„… meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!” (1 Thessz 3,2)

Isten a bűnös embert szereti, a bűnt azonban utálja. Nem mindenkié a hit, és ezt jó, ha tudjuk. Nem a hitetlen emberek fertőznek meg bennünket, hanem a hitetlenségük. Nem a gonosz emberekkel van feltétlenül a baj, hanem a gonoszságukkal. És igen, ha nem tudnak szakítani fertőző bűnükkel, az Ige azt mondja, tartózkodnunk kell tőlük is. Talán az ő érdekükben is, mert a bűn nem játék.

A mexikói férfi, aki egy dél-arizonai szeméttelepen ócskavasat pakolt rozzant kisteherautójára, izgatott volt. Ez a nagy fogás azt eredményezi, hogy étel kerül az asztalra és pénz a zsebbe, amint a vasat készpénzre váltja a mexikói vas-újrahasznosítónál. Ahogy a kocsi az autópályára fordult, egy régi fogászati röntgenkészülékből kis acélgolyócskák gurultak ki és szaladtak szét a kocsi bordás rakterén. Ezek az apró radioaktív golyócskák ott pattogtak az elmozduló fémlemezek között, és ide-oda gurultak a platón. Némelyik az úttesten landolt. Mihelyt pesóvá változott az ócskavas, a férfi visszasietett a falujába, s közben még mindig fémgolyócskák gurultak a plató bordái között. Nem telt bele sok idő, és a gyermekek felfedezték a csillogó, fényes kincset – és a golyózás népszerű lett a faluban. Az üveggyöngyök, macskaszemek, apróságok mellett a kis golyók lettek a legáhítottabb kincsek minden gyermek gyűjteményében. Nemsokára a helyiek közül sokan hasonló tünetekre kezdtek panaszkodni: vöröses kiütés, kimerültség, hajhullás, hányás. Hónapok teltek el, és több haláleset is bekövetkezett a faluban, mire felfedezték az okot: emberek tucatjai szenvedtek súlyos sugárfertőzésben.

A kicsi szép golyókról, amelyeket tartogattak, eladtak, és kincsként őriztek, kiderült, hogy nemcsak elragadóak, hanem halálosak is. A bűn nagyon hasonlít ezekre a fémgolyócskákra. Bár sokszor úgy tűnik, hogy ártalmatlan, ártatlan, és nagyszerű szórakozás vele játszani, azonban mindig halálos méreg.

--------------------------------

„Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk Istennek ti érettetek  atyámfiai, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket az Isten az üvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.” (1 Thessz. 2, 13)

Naponta hallunk olyan híreket, érkeznek hozzánk olyan információk, amelyek nagyon felerősítenek bennünk egy ijesztő gondolatot: a dolgok nem jó irányba haladnak a világban. Azt látjuk, hogy a gonoszság egyre erőteljesebben  jelentkezik az élet minden területén. Azonban, amíg ez távol esik tőlünk, ha csak a televízió képernyőjén látjuk, addig nem sokat törődünk vele. Sajnálkozunk miatta, megcsóváljuk a fejünket, aztán hamar napirendre térünk felette. Csakhogy az idő múlásával kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, hogy bizony az istentelenség egyre inkább terjed a közvetlen környezetünkben is. És ez a tendencia csak erősödni fog ezután, nem csökkenni. Erről beszél az apostol a fenti igét megelőző versekben.Sokan lesznek, akik a gonosz áldozatául esnek, mert nem kell nekik Isten. De, akik nem tévesztik el a tájékozódási pontjukat, akik nem magukban, hanem Istenben bíznak, tőle kérnek eligazítást, azoknak nincs mitől tartaniuk.

Az istentelenség erősödése közepette az Isten megtartó kegyelme hálaadásra ösztönzi Pál apostolt. Hálát ad Istennek a thesszalonikaiakért. Miből táplálkozik az igazi hálaadás? Mi az alapja ennek a magatartásnak? Semmi más, hanem csakis kizárólag az Isten szeretete. Pál azt mondja a thesszalonikaiaknak, hogy Isten szereti őket. Minden hálaadás abból születik, hogy tudatosul bennem, Isten szeret engem!

Ó, milyen nehezen érti meg ezt sok ember! Vannak, akik egész sajátos módon képzelik el az Isten szeretetét az életükben. Isten úgy szeresse őket, ahogy ők elgondolják, ahogy elképzelik, hogy az nekik  jó. Ha nem így történik, akkor nagyon megharagsznak Istenre és sok esetben hátat fordítanak neki. Mert hogyan képzeli el sok ember az Isten szeretetét? Ha Isten valóban szeret, akkor megáldja az életem: jólétben telnek napjaim, egészséges leszek mindig, nem ér semmilyen baj vagy csapás. Ha mindez megvan, biztos vagyok benne, hogy Isten szeret engem és van miért hálálkodnom neki. A szerető Isten képébe valahogy nem illik bele a fájdalmat, szomorúságot, szenvedést hozó Isten. Ez van mindig, ha az ember önmagából indul ki.

Az Ige világosan mondja, hogy Isten az üdvösségre választott ki minket. Ennél kevesebbel nem éri be. Mindaz a jó, amit az ember el tud képzelni magának, amit Istentől elvár, ha szereti őt, micsoda az üdvösséghez képest?!És ahhoz, hogy Istennel legyünk az örökkévalóságban, szükségünk van olykor Isten kemény fellépésére is velünk szemben. Isten igyekszik mindent félre állítani az útból, ami gátol, akadályoz minket abban, hogy hozzá jussunk. Ez a beavatkozás sokszor nagyon fájdalmas számunkra, de elengedhetetlenül szükséges, mert a mi érdekünket szolgálja. Az orvos szikéje is kimondhatatlan fájdalmat tud okozni, de a beteg gyógyulásának sokszor ez az egyeduli módja. Boldog vagy, ha felismerted már ezt az igazságot az életedben. Ámen.