Fogd a kezem

A ködön át,
az éjen át
a mélyen át,
a lápon át
keresi lelkem otthonát.
Én megállanék,
leomlanék
és botlanék
és hullanék,
és minden veszve volna rég.
De óv a kéz,
és tart a kéz,
és áld a kéz,
a drága kéz.
Elveszni lenne így nehéz.
Csüggedni mért?
Remegni mért?
Aggódni mért?
Kérdezni mért?
Ki vele járt, mind célhoz ért.
Magamba' nem,
erőmbe' nem,
imámba' sem,
hitembe' sem,
de Benne bízom teljesen.
Itt a kezem!
Fogd a kezem:
árva kezem,
gyenge kezem!
Tudom, hogy így megérkezem!

---------------------------

      A kereszt nagysága !

--- Ef. 3: 17 - 19.- vers alapján.--

Kereszt nagyságát a hit szemével

Uram, így tudhatom meglátni csak.

Más módokon se szív, se ész nem ér fel,

mert láthatatlan titkod látni - vak.

Milyen széles lehet Krisztus keresztje ?

Oly széles tán, mint két kitárt keze,

de áradó szerelme átölelte

már elveszett világunkat vele.

S e mérhetetlen égi szeretetben

minden faj és minden nép benne van.

De nékem az lett legcsodásabb ebben,

hogy én is benne tudhatom magam!

Milyen lehet kereszted hosszúsága ?

Magam mértékével nem mérhetem ,

de hű kegyelmed, mely belőle árad,

olyan hosszú, mint a történelem.

Óh, mennyi embert ért utol a fénye

s mennyit fog még, míg lesz történelem!

De én leginkább ezt zengem dicsérve:

Utolér engem is kegyelmesen!

És mélysége e fának hová ér le?

--Ki mélyre ásta, mit sem ér vele.--

De nincs a bűnnek oly iszonyú mélye,

hová ne hatna el szeretete!

Milyen mélyre hajolt le nagy irgalma,

hogy megkeresse mind, ki elveszett,

és feltámasszon engem is, ki halva

hurcoltam addig hűtlen éltemet!

Milyen magas végül Uram, kereszted?

Túlnőtt a kozmoszon, egek egén,

és megnyitotta számomra a mennyet,

mely boldogító hitben már enyém!

Ezért kereszted nékem nem boldogság.

erő s öröm, mely érdememben” van.

Ím ezzel most is megérkeztem hozzá,

s dicsérni érte nincs több szavam.

De van imádásodra hajló térdem...,

Szívem véges, szerelmed végtelen:

a teljességet sejtem csak, nem értem,

de ott a mennybe” majd megérthetem!

MI  LENNE  MOST  VELEM  ?

Vajon  mi lenne most velem.

Ha nem találtam volna rád ?

Úgy hurcolnám keservesen

A rám szakadt nehéz igát.

Oly koldusan, amint vagyok,

Vonszolnám sok fáradt napom.

Hisz utamon mi fény ragyog :

Oh Mesterem ! Tőled kapom !

Elnézem itt magam körül,

Mint lót  - fut a  bohó tömeg…..

Hiába ujjong és örül :

Boldogságom nem érti meg.     

Látok nagy, gazdag esküvőt,

Ragyogás, pompa , kacagás !

De vajon  boldog, szép jövőt

Varázsol – e az ily varázs ?

Látok pompás keresztelőt.

Mindenki boldog, meghatott,

De kincsüket, haj! A szülők  

Nem néked ajánlják fel ott !

S ha rombadől az épület

S a gyászmenet búsan halad :

Tenélküled ! Tenélküled!

Oh, rettenetes gondolat !

Futó lidércek itt alant,

Örök, vak éj, mely ott fogad !...

Oh hol talál hymnust a lant,.

Elzengni boldogságomat ?

Nincs hymnusom rá, nincs dalom,

Csak könnyemet törölgetem,

És meghatottan mormolom

Neved betűit, Mesterem !

                                                  Vigh  János