Jézust
szeretnék látni.
Nem a
faluvégi kőkereszten. Nem a templomok csodált freskóin.
Nem a
költők gyönyörű versében. - Egészen máshol. A te szívedben.
Mert aki
tudja, hogy tanítvány vagy, És látta azt is, hogy van Bibliád...
Az egyet
figyel és arra kíváncsi; Benned Belőle mennyit látni.
Vigyázz,
testvér...Sok a felvevőgép, S a kép nem színes...Fekete-fehér.
- Így hát,
akármilyen reflektor ég; Mi Őt mutassuk és szeretetét.
Azt, akit
oly sokan megtagadnak. Nem értenek...Mert nem is akarnak.
-De neked és nekem; egyet jelent: Itt Golgotát...s ott
öröklétet. 1972. 07.12
Ami rajtunk múlik.
A szentség Isten lényegi tulajdonsága. Ettől visszhangzik a Menny (Jel 4:8), ezzel szembesült Mózes az égő csipkebokornál. Olyan tulajdonság ez, amely Istenből kisugározva, mintegy „élettérként” teljesen körbeveszi Isten jelenlétét.A szent Isten arra szólítja fel követőit, hogy ők is legyenek szentek. Ez nem öncélú előírás, hanem az Istennel való tartós közösség elemi feltétele. Oka az, hogy maga Isten szent, és a hasonló hasonlót vonz. A tengerfenékre merüléshez búvárruhára van szükség, mert a tengerfenék víz alatt van. A Mount Everestre jutáshoz alpinista ruházatra, mert csúcsa a hóhatár fölött meredezik. Az Istenhez való kapcsolódáshoz pedig szentséget kell felöltözni, mert Ő „szentségben lakik” (Ézs 57:15). A megszentelődés tehát fontos cél minden keresztény számára, aki tényleges kapcsolatra vágyik Istennel, és nem akar leragadni a látszatnál.
A szentség
egyrészt azt jelenti, hogy valakit vagy valamit elkülönítettek, lefoglaltak,
odaszántak Istennek, Isten céljaira használnak (neki „szenteltek”). Másrészt
aki így rendeli magát Isten keze alá, azt ebben a folyamatban az Úr
megszenteli, megtisztítja, s így a szentség erkölcsi tartalmat is ölt, s a bűntől,
tisztátalanságtól való szabadságot is jelenti
----------------------------------------------------------------
Ismétlés.
Ma is ott
kezdjük, ahol tegnap. Esztendő, hó vagy egy nap,
Mindig
ugyanaz. Ismételünk! Este lefekszünk, reggel kelünk.
A gondolataink
egy körül forognak: mit hoz a jövő, mit hoz a holnap?
Reményeink
összedőlnek sorra, s marad az életünk borús, mogorva.
Ismételünk,
ismétlés az élet. Megújulnak elmúlt gyermek- évek,
ha
gyermekünkre tekint a szemünk. És tetszik nekünk!
Örülünk, ha
látjuk önmagunkat gond nélküli álom-tavaszunkat,
De újra
jön, gyötör a tegnapi kérdés s megint kezdődik furcsa ismétlés.
Megint
elölről, soha nincs vége. Nincs a mondatnak befejezése...
Míg ereinkben
meg nem áll a vérünk: Ismételnünk kell mindig nékünk!
S ismétlésünk,
mily hanyag, mily dőre nem építünk az örök Sziklakőre.
Feleletre
vár bennem a kérdés: Miért Uram e terhes ismétlés?
Miért
ismételnénk ily sűrűn? -S szól az Isten a bűn. a bűn, a bűn 1949. 03. 25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése