Szikszai Béni verse:              

VALAKI VÁR

 Egyre gyakrabban szorítja

szívemet a kérdés:

Meddig mehetek még?

Mögöttem tízesekkel mérem az időt,

előttem csak évekre futja már.

Minden eszközzel küzdök a máért,

s szorítva fut a holnap felém.

Az idő késő délutánra jár,

és valahol valaki vár.

Kitárja éltem másik kapuját,

Ahogy az elsőn magam léptem át,

itt is magamra maradok.

De Valaki vár,

s értem átszegzett karja  átölel .

--------------------------------------------

                        Jézus jön vissza értünk

I: Jézus jön vissza értünk,
    Jézus a Vőlegényünk,
    Ő a fényes Hajnalcsillag
    ezen a sötét éjszakán.

    II.. Hófehér ruhát adjon,
    Kenete elárasszon,
    és, ha jön, tudom, téged is majd
    éberen talál! :

III.. Ó, jöjj, Urunk, jöjj,
néped már várja a szabadulást!
Ó, jöjj, Urunk jöjj,
Maranatha!

IV.. Jézus jön vissza értünk,
Jézus a Vőlegényünk,
Ő a fényes Hajnalcsillag
ezen a sötét éjszakán.

V.. Hófehér ruhát adjon,
Kenete elárasszon,
és, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
éberen talál!
És, ha jön, tudom, téged is majd
készen talál

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

------------------------------------------

Hátha még ma!

Száll az élet, mint az óra, Fut, rohan a mutatója.

Nyárra gyorsan jő az ősz. Jelek földön, szívben, égen,

Hirdetik a Mindenségben:  Jézusom... Te visszajössz!

Ezredévek tűnnek, mennek,  szárnyain a Végtelennek.

S mit hoz egy új ezred év?  Ám minek ily messze nézni?

Szívem forró vágy emészti: Hátha addig visszajössz!

Századok suhannak lágyan évek hosszú gyöngysorában.

S mit hoz a következő? S szívem zengi... hátha... hátha...

Ily nagy idő nincs már hátra, és Te addig visszajössz!

Sürget, kerget minden óra, hogy térhetnék nyugovóra,

míg a lelkek alszanak! Értük küldesz, értük éltetsz,

minden percben visszatérhetsz. Hátha... még ma visszajössz!

Haluszka M. Rózsa  (Hozsannázó napok, I. 126)

 Akkor             

Feltűnik majd az Ő jele  és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,  a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg,  ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, a számadásra jött ítélő,  méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, mindet,  keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát és lengeted győzelmi pálmád.

Akkor … szomorún mondod: nincsen,  sose kerestem égi kincsem.

Akkor gyáván, rettenve kéred: Uram, szeretni foglak Téged.

Akkor … késő. -  Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre.

S ha feltűnik jele az égen,  lelked áldassék seregében.

   Kárász Izabella

-----------------------------------

A tíz szűz példázata

Sok hosszú asztal megterítve állt. Kész volt az étel, csillogott a bor.                 Mint aranyrojtos lakodalmi zászló  piroslott vígan az alkonybíbor.

Lámpást gyújtott tíz koszorúsleány. Lesték az utat, figyelték a neszt.

De egyre késett a várt vőlegény,  és álmosan leült a lomha est.

Nőtt a sötétség, hűlt a levegő, és elszunnyadt a tíz leány.

Mélyült az éj és sűrűbb lett a csönd. Kihunyt a láng kiégett olaján.

Éjfélre járt már, mikor az úton felzsivajgott a mennyegzői zaj.

Szemét dörzsölte a tíz riadt leánys jaj, ötnél volt csak tartalék olaj.

Öt meggyújtotta s vitte boldoganA vígasságba rezgő mécsesét.

Öt kint maradt. Dühöngött, jajgatott,és elnyelte a vádoló setét...

Gyászjelentés van az asztalomon.A keretéből most kilép

amint a ráírt nevet olvasomez az ősrégi bibliai kép.

Tízen lehettünk, vagy tán többen is, mécsvivő lányok, Krisztus hívei.

Leszállt az este. Őszül a hajunk.Elfutnak földi létünk évei.

Közülünk egynek az ajtó kinyílt. Ő égő méccsel állt a küszöbön,

Kézen vezette be a Vőlegény.  Bent ráomolt a boldogság-özön.

Mi itt vagyunk még, árva többiek.Most fejlehajtva vizsgáljuk magunk.

Vajon ki lesz majd a következő? S – Úristen! – lesz-e elég olajunk?

Dömötör Ilona  (Angyal szeretnék lenni c.kötetből,110. old)

-------------------------------------------------