Új hitet.
Új hitet akarok. Olyan… igazit,
ami kőszív – hegyeket tengerbe dobál,
nem retten, jöhet vész, halál…
Amilyent még Te sem találtál Izraelben;
Amit gyermekszívekben rejtettél el,
hogy el ne oltsák farizeus - kezek.
Ha életem tüzes kemencéiből kihozol -
és hitem új cserépedénye kezedben áll, ne mondd el senkinek.
Inkább engedd, észrevétlen, vizet vigyek
oda, hol szomjan halnak agyag - porszemek,
vigaszom névtelenül karoljon át
útvesztett lelkeket.
Kezem legyen az árvák magányán nyugvó
Kezed
Kezed Várjak Veled az úton tékozló fiakra,porosan,
álmatlanul, atyaszívvel…
Ha a háromszázadik kakasszóra sem
Törnének szilánkokra
a “nem ismerem azt az embert” –el tele szívek,
Szemeiddel engedj belátni jeges kamrák
forró kiáltásai közé.
Aztán küldj el; olvadjanak didergő vulkánfiaid.
Parazsad érintse némaságom,
hadd mondjam el, hogy Jössz…
Hadd, mondjam el, Uram, HAZA viszel.

-----------------------------------------------------

Játék…
“Minden féltett dolognál jobban
őrizd meg szívedet, Péld 4:23
mert abból indul ki minden élet.”
Beengedjelek?… Pöröl az Ész, topog a szív,
egymás szavába vágva bíztatnak, tiltanak
Védőbástyám faláról figyelem a fény játékát
arcodon, vársz,…
Mosolyod fehér kendője libben, beengednélek… …nem vagy ellenség?
Itt benn kincs van. A kincsem.
Ha lépsz, zár kattan! Róka vagyok,
foltos lélekruhában,fagyos szíve árnyékában didergő
kis róka. Ha velem akarsz
valami nagyon szépet játszani
állj meg ott… szemeid fényétől,
szótlan melegétől roppan a jég.
S aztán játszhatunk, dobhatjuk egymásnak kincseinket,
lelkünk labda-melegét.
-------------------------------------------
Köszönöm hálásan Neked a látó szemet,
mivel láthatom fényedet, napod színeit, arcodat,
az életet, a szépséget, a csillogást, a jót,
a Hozzád vivő, száz csodát megért hajót...
A kegyelmet, a halk imát, a lelkeket, kikért kiált lelkem,
hogy áldjad meg nagyon őket, ama végső napon.
Aranykoronád csillagit tedd homlokukra, így a hit diadalt arat akkoron...
Mert vigyáztak, hogy arcomon a hálafényből dal legyen!
S szeretlek Téged, Istenem. ..Kárász Izabella

------------------------------------------

Hátha terem még?
Elhallgatott a kiáltó szava, repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng ének az Olajfák helyén, a kerteken fehérlik a dér,
“ a fejsze a fák gyökerén!” Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő annak,
aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül:
“ a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üde zöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit. Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: - Hátha terem még?
Vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza
talán egy évig - tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma

-------------------------------------------

Nagy az Úr kegyelme
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Ő benne holtodig,
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vígasztal, boldogít.
Elhagyhat az egész világ, Ő nem hágy el, van gondja Rád!
Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi nem történhetik,
Madárka a ház fedeléről. Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait, Óh, kössön Ő hozzá a hit!
S ha magad leborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
Lejönnek még hozzád a mennyből, A vigasztaló angyalok!
Megnyugvás, béke, hit, remény, S virág nyílik a tövis helyén.
S szívedben is a hit virága, Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába S érzed hogy ajkad akadoz,
Isten, ki lát, s hall tégedet, Megáldja rebegésedet!