„Ők pedig azt mondták: Kornéliusz százados, igaz és istenfélő férfi, aki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hivasson téged a házához, és hallgassa meg, amit mondasz” ApCsel 10,22

Olvasandó: Apcsel 10, 17-23a

Ki az, akiről legkevésbé feltételeznénk, hogy keresztyén hitre térhet? Egy gengszterről vagy drogdílerről, esetleg egy iráni fundamentalista muzulmánról, netalán egy gyilkos bűnözőről? Legtöbbünkben élnek ilyen előítéletek és sztereotípiák.

Jézus első tanítványai bizonyára így tekintettek Kornéliuszra. Ez a százados római volt, ami azt jelentette, hogy a zsidó vallás és kultúra ellentétes tanításait képviselte. Egy hithű zsidó a lábát sem tenné be egy római otthonba, nemhogy együtt étkezzen vele. Annak ellenére, hogy Péter sem tudta volna elképzelni, hogy egy ilyen ember keresztyén legyen, Kornéliusz buzgón kereste Istent, gyakran imádkozott, és nagylelkűen adományozott a szegények javára (10,2). Amikor egy látomásban az angyal kéri, hogy hivassa magához Pétert, nemcsak az apostol kéreti házába, hanem barátait és rokonait is, hogy együtt várják az apostolt, és közösen hallgassák bizonyságtételét.

Több gyülekezetben tartanak házi istentiszteleteket, ahol a szomszédok, rokonok és ismerősök gyűlnek össze hallgatni Isten Igéjét. Bizonyára ott is vannak olyanok, akikről azt feltételezzük, hogy nem érdekli Krisztus. Ki az az ismeretségi, baráti és rokoni körödben, akiről legkevésbé feltételezed, hogy érdeklődik a „keresztyénség”, vagy Isten iránt? Vajon tudjuk-e, mi történik és zajlik a felszín alatt? Isten nem személyválogató, hanem minden népben kedves előtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik (10,34-35).  Ámen!

-----------------------------------

„ Több nap elteltével azért a zsidók tanácsot tartanak, hogy őt megöljék. De tudtára jutott Saulusnak az ő leselkedésük. És őrizék a kapukat mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. A tanítványok azért őt éjjel , a kőfalon bocséták alá, leeresztve egy kosárban. Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, nem hitték, hogy ő tanítvány. „ Apcsel.9,23-26

I.- Gyökössy Endre lelkész- lélekbúvár a szenvedélyre vonatkozólag kijelentette: minden szenvedély rombol, kivéve egy, amikor az ember szenvedélyesen szereti Istenét. Saul élete a damaszkuszi úton történt Krisztus-élmény következtében döntő változáson ment át. Iszonyatos dühével immár nemcsak nem rombolja, hanem szenvedélyes Krisztus iránti szeretetével építi az Anyaszentegyházat. Keresi a keresztyének közösségét és mindezt  teszi annak ellenére, hogy a zsidók életére akarnak törni a keresztyének, pedig kiközösítik.

II.- Mi szeretjük-e szenvedélyes szeretettel Megváltó Krisztusunkat, Neki tudjuk-e szentelni életünket? Vagy ellustult és megpocakosodott keresztyénekként megelégszünk kirakat-keresztyénségünkkel és az elmaradhatatlan vasárnapi húslevessel? A letűnt „epoca de aurban”a kirakatrendezők zsenik voltak, mert látványosan csináltak a semmiből valamit, amikor egy élelmiszerüzlet kirakatát berendezték. Adja Isten, hogy mi ne akarjunk a keresztyén kirakatrendezés zsenije lenni, hanem Saulhoz, azaz Pál apostolhoz hasonlóan szenvedélyesen szeressük és alázattal, a pofonokat is elfogadva szolgáljuk Krisztusunkat. Ámen.