarázat nélkül, saját bőrén tapasztalva érzi Salamon megállapításának súlyos igazságát.

Bizony, jómagam is megfogalmaztam már néhányszor kétkezi szakmát űző ismerőseim felé, mennyivel könnyebb nekik, hiszen azonnal látják munkájuk eredményét, miközben én, vagy akár egy tanár, lehet százszor is elmondjuk ugyanazt, és lehet, hogy sosem látjuk a befektetett energia gyümölcsét.

S nem is a várakozás a legnehezebb ilyenkor, hanem annak felismerése, hogy nem történik semmi, vagy ami rosszabb, épp ellenkezője annak, amit szeretnénk.

Mint Jézus terméketlen fügefáról mondott példázatában, (Luk.13:6-9), ahol a gazda három éve várja a termést, majd elhatározza, hogy kivágatja a vincellérrel, hogy ne foglalja hiába a helyet.

Mert Jézus maga is átélte és magáról beszél, hogy az a három év, amit eltöltött tanítói szolgálatában, látszólag minden eredmény nélkül, szomorúsággal töltötte el.

Sírt Jeruzsálemet szemlélve az övéi hitetlenségén, mert még saját tanítványai sem értették meg igazán szándékait, de mégis jött a ráadás, a kegyelem éve, melyben a saját vérével öntözte meg a meddő fát, de ez sem hozott azonnali eredményt.

S mi a helyzet velünk?

Hány éve öntözget, és kapálgat a mennyei kertész?

Vajon hány év van még az aratásig?

Mert egy biztos: Hogy lesz aratás, és „nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pét.3:9)

----------------------------------------