„És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.” (ApCsel 6, 15)

Olvasni: Apcsel 6, 8-15,,--„ István pedig kegyelemmel és erővel teljesen, nagy csodákat és jeleket tett a nép között.

Azonban a zsinagógából előálltak némelyek, akiket szabadosoknak neveztek, valamint a ciréneiek, az alexandriaiak, a ciliciaiak és az ázsiaiak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal.

De nem állhattak ellene annak a bölcsességnek és a Léleknek, amellyel beszélt.

Akkor felbujtottak néhány embert, akik azt mondták: Hallottuk, hogy káromló beszédeket mondott Mózes és Isten ellen.

Ezzel fellázították a népet, a véneket és az írástudókat is, majd rátámadva elfogták, és a nagytanács elé hurcolták.

Hamis tanúkat is állítottak ellene, akik azt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely és a törvény ellen.

Hallottuk, amikor azt mondta, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet lerontja, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.

A nagytanácsban ülők pedig mindnyájan rátekintettek, és arcát olyannak látták, mint egy angyalét.”

István nagy csodákat és jeleket tett a nép körében Jézus Krisztus neve által. Munkája áldást jelentett és a gyülekezet, a nép felfigyelt rá. Elsősorban azok figyeltek fel rá, akik közé ő maga is tartozott: a hellenista zsidóság tagjai. A hellenista zsidóságot azok a diaszpórabeli zsidók alkották, akik újra letelepedtek Jeruzsálembe, gyakran saját zsinagóga-gyülekezetet alapítottak a honfitársi együvé tartozás alapján. Ezek az emberek vitatkoztak Istvánnal. Viszont ők elsősorban nem az igazság ismeretére akartak eljutni, hanem saját igazukat akarták érvényesíteni. Akik nem tudnak ész érvekkel győzni, azok győzni akarnak a hamisság fegyvereivel. István ellen „eljárást” indítottak, a nagytanács elé hurcolták. Hamis tanúkat állítottak ellene. A történet hasonlít Jézusnak a nagytanács előtti vádoltatásához. Két vádpont merült fel István ellen: káromolta Mózest és Istent, és a szent hely, azaz a templom ellen beszélt. Ezekkel a vádakkal utaltak arra, hogy Jézus is bírálta a törvény és a templomi kultusz korabeli gyakorlatait, és István, mint Jézus szolgája ugyanazokat a tanításokat adja tovább a gyülekezetnek. A vád súlyos, hiszen a zsidóság tanításának alappilléreit támadta meg. Aki Isten nevét káromolja, arra halálbüntetés várt.

A kihallgatás során a nagytanács tagjai figyelték Istvánt, szokás volt ez a kihallgatások során. Kérdezés közben leginkább a vádlott arcát nézték, mert úgy tartották, hogy Isten jelt ad nekik a vádlott arcán. Isten valóban jelt adott nekik, mert arca ragyogott, mint egy angyalnak az arca. Isten Lelke felragyogott rajta. A vádlottak padján lévő hűséges szolgának Isten a védője.

Elhiszed-e magadról, hogy Isten a megpróbáltatások idején is Istened akar maradni, és a te védelmeződ, őriződ akar lenni?

---------------------------------------

“…és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annak okáért örömmel mennének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.” (Ap.Csel. 5,40-42)

A verés egyfajta pedagógia, az elrettentés a cél, hogy olyasmire vegyék rá a megvertet, amit nem akar tenni, vagy, hogy ne tegye, amit tenni szokott. Mai modern világunkban nem legális ez a fenyítés mód, s lehet, hogy az erkölcsi romlás, s dekadencia valahol ennek is köszönhető, neveletlenek lettek, akik szülök és nevelők. De persze ez csak kitérő és semmi köze a fenti igéhez, mert a hitvallás az, ami hiányzik, az ige ugyanis arról beszél, hogy az erőszak nem igazán jó megoldás, de a bizonyságtétel az.

Az apostolokat elfogják és bezárják, aztán megtiltják, hogy Jézus nevében prédikáljanak, s mielőtt elengednék jól meg is verik őket nyomaték gyanánt. Az ember azt várná, hogy hazamennek lógó orral, nyalogatják a sebeiket s felhagynak az evangélium hirdetésével. Vagy ha emlékszünk arra, amit Péter mondott legelső kihallgatása után, „Mert nem tehetjük, hogy a miket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” – akkor jó, esetleg elmennek máshová és ott hirdetik tovább az igét. De ezek nem, kapnak egy verést s örülnek neki. Ezeket jól elagyabugyálják s még ők hálásak. Hálásak, mert Krisztusért viselnek el megpróbáltatást és terheket. Egyrészt ismét beigazolódott, hogy Jézus igazat beszélt, hisz előre megmondta, hogy ilyen dolgok fognak bekövetkezni, másrészt büszkék, hogy méltókká lettek arra, hogy Jézus Krisztus nyomában járjanak, hisz őt is megverték, sőt megölték miattuk. A hagyomány szerint a tanítványok közül egy kivételével mind mártírhalált haltak Krisztusért, viszonzásul, de nincs gáz örök életet adhat az Úr Jézus!

Jézus érted is meghalt! Te mit vállalnál be, mit viselnél el, mit tennél meg érte? Vállalod, hogy néha időt szánj rá? Vállalod, hogy talán lenéznek, megvetnek hited miatt? Talán börtönt és verést is vállalnál? Könnyű jóllakottan az éhségről fecsegni, de tudod, hogy vannak a világban ma is olyan helyek, ahol az embert, csak azért mert keresztyén lefejezhetik? Ha ott élnél, akkor is bevállalnád Krisztust? Ne válaszolj, csak gondolkozz el rajta, mit tett Ő, mit tettek az apostolok és mit teszel te…

A tanítványok, nem szűntek meg továbbra sem tanítani…, templomban, házanként, mindenhol Jézus Krisztusról tettek bizonyságot. A Szentlélekkel átitatott ember ilyen. Legyetek ti is ilyenek! Ámen.