A hit előretekintése

És monda Elizeus (Jóás királynak): végy kézívet és nyilakat, nyisd ki az ablakot és lőjj. És lőtt. Ekkor monda: az Úrnak győzedelmes nyila ez a szíriabeliek ellen. (2 Királyok 13, 15-17)

Elizeus próféta halálos ágyán volt. Jóás király lement hozzá és arcra borulva sírva fakadt: atyánkat veszítjük el, olyan férfi távozik tőlünk, aki Izrael számára harciszekerekkel és lovagokkal ért fel. - Egy hűséges imádkozó sokszor egy egész hadsereggel ér fel. Persze Jóás sokkal jobban ragaszkodott a próféta személyéhez, mint az Úrhoz magához. Isten emberét azonban a királynak ez a fájdalma nem befolyásolta. Nem hatódott meg tőle. Szívében szikrája sem volt az önszeretetnek és sajnálkozásnak. Izrael népének a sorsa foglalkoztatta őt, akiket akkoriban a szíriaiak erősen szorongattak. A haldokló Elizeus még egyszer lehetővé tette népe számára az ellenség felett való győzelmet. Megparancsolta a királynak, hogy vegyen kézívet és nyilakat s miközben az Úrhoz fohászkodott, kezét a király kezére téve megparancsolta, hogy a kelet felé kinyitott ablakon keresztül lőjjön ki. Az a nyílvessző, mely áthasított a levegőn, az Úr győzelmének és üdvösségének a nyila volt. A haldokló prófétának ebben a csendes órájában, ott, abban a kis szobában eldőlt a szír háború és győzelem kérdése.

Ugyanez történt a kereszten is, abban a pillanatban, mikor Jézus így kiáltott: „Elvégeztetett!" Ott akkor véglegesen eldőlt a győzelem kérdése, de senkinek még csak sejtelme sem volt róla. A szíriaiak is, mielőtt még Izrael egyáltalán táborba szállt volna, már levert ellenség számba mentek. Ugyenez történt Kánaán népeivel is, akik felett kimondatott a megsemmisítésükről szóló ítélet, mielőtt még Izrael népe Kánaánba benyomult volna. Gedeonnak ismételten azt mondja az Úr: „kezeidbe adom Midiánt".

Hinni annyit jelent, mint a Jézusban tökéletesen elvégzett üdvösséget, győzelmet gondolkodás nélkül elfogadni. Némelyik ember így panaszkodik: rajtam úgy sem lehet segíteni, elveszett ember vagyok! Honnan jön az ilyen panasz? Hitetlenségbál. A győzelem számodra is már régen eldöntött kérdés. Készen áll a segítség. Ha valóban szabadulni vágyol a bűn hatalmából, akkor tudd meg, hogy üdvösséged elvégezett tény! Tombolhat még az ellenség ellened, ahogy csak akar, már elveszítette a csatát. A Megváltó önmagára vállalta azt a bűnt, amivel még téged vádolni próbál, bűneid láncait már széttépte. Higgy és a győzelem a tied!

---

Teljes győzelem Jézusban

Nincs tehát immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. (Róma 8, 1)

Nem állnak többé kényszer alatt, akik Jézus Krisztusban vannak. Sem a bűn, sem pedig a Sátán, aki a bűn mögött áll, nem tarthat igényt többé rájuk. E két szövetséges, a bűn és a gonosz, nem tarthat minket többé leigázva és fogságban. Aki hittel az Úrra tekint és hitben van, megoldást kapott erre a kínzó talányra: ki szabadít meg engem, nyomorult embert? Jézus Krisztusban eldőlt a csata sorsa. És mégis, mindezzel még a belső hasadtság nem nyert végleges elintézést. Nem kerülünk egy csapásra a Római levél 8. fejezetének áldott talajára. Visszaesések és hanyatlások jönnek még. A hitbeli látás elhomályosulhat. Régi életünk sötét hatalmai ismét uralomra juthatnak és máris elbukunk. Ilyenkor új bűnbánatra, az üdvösség újból való megragadására van szükség.

Az Isten törvénye, a lelki törvény még nem tudott egyszeriben mindent teljesen bevilágítani. A lélek életében még vannak fel nem derített részletek. Az ember azt hiszi, hogy már mindenen túljutott, öröméneket zeng, mert még nem ismeri fel a maga mindent átható romlottságát. Idő kell hozzá, míg lassan mindenre fény derül. Rájövünk, itt-ott még nincsenek rendben a dolgok, ettől vagy attól a bűntől még nem vagyok szabad. Új harc keletkezik s lehet, hogy csak hosszas ingadozás után tapasztalunk újabb győzelmeket Krisztusban. Bizonyos kedvenc bűnök még mindig gonosz játékot űznek velünk s a harag, türelmetlenség, meggondolatlan beszéd újra előfognak minket. Ezzel ismét visszakerülünk a Róma 7-ben leírt állapotba.

Egyéb súlyos próbák is előjöhetnek, például a szenvedés. Igaz, hogy belső emberünk szerint elfogadjuk megnyugvással Isten akaratát, de mégsem tudunk könnyen beleilleszkedni abba. Itt is csak Jézusban arathatunk győzelmet. Ez azonban nem megy rögtön. Gonosz szellemi erők vesznek körül és legyőznek minket. Kedvetlenség, ellenszenv vagy gyűlölet lesz úrrá felettünk. Ilyenkor elítéljük önmagunkat és legszívesebben kifutnánk Isten iskolájából. - Az legyen a célunk, hogy a Róma 8-ban leírt állapotban maradiunk állandóan és teljesen s ne csak a bűnbocsánatnak örüljünk, hanem mindenekben győztesek is legyünk. A cél az, hogy Jézusban járjunk és mindenben az ő Lelke vezessen minket a győzelmes életben.