Örök reménység.

Egykor mint gyermeket,
az Úr értünk adta,
bűneink miatt lett
része a keresztfa.

Örök reménység, hogy
újra visszatér,
és engedem mindenkor
a szívemben él.

Angyali sereggel
majd megérkezik,
s magához emeli
hű szeretteit.

---------------------------------------

Mutass rá…

Úr Jézus, mutass rá,
ha másokat megítélek,
esendő emberi bűnöket
nem ítélhet, csak a Szent Lélek.

Én sem vagyok jobb, mint mások:
gyarló, kit megejt a bánat.
Csak egy reménységem van:
az irgalom, s a bűnbocsánat.

Hadd legyek alázatos gyermek,
erős csíra a magvetőnek,
ki termővé növekedve
ajánlja lelkét a Teremtőnek.

---------------------------------------------

Domahidi Klára. A kereszt.

Miért lenne okom panaszra?
Esedezésem Ő meg nem tagadja.
Igéje biztat, hogy nem hiába vár,
az Ő szeretete engem is megtalál.

Kétségeim is Reá bízhatom,
Tőle jut nékem is irgalom.
Bizalommal nézek a keresztre fel,
Jézus lehajol, magához ölel.
---------------------------------------------





A Teremtőhöz.

Nyújtsd a kezed felém, Atyám, mikor hívogat a mélység,
csak Te légy a menedékem, és eloszlik a sötétség.
Egy picike harmatcseppben megcsillan a fényed,
a legkisebb fűszálban is ott rejtőzik lényed.

Te alkottad meg a Földet, álmodtad ily szépnek,
és mi mégis pusztítjuk azt s elfelejtünk téged.
Bezárjuk előtted szívünk, oly sokszor vétkezünk,
Te mégis hosszan tűrsz értünk, s kegyelmedből létezünk.

Add Uram, hogy ki még nem lát, fogadjon szívébe,
irgalmad találja meg őt,s töltse be szent béke.

------------------------------------------------

A SZENT MARADÉK (Lukátsi Vilma)

Mi ajándékba kaptuk az időt, mint az ötezrek azt az öt kenyeret,
amiből maradt még tizenkét kosár, miután ők már ettek eleget.

Nos úgy-ahogy leéltük életünket egészen eddig a mai napig,
örömünkből furcsa döbbenet lesz, mint mikor látni kezdünk valamit,
ami eddig is szemünk előtt volt, csak nem akartunk törődni vele,
mert az élet végtelennek tűnik, ameddig csupa szín az eleje.

... Lábunkban nagy futások remegése orrunkban szúr egy régi halk sírás,
sok örömünknek volt bűn-gyökere túltengő önérzet, hangoskodás...
- Alkalmankénti felbuzdulásból lett-e valóság valami kevés?
Csalhatatlan érveléseinknek mekkora része volt kár és szemét?

Mi ajándékba kaptuk az Időt, és mohón faltuk, mint a kenyeret,
ami még maradt, csak az a miénk,mert hozzátennünk semmit sem lehet!
De azt igen, hogy átadjuk Annak,Akitől kaptuk.

Ha lehet ma még! Ha úgy-ahogy leéltük életünket,
hadd legyen most már szent a maradék!