NE NYUGODJ BELE!

Ha azt látod, hogy lelki életedörömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,nagy részefásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy egyházadban is akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete, ne nyugodj bele!
Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene, ne nyugodj bele!
Mert könyörögni, sírni lehet itt! Maga a LÉLEK is esedezik.
S minden megbánt bűn semmivé lehet, Ha az ÚR veled.
Füle Lajos

----------------------------------------

 

 

SZÉLCSENDBEN

Ó ez a csend, e Szél-csend, némaság!
Nem hallani a megtérők szavát,
az újszülöttek, hálaénekét.
Kérés, könyörgés nem volt még elég?
Mióta szól már mindenütt Igéd,
s áldás-esőre nem nyílik az ég.
Hatalmas Isten, Megváltó Urunk,
szánj meg, segíts meg, mert elárvulunk!
Rút bűneinkkel roskadunk Eléd,
mert életünkben annyi kár, szemét!
Orcánkra égtek szennyek, tegnapok…
Adj újra nekünk bűnbocsánatot!
Hitünk kicsiny bár, hálánk is kevés,
de kérve kérünk áldást ébredést.
és várjuk, hogy majd kél, hogy újra kél,
a Szél, a Szél, a bibliai Szél!
Füle Lajos

----------------------------------------------

Új élet                                                                                           

Isten megtérésre hívó szavát hallgatta egy ember egy nagy evangelizációs alkalmon. Másnap már korán reggel elment munkaadójához, megkeresve őt, átadott neki egy aranyórát mondván, hogy nyolc évvel ezelőtt lopta el tőle, azóta viselte, de most visszaadja és bocsánatot kér tőle.

- Miért adja éppen most vissza? - kérdezte a tulajdonos.
- Tegnap este megismertem az Üdvözítőt, azért első dolgom, hogy visszaadjam, amit Öntől elloptam. Ha beszélhettem volna tegnap este Önnel, már akkor visszahoztam volna.
 ..Ha figyelünk Istenre, ő megadja nekünk, hogy észrevegyük a bizonyságtételre alkalmas lehetőségeket. Sokszor leleményességünk is hozzájárulhat ahhoz, hogy minél több embernek tudjunk szólni a bűnből való szabadulás útjáról.
-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-
Krisztus vére megtisztít a bűntől
Egy lelkipásztor bibliája végén három lap volt: egy fekete, egy piros és egy fehér. Amikor akár hívei, akár az érdeklődők tanácsot kértek tőle lelki dolgokban, ezt mondta:
- Íme, ilyen fekete volt a lelkünk - mutatott a fekete színre -, s Jézus vére, mely ilyen piros - itt a piros színre mutatott -, ilyen fehérre mosta életünket - s az érdeklődő felé tárta a fehér lapot.
 ..A sok fényözön és pompa közepette, ami különösképpen jellemző ezekre a napokra, felvetődhet mindannyiunkban a kérdés, hogy mennyire tudunk fénykedni a világban azon a helyen, ahová Isten helyezett.
"Úgy fényljék a ti világosságotok..."
Csodálatos, hogy az ásványok között a legkeményebb a gyémánt, s egyszersmind a legértékesebb és legcsillogóbb is.
Van-e bennünk ilyen szilárdság, ilyen erő és ilyen állhatatos kemény jellem és ragaszkodás Jézus iránt? Tudjuk-e így ragyogtatni életünkkel a Jézustól nyert fényt, értéket és lelki kincseket? Ha igen, akkor mint igazak, fogunk fényleni az ő országában, és már itt visszatükrözhetjük az ő Isteni képét, az ő megváltó szeretetének soha el nem halványuló dicsőségét.
A Szentlélek vezetésének engedve töltsük be küldetésünket, és így a karácsonyi ünneplésünk nem külsőségekből, hanem belső igaz boldogságtól lesz áthatott. 
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
.Tudom, hogy elfogadtad Jézust.
Egy karácsony esti összejövetel végén jól öltözött férfi emelkedett fel a helyéről, s ezt mondta:
- Én elfogadom Krisztust Üdvözítőmül!

Másnap este karján egy vézna kisfiúval lépett a terembe. A gyermeket az emelvényre téve a prédikátorhoz lépett és súgva mondta:
- Ez az én kis Józsikám. Az orvosok szerint nem élhet sokáig, meg kell halnia.
A prédikátor ránézett a gyerekre. Látta, hogy arca túl fehér, karjai vékonyak. Ezután az apa csenevész gyermekéhez lépve büszkén mondta:
- Ez Józsika. Ő vezetett engem Krisztushoz.

A prédikátor kissé meghökkent, mert azt hitte, hogy az embert ? vezette az Úrhoz.
- Józsika így szólt hozzám: "Apu, én nem mehetek a templomba, de anyu elmegy veled, én pedig az egész idő alatt imádkozom." Esténként ahogy hajlékunkba benyitottam, a gyerek kis mankójával az ajtóig jött. Én karjaimba vettem. Ilyenkor minden este megkérdezte: Apu, elfogadtad ma este Jézust? Tegnap este azonban amikor karjaimba vetette magát, nem tette fel a kérdést. Ehelyett arcocskáját a vállamba temetve könnyes örömmel mondta: "Apu, tudom, hogy te ma este elfogadtad Jézust!" Testvérem, én azért tértem meg, mert ez a gyermek imádkozott értem.
Hívő emberek között is sokszor elhangzik a kérdés: bizonyosak vagyunk-e az örök életünk felől? A következő sorok hiszem, hogy sokakat mélyen elgondolkodtatnak. Nagyon bízom abban, hogy olyanok is lesznek, akik hűségesebben kezdik el követni Jézust. Bárcsak mindannyian felkészülve várnánk a mi Mennyei Atyánkkal való találkozást.