A világtól elszakít a hit

Egy fiú és egy lány nagyon szerették egymást, de egy napon valami történt. A lány egy Evangélizáció alkalmával olyan mélyen hitet kapott a szívébe, hogy a barátja hiába akarta visszatéríteni, nem sikerült. A keményszívű fiú nagyon szerette a lányt, de nem akarta Istent az életébe, ezért írt neki egy üzenetet: „Én is azt hittem, hogy közös a jövőnk, de mi nem egy világból valók vagyunk.”
Miután a lány elolvasta az üzenetet, nagyon szomorú lett, és elpanaszolta az Úrnak. Az Úr válaszolt is a lánynak: Az én világom, nem e világból való./ János evang.18:30/
Az Igét elolvasva hosszasan gondolkodott a lány, és miután megértette, hogy ettől szebbet nem is mondhatott volna neki Isten, teljes békesség költözött a szívébe. Tudta, hogy a hitével kap egy örök életet a Mennyben, a földön pedig olyan társat, aki nem eldobja, hanem támasza lesz a hitben. És hite beigazolódott, mert valóban Isten adott neki egy keresztyén fiút, akivel együtt szolgálhatták Istent

 ÜNNEPVÁRÁS .                                                              Mi mind várjuk a sebes szélvész zendülését Mely mikor eljön, a ködfelhőt szertetépi,
Hogy teljes fényben ússzunk és lássuk a Napot, Hogy minden régit messze, feledés tengerébe vesse.
S minden göröngyön az Életet gerjessze: Igen, mi várjuk az ünnepet.

Óh, mikor eljön nagy szelek szárnyán, Hogy szertefoszlik rólunk a lepel,
Hogy meglátszik énünk, minden cselekedetünk, S a pozdorja, szalma hogy ég majd el.
Óh, hogy fognak majd álmélkodni mind összegyűlve, Mikor egy reggelen meg jelen a Király!
És kábult álmából ébred a világ.
Hogy fog majd kárhoztatni Péter hatalmas beszéde S azok melyeket annyiszor hallottuk,
Vagy talán el is mondtuk.
S hogy csoda történjen velünk is azon a reggelen, S szálljon reánk csoda-erő,
Tegyünk úgy, mint akkor sokan tettek; Még ma térjünk meg!
Gyűljünk egybe mi is a felházba, S beszéljünk ott a Feltámadottról.
Ígéretéről, akaratáról, S ott maradjunk mind Jeruzsálemben…
– Óh, ha itt, így találna bennünket!  Mert biztos hogy eljön nagyszelek szárnyán,
S mi halljuk már a nagy vizek zúgását, És tudjuk hogy Ő, csak Ő a Szabadító.

Az enyém a legkisebb kereszt

Egy testvér mindig azon panaszkodott, hogy az övé a legnagyobb kereszt, már alig bírja cipelni. Ez a panaszkodás szinte nap, mint nap, megismétlődött. Egyszer Jézus lélekben elvitte, hogy bemutassa neki azt a számtalan sok keresztet, amit más visel. Ahogy együtt sétáltak, és Jézus odavezette egy-egy kereszthez, közelről láthatta, hogy voltak azok között  durva göcsörtös, girbe-gurba, faragatlan, és végtelen nehéz keresztek. Egyszer csak Jézus odament egy kicsi kereszthez, felvette és átadta testvérünknek: - Tessék, ez a te kereszted .- mondta. Testvérünk átvette a keresztet, és elpirult arccal, szégyenkezve vette észre, hogy az ő keresztje a legkisebb, és a legkönnyebb. Tartotta egy ideig a kezében, majd szégyenkezve visszaeresztette a földre.
Így vagyunk mi is gyakran ezzel, a mi keresztünket látjuk a legnagyobbnak, pedig ha a más problémáját meghallgatjuk, a miénk eltörpül mögötte.
Lássuk be, hogy az Úr nagyobb terhet nem ad ránk, mint amit mi el tudnánk viselni! (I. Korintus levél:10:13)

 PÜNKÖSDRE .                                                   Küldd Uram a tüzes nyelveket, Hadd égessenek minden pogány elveket,
Minden mi múló, hamu legyen! Tisztíts és formálj újra Istenem,
Míg életem nem lesz tükör, Melyben a Te fényed tündököl.

Küld, Uram, Lelked fuvalmát   Fújj el hamut, űzze lelkünk álmát,
Tanítson hangodat mindig meghallani Neved mindenkor bátran vallani…
Küld Uram,… itt várunk csendben könyörögve, Tekints kegyelemmel az értéktelen rögre.
S míg halkan Feléd száll az ima, Megnyílik felettünk a menny kapuja.

Hallom az élet vize zúgását, Küld Uram, Lelked áldását.
Ahol a Te Lelked – ott a szabadság Nem választ el tőle mélység-magasság!
Lebegjen Lelked újból a mélység felett, Válaszd el a múlót az öröktől szívünkbe bent,
Támassz a pusztában újból életet.

Ilyen a hitetlen ember is!

Volt egy asszony, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Egy gazdag házaspárnál szolgált, és mivel nem voltak gyermekei, minden vagyonukat haláluk után a cseléd asszonyra hagyták, ami egy papírra volt leírva.
Mivel az asszony olvasni nem tudott, nem volt előtte ismeretes az öröksége.
Ekképpen Isten is csodálatos örökséget hagyott ránk, ami a Bibliában van megírva. Isten gyermekei tudnak olvasni, sőt a bennük lakó Szentlélek segít tudatosítani az örökséget.
Sajnos a hitetlen emberek nem akarják olvasni Isten szavát, ezáltal úgy járnak, mint a szolgáló asszony. Nem ismerik meg az örökségüket soha

PÜNKÖSDI SZÉL. Vad, konok dac volt bennem minden új iránt,
Ész, szív bennem minden újat mindig csak bírált.  Észokok, érvek, tények nem bírtak vélem,
új emberem felett győzött az ó szüntelen. Győzött addig, míg egyszer a titkos Erő
szélvészként csapott le rám, földre teperő. Honnan jött, hová ment? Azt én nem tudom;
Csak azóta ott járok már az új úton. Pünkösdi szél, Te voltál! Te tetted velem;
a Te munkád mindenütt csodákat terem. Újjászültél engem is! légy érette áldott!
Szüld újjá, Uram, így az egész világot.  Berek Péter

-------------------------------------

MÉZILLAT ÁRAD…

 A búbos pacsirta eltikkadt, az ázott földfelszín megszikkadt,

elmúlt az eső és ragyog a világ, aranyban tündöklő sok pompás virág,

rezeg a levél és zörög az eresz, nagyapó fentről egy cserepet levesz,

fióka tátogva ebédjét kéri, rigó a fiának a hernyót méri,

vakító kék égen fodros a felhő, csipkézett hegyeken táncol a szellő,

méhecske zümmög a szorgalmas társról, mézillat árad virágporos hársról…                                                           2010. június 8.Guti Tünde