Jöjj hát.

Hív a Krisztus szíved kéri. Egész élted adjad Néki

Vedd fel tehát a keresztet, űzzed el, mi nem eresztett.

Könnyű vele minden teher. Kit Ő vezet, gond-bút lever.

Ígéretét mind megtartja, Vész közt, bajban segít karja.

Jöjj hát még ma, álljunk sorba, Szent ügyünkért egy táborba,

Világítsunk sötét éjben, Szórjunk magot minden szívbe.

Zengjen dalunk, völgyben, hegyen. Ki közénk áll, bátor legyen.

Ki közénk áll, hívő legyen, Erőt, hitet, Tőle vegyen. 1951. 08.10

18. Zsoltár:Szeretlek Uram, én erősségem!

A 18. zsoltár így szól erről: „Az Úr az én kőszálam.” 

Ez a szikla szilárd alap, amelyen biztosan állhatok, építhetek rá, és az élet viharai sem árthatnak.

„Az Úr az én váram.”  A váron belül biztonságban élhetek, hiába támad az ellenség. A védőfalak körülvesznek minden oldalról.

„Az Úr az én megmentőm.”  Isten maga gondoskodik rólam, és kiment a veszélyből, mert törődik velem, fontos vagyok neki.

„Az Úr az én Istenem.” 

Mindenható, örökkévaló, legyőzhetetlen Isten, én pedig az Ő gyermeke. Ő megtart, megerősít, és csodálatos közösségben élhetek vele, az én Istenemmel!

„Az Úr az én pajzsom.”  Előttem áll, mint védelmezőm. Az ellenség nyilai nem érnek el, mert Isten az én pajzsom.

„Az Úr az én hatalmas szabadítóm.”  Kiemel a bajból, sasszárnyakon hordoz, és tollaival befedez. Nem hagy el.

„Az Úr az én fellegváram.”  Magasra épült erődítményem, legyőzhetetlen erő és biztonság, amely garancia a jelenre, a jövőre egyaránt.

Forrás:  Vetés és Aratás

-----------------------------------------

Bódás János

A MENNYBE MENT JÉZUSHOZ

Uram, ha most onnan lenézel,

lásd: a lét most sincs tele mézzel,

hogy rengeteg bûn, kapzsiság van

e szüléstõl nyögõ világban.

Még nem mérték az igaz ember,

az az "igaz," kinél a fegyver,

az akar "jót," aki hatalmas,

a szegény, gyenge neve: hallgass!

... BÉKE?!... Öt kontinens rivallja

s a kapzsi ember meg se hallja,

sõt, a nevedben ölni készül,

s Te is, nem úr vagy már, de vádlott:

-- így váltottad meg a világot?

Engem nem tántorít el Tõled,

ha nem mindig látom erõdet,

de száz ok, érv, kínos eset

szól napról napra ellened

s a gyenge hit megtántorul,

ha nem látja: Te vagy az Úr!

Uram, nem magamért esengek,

de százmillió ember szenved,

tetû, éhség, rabszolga-járom

gyötri õket. Ezeket szánom.

Mocsok, sötét odúk penésze

s börtönfenék... Ez sokak része.

Csontváz-anyák korcsokat szülnek

s mind átkozódva, sírva tûrnek,

szívük már robbanásig megtelt

atom-erejû gyûlölettel...

A szenvedõk nevében kérlek,

add, hogy legyen élet az élet,

ne köss békét herék hadával:

a munkát övezd glóriával.

Nem kívánjuk, hogy Tündérország

legyen a Föld... Hadd hulljon orcánk

harmata - de legyen az ember

ember, nemes, szép küzdelemben.

Tedd ujjongóbbá dalainkat,

ritkítsd meg sûrû sóhajunkat

s adj jó békét - ne majd a mennyben,

de a Földön is!... Ámen, ámen.