Hálavers.
Köszönöm hálásan Neked a látó szemet,
mivel láthatom fényedet, napod színeit, arcodat,
az életet, a szépséget, a csillogást, a jót,
a Hozzád vivő, száz csodát megért hajót...
A kegyelmet, a halk imát, a lelkeket, kikért kiált lelkem,
hogy áldjad meg nagyon őket, ama végső napon.
Aranykoronád csillagit tedd homlokukra, így a hit diadalt arat akkoron...
Mert vigyáztak, hogy arcomon a hálafényből dal legyen!
S szeretlek Téged, Istenem. ..Kárász Izabella

-----------------------------------------------

Hátha terem még?
Elhallgatott a kiáltó szava, repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng ének az Olajfák helyén, a kerteken fehérlik a dér,
“ a fejsze a fák gyökerén!” Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő annak,
aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül:
“ a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üde zöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit. Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: - Hátha terem még?
Vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza
talán egy évig - tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma