Biztonság.
Kezedben Születni Jó.
Kezedben Élni Érdemes…
Kezedben Meghalni
Kegyelem…
Kék. é.k.
30.G.K. 163.
1,-
Gyámoltalan mentem egykor Jézushoz, más út nem volt
De Ő engem
szent vérével bűnömtől megtisztított. Kar.
Kar : Drága
vér ,mely értem ömlött, tisztító erőd érzem!
Drága vér,
mely értem ömlött, hófehérré tett engem !
2,- Semmit
sem hozhattam Néki, csak kegyelmében bíztam.
Építettem
igéjére, s vérében megtisztultam. Kar
Énekeljünk
testvérek !
----------------------------------
Naponként teremtesz rendet
bennem,
Formálsz, amilyenné kell lennem.
Szavad tűzként ragyog:
„Ne félj,
veled vagyok!”
Szólsz, hogy nekem is legyen nevem,
ami a néven szólító kegyelem.
Szavad tűzként ragyog:
„Ne félj,
veled vagyok!”
S ha ezerszer is égtem,
perzselődtem,
az ár el nem sodorhat engem.
Szavad tűzként ragyog:
„Ne félj,
veled vagyok!”
Te vagy az Úr, te vagy az Isten,
Szabadítom, te vagy nekem a minden!
Szavad tűzként ragyog:
„Ne félj,
veled vagyok!”
ÁMEN
----------------------------------
Gondviselő Istenem!
Te ismersz minket, ismered az
életünket.
Tudod, hogy mennyire szeretnénk
tisztán és őszintén eléd állni,
veled találkozni.
De azt is tudod, hogy mennyi hibánk,
bűnünk,
nyilvánvaló, vagy leplezett emberi
nyomorúságunk
akadályoz meg ebben minket.
Az Úr Jézus Krisztusért kérünk,
kegyelmes szereteteddel fogadj el
minket,
tisztítsd meg az életünket,
hogy – mintha rossz álomból
ébrednénk –,
ébredjünk
új reménységre, új életre: veled
------------------------
Egy törött korsó -- Használhatatlan és értéktelen!?
Egy vízhordó naponta két vizeskorsóval ment a kúthoz. Mindkettőt megtöltötte és urának házához vitte. Az egyik korsó rendben volt, de a másikon egy repedés éktelenkedett. Belőle útközben a víz az útra csöpögött. Mire megérkezett, ez a korsó általában már félig üres volt. A vízhordót ez azonban nem zavarta. Nap mint nap végezte a kötelességét, így telt el sok idő.
A vízhordó nagy meglepetésére a repedt korsó .Egyszercsak beszélni kezdett: "Hiszen én nem vagyok használható teljes mértékben. Miattam állandóan vizet veszítesz. Miért nem dobtál már ki régen?" A vízhordó így válaszolt: "Téged kidobni? Eszemben sincs. Az a víz, amely útközben a repedésen át kiszivárog, megöntözte az út menti virágokat. Így mindig tudtam az uram asztalára tenni egy friss virágcsokrot."
Ezt a történetet nemrégen egy japán lelkész mondta el nekünk egy konferenciai áhítat alkalmával. Emberi gyenge pontjainkra alkalmazta, amelyek fölöslegesnek és korlátozónak tűnnek. Istennek ezekkel mégis rejtett terve van.
-------------------
VIGYÁZZ A BÉKESSÉGRE!
1,-
Ha Jézustól nyerted békéd,
Vigyázz rá,
ne tékozold!
Örök, időt
álló érték,
Üdvöt rejt,
boldogságot.
2,- Ha égi mérlegen mérték,
- Naponként próbálják bár -
Állandó lesz mégis békéd,
Nem érhet tartósan kár.
3,- Békés
lesz a szíved, házad,
Békében
él a család,
Jézus a
béke Királya
Megtartja,
állja szavát.
Minden
zord télre rügyfakadás jön!
Szomorúságra
támad az öröm;
Sziklák
mozdulnak, a kripta nyílik,
Isten
hatalma elhat a sírig,
Sűrű
homályból világosság
lesz
,
Ó, nem
káprázat, szent valóság ez!
Sötét
üregben nincs már halott,
Angyal
hirdeti: az Isten Fia
Föltámadott!
Föltámadott!
-----------------------------------------
Jézus nálad is zörget
(Vékey Tamás)
Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt:
Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr
Jézus nem is tud bemenni!
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót, és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”
(Vékey Tamás)
Egy festőművész befejezte azt a festményt, amelyen dolgozott. János Jelenéseinek könyvéből azt a jelenetet ábrázolta, amikor Krisztus így szól: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek” (3,20).
A festő kisfia megszólalt:
Egy dolgot nem jól festettél. Kívül az ajtón nincs kilincs. Hiszen így az Úr
Jézus nem is tud bemenni!
Csak akkor mehet be – magyarázta az apja –, ha belülről kinyitják az ajtót, és ha Őt behívják. Ezért hagytam el a külső kilincset. Hiszen olvashatjuk: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése