Képzelet-útvesztőmben.
Újra itt vagy… Gondolat-hajadba süllyed kezem,
szemeidbe lassan belefeledkezem,
miközben kezed kezemre fonódik…
Délibábkergető vándorként kereslek
lelkem pusztáiban, Hiányzol Istenem!!
---------------------------------------------------
Téli tavasz.
December - és kitavaszodott.
Jégvirágok között kamrámból
napfény ragyog az alvókra,
csöndesen fagyott mosolyokat olvaszt.
Csicsergéssel tele a levegő,
új dalt tanítok az angyaloknak.
A rózsám a legszebb… Isten
Megtanított Szeretni…

----------------------------------------------

Számadás.
Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle Istennek,
barátnak, árvának, anyának Lesz időm, imára, bánatra,
vigasztalásra… nem volt…
Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm! Volt… Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körül-aggatom magam “nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyói Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…

----------------------------------------

Vallomás.
Elhoztam a Miérteket.
Fájó gyötrelmem hitetlen lázongó Miértjeit.
Nem tudtam, hogy Neked is fáj az én magányom,
hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe fehéret készítesz.
Hangodat véltem csendnek, elutasításnak, feledésnek…
Mikor Hitem elfogyott. Reményem kialudt.
Váratlanul, szelíden,… csendben… Megkerestél.
A tenyeredben, darabokban Várok… Rád.
Darabokból leszek új cserépedény.
Itt vannak Miértjeim. Fájnak. Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő könnyeimmel
mosom lábaid, …nem szólsz semmit?!…
…Te sírsz, Uram.

------------------------------------

Új hitet.
Új hitet akarok. Olyan… igazit,
ami kőszív – hegyeket tengerbe dobál,
nem retten, jöhet vész, halál…
Amilyent még Te sem találtál Izraelben;
Amit gyermekszívekben rejtettél el,
hogy el ne oltsák farizeus - kezek.
Ha életem tüzes kemencéiből kihozol -
és hitem új cserépedénye kezedben áll, ne mondd el senkinek.
Inkább engedd, észrevétlen, vizet vigyek
oda, hol szomjan halnak agyag - porszemek,
vigaszom névtelenül karoljon át
útvesztett lelkeket.
Kezem legyen az árvák magányán nyugvó
Kezed Várjak Veled az úton tékozló fiakra,porosan,
álmatlanul, atyaszívvel…
Ha a háromszázadik kakasszóra sem
Törnének szilánkokra
a “nem ismerem azt az embert” –el tele szívek,
Szemeiddel engedj belátni jeges kamrák
forró kiáltásai közé.
Aztán küldj el; olvadjanak didergő vulkánfiaid.
Parazsad érintse némaságom,
hadd mondjam el, hogy Jössz…
Hadd, mondjam el, Uram, HAZA viszel.

-------------------------------------

Játék…
“Minden féltett dolognál jobban
őrizd meg szívedet, Péld 4:23
mert abból indul ki minden élet.”
Beengedjelek?… Pöröl az Ész, topog a szív,
egymás szavába vágva bíztatnak, tiltanak
Védőbástyám faláról figyelem a fény játékát
arcodon, vársz,…
Mosolyod fehér kendője libben, beengednélek… …nem vagy ellenség?
Itt benn kincs van. A kincsem.
Ha lépsz, zár kattan! Róka vagyok,
foltos lélekruhában,fagyos szíve árnyékában didergő
kis róka. Ha velem akarsz
valami nagyon szépet játszani
állj meg ott… szemeid fényétől,
szótlan melegétől roppan a jég.
S aztán játszhatunk, dobhatjuk egymásnak kincseinket,
lelkünk labda-melegét.

---------------------------------------------------------------