Jeremiás 29,13,-"Kerestek engem és megtaláltok, mivelhogy teljes szívetekből kerestek engem."
"Az ember minden jel szerint arra van teremtve, hogy gondolkozzék. Ebben rejlik minden méltósága… egyetlen kötelessége az, hogy helyesen gondolkozzék. A rend pedig azt kívánja, hogy önmagán, Teremtőjén és a rendeltetésén kezdje a gondolkodást..." Blaise Pascal

---

Jób 34,32,- Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet;…
Katika szégyenkezve mesélte a következő történetet.
Munkahelyén új beosztásba, új munkakörbe került, új kolléganő mellé. Katika segítőkész, melegszívű ember, naponta olvassa a Bibliát, kutatja azt és szeretne Istennek engedelmes és alázatos életet élni. Kolléganőjével nem tudott beszélgetni, mert akárhányszor szóba akart elegyedni vele, mindig mogorva, elutasításban volt része. Az asszony amolyan „savanyú uborka” típus, - gondolta. Katika nagyon nehezen hordozta ezt a helyzetet. Megszokta, hogy mindenkivel jó a kapcsolata, barátságosak hozzá. Már azt fontolgatta, hogy munkahelyet vált, amikor kiderült, hogy a kolléganő miért is olyan mogorva és utálatos. Több, mint tíz éves házasság után férje elhagyta őt és kislányát. Mivel Katikát is elhagyta a férje évekkel ezelőtt, már jobban megértette az asszonyt.
Néhány hónap múlva kiderült, hogy a hűtlen férj súlyos beteg. Az asszony félretette a sérelmeit, és rendszeresen látogatta a kórházban, ha haza engedték, akkor kitartóan ápolta. Nem olyan régen a férfi meghalt. De nem csak a férfi volt beteg, hanem édesanyja is. Mivel más hozzátartozó nem tudta ápolni, őt is az asszony gondozta. Katika azért szégyellte el magát, mert azt gondolta, hogy ő különb ennél az asszonynál. Arról is meg volt győződve, hogy az asszony sokat tanulhatna tőle. De most rá kellett jönnie, hogy nem bocsátott meg a volt férjének, és hasonló helyzetben, nem tudja, hogyan viselkedne. Nem ő az, aki taníthatná a másikat, hanem ő tanult tőle irgalmasságot.
Ha nem tudjuk, hogy miért kerülünk bizonyos helyzetbe, vagy miért történik velünk valami, akkor egy valamiben megnyugodhatunk: Isten tudja, mire van szükségünk. Bátran megkérdezhetjük tőle: - Uram, mire akarsz tanítani engem? Meg fogjuk kapni a választ

---

A LEGFŐBB ÉPÍTÉSZ ,-„ 2Kor 3,12-18.
Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a múlandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
A KERESZT FÉNYE ,-„ Zsolt 16,5-8
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van