“…és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annak okáért örömmel mennének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Ap.Csel. 5,40-42)

A verés egyfajta pedagógia, az elrettentés a cél, hogy olyasmire vegyék rá a megvertet, amit nem akar tenni, vagy, hogy ne tegye, amit tenni szokott. Mai modern világunkban nem legális ez a fenyítés mód, s lehet, hogy az erkölcsi romlás, s dekadencia valahol ennek is köszönhető, neveletlenek lettek, akik szülök és nevelők. De persze ez csak kitérő és semmi köze a fenti igéhez, mert a hitvallás az, ami hiányzik, az ige ugyanis arról beszél, hogy az erőszak nem igazán jó megoldás, de a bizonyságtétel az.

Az apostolokat elfogják és bezárják, aztán megtiltják, hogy Jézus nevében prédikáljanak, s mielőtt elengednék jól meg is verik őket nyomaték gyanánt. Az ember azt várná, hogy hazamennek lógó orral, nyalogatják a sebeiket s felhagynak az evangélium hirdetésével. Vagy ha emlékszünk arra, amit Péter mondott legelső kihallgatása után, „Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” – akkor jó, esetleg elmennek máshová és ott hirdetik tovább az igét. De ezek nem, kapnak egy verést s örülnek neki. Ezeket jól elagyabugyálják s még ők hálásak. Hálásak, mert Krisztusért viselnek el megpróbáltatást és terheket. Egyrészt ismét beigazolódott, hogy Jézus igazat beszélt, hisz előre megmondta, hogy ilyen dolgok fognak bekövetkezni, másrészt büszkék, hogy méltókká lettek arra, hogy Jézus Krisztus nyomában járjanak, hisz őt is megverték, sőt megölték miattuk. A hagyomány szerint a tanítványok közül egy kivételével mind mártírhalált haltak Krisztusért, viszonzásul, de nincs gáz örök életet adhat az Úr Jézus!

Jézus érted is meghalt! Te mit vállalnál be, mit viselnél el, mit tennél meg érte? Vállalod, hogy néha időt szánj rá? Vállalod, hogy talán lenéznek, megvetnek hited miatt? Talán börtönt és verést is vállalnál? Könnyű jóllakottan az éhségről fecsegni, de tudod, hogy vannak a világban ma is olyan helyek, ahol az embert, csak azért mert keresztyén lefejezhetik? Ha ott élnél, akkor is bevállalnád Krisztust? Ne válaszolj, csak gondolkozz el rajta, mit tett Ő, mit tettek az apostolok és mit teszel te…

A tanítványok, nem szűntek meg továbbra sem tanítani…, templomban, házanként, mindenhol Jézus Krisztusról tettek bizonyságot. A Szentlélekkel átitatott ember ilyen. Legyetek ti is ilyenek! Ámen.

-------------------------------------------------

„Ezek pedig mikor hallották, egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban levõ dolgot… Mert bizony egybegyûltek a te szent Fiad, a Jézus ellen, a kit felkentél, Heródes és Ponczius Pilátus a pogányokkal és Izráel népével,… És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyûltek; és betelének mindnyájan Szent Lélekkel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.” (Ap.Csel.4,24,27,31)

--------------------------------------------------------

Hála néked!
Mit írhatok?
Mit mondhatok?
Hála Néked!
Belőled élek.
-----------------------------
Hálavers.
Dicsőség Istennek,
Ki letekintett rám,
S emlékeztetett,
Hol van a hazám!
…………………………….
Sokan dicsérik csak szájukkal Istent,
De ez a kárhozattól nem ment.
Szeressétek egymást, kérte a Mester,
Ki kardot fog, kard által vész el.
Ki szenvedést átélt, és keresztet látott,
Mondhatja, bízzatok, én legyőztem a világot!
------------------------------------

Isten kezén.
Isten kezén van a világ,
Van-e ki nem látja?
Mikor indul meg már végre
Szívünk áradása?

---

Miért fáj?
Miért fáj minden szó,
S csak a csend nyugtató?
Kérlek, légy csendben velem.
Istené a türelem.
--------------------------------

Melyik a szent eszme?

Tedd a jót,  Kerüld a rosszat,
Bár élted így Sem lesz hosszabb.
Áldott, ki ezt Nem teszi,
Szemét jó, s Rossz fölé emeli.

A rózsa illata Nem válogat,
Az eső sem Kivételez.
A Nap minden Emberre süt
Kezed erre  Simít, arra üt.

Széles a kapu Min sokan bemennek
Jón s rosszon Ítélve szenvednek.