Olvasandó Ap.Csel.4,23-31

A tegnap Szentháromság Vasárnapját ünnepeltük. Milyen csodálatos vezetése Istennek, hogy a mára kijelölt igeszakaszban az apostoloknak éppen ezt a vallomását, imádságát olvashatjuk, melyből kiderül, hogy ők értették ezt az egységet, az Egy Isten megjelenésének hármasságát.

Az Atya a teremtő, aki alkotott mindent. Amint a Jelenések könyvében olvassuk egyik lábával a földön, a másik lábával a tengeren áll. A világ teremtése óta szeret bennünket és gondoskodik rólunk.

Szent vagy örökké, Atya Úr Isten

A magas mennyekben,

Ki teremtettél és megtartottál

E nyomorult testben.

A Szent Fiú, Jézus, az engedelmes Gyermek. Az Atya küldötte, akit felkent, akivel az történt, amit az Atya keze és tanácsa eleve elvégzett, akinek fő feladata volt, hogy általa megismerjük az Atyát, aki az Atya szeretetét hozta.

Szent a mi Urunk, Úr Jézus Krisztus

Kit értünk bocsátál

Kivel megváltál, hogy testünk miatt

Lelkünk el ne vesszen.

Szentlélek Isten , aki által Jézus az első lesz életünkben. Ő vezet gondolatainkban, tanácsol, bátorít, bölcsességet ad, bűnvallásra késztett.

Általa egy új közösségbe tartozunk és összetartozunk.

Nem hagyja híveit bú-bajban sohasem

A rossztól óvja meg, Itt s túl az életen.

Bárcsak ilyennek látnánk mi is Istenünket, bárcsak tudnánk mi is igy imádkozni, bárcsak rólunk is elmondhatnák: a hívők sokaságának szíve-lelke egy vala.

Az Atyát és Fiút és a Szentlelket áldom

A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három,

Aki úgy szól ma is, ahogy régente szólt,

Nem változik, az Ő, és az lesz, aki volt.

Imádkozzunk, hogy Isten Lelke által cselekedje velünk is, hogy az Ő beszédét bátorsággal szóljuk, legalább olyan bátorsággal, mint, ahogy a világ beszédét forgatjuk.  Ámen.

------------------------------------------

„Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat meg ne szóljuk.” Ap.Csel. (4, 20)

Nem sokkal korábban hangzott el  a Szentlélekkel beteljesedett Péter apostol pünkösdi prédikációja, amelynek háromezer megtért ember volt az eredménye. Kevéssel utána arról olvasunk, hogy Péter és János, az imádság órájára menve, egy születésétől fogva sánta embert gyógyítanak meg. Jótett helyébe jót várj – tartja a közmondás. Sajnos nem ez történik. Az apostolok nem mindennapi dolgot cselekszenek, hiszen ez a szerencsétlen ember már negyvenedik életévét tapodja. Hosszú ideje éli nyomorúságos életét, és most hirtelen, egy csapásra megváltozik minden az életében. Azt várná el az ember ezek után, hogy Pétert és Jánost mindenki a tenyerén fogja hordozni. Lesznek ugyan, akik álmélkodnak a történteken, de azok, akik a leginkább kellett volna, hogy lelkesedjenek az eset kapcsán – a vallási vezetők-, a leghevesebb ellenállást tanúsítják irántuk, börtönbe csukva őket. Meg akarják tiltani nekik, hogy a Jézus nevében szóljanak és cselekedjenek. Hála és köszönet helyett börtön és tilalom jut nekik osztályrészül.

Ma sem várhatunk a jótett helyébe jót. Ha valakivel szemben kedvességet tanúsítsz, szeretnéd ugyanazt visszakapni. –Nem várok érte semmit, de legalább annyit, hogy megköszönje – mondjuk sokszor. Pedig a hívő ember, aki a Jézus nevében tesz valamit, nem gondol a köszönetre, mert tudja, hogy egész életében sem tudja meghálálni azt, amit az Úr tett érte. Egyébként is Jézus volt az, aki cselekedett általa, ezért neki jár egyedül köszönet és hála.

Ez derül ki az apostolok szép és lelket gyönyörködtető bizonyságtételéből is. Nem tehetjük, nem vagyunk képesek rá, hogy elhallgassuk, amit láttunk és hallottunk Jézustól. Még ha akarnánk, akkor sem tudnánk ezt megtenni – mondják ezek az emberek. Ezeknek a szavaknak az igazi értelme csak azok előtt világos, akik már tudják, mit jelent Szentlélekkel betelve élni. Olyasvalami ez, mint amiről Jeremiás próféta beszél: „Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna a szívemben, az én csontjaimba rekesztve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem” (Jer. 20, 9).

Ámde a beszéd kényszerűsége nem minden esetben kötelező. „Sok hallani és látni valót lehet, – sőt kell elhallgatni, ha a békesség megváltásáról van szó”- mondja az egyik helyen Kálvin. Sok baj kerülhető el, ha az ember nem tesz mindent szóvá, vagy nem menetrendszerűen reagál le mindent. Megmarad a békesség a családban, a barátság nem sérül, nem lesznek nehezen gyógyuló lelki sebek, és így tovább.

Két dologra figyelj ezután: Tégy bizonyságot Jézusról ahányszor alkalmad adódik, és a békesség megőrzése érdekében tanulj meg néha hallgatni. Kérd a Szentlelket, aki bátorságot és bölcsességet ad mindkettőhöz! Ámen.