VAKÁCIÓ.

 Június van, végre vége, lazíthatunk, pihenünk,

tankönyv, füzet félretéve, vakáció, mehetünk!

 Alhatunk már jó sokáig, nem ébreszt a telefon,

nem halljuk a csengő hangját iskolában monoton!

 Miénk lehet kék ég alatt a zöld pázsit, hegyvidék,

úszunk tóban vagy folyóban, s feltárul a szakadék!

 Az a baj, hogy gyorsan múlik majd a nyár, mint rég a tél,

nagyon várjuk, de ha itt van, tovatűnik, mint a szél… 2010. június 7.  Guti Tünde

HA NEM TESZEK SEMMIT SEM...  

Most nem sietek,  most nem rohanok,

most nem tervezek, most nem akarok,

most nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom, most elpihenek

békén, szabadon, mint gyenge gyermek,

és nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölet a fény, és ölel a csend,

és árad belém, és újjáteremt,

míg nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem, másoknak terem,

érik csendesen  erő, győzelem...

ha nem teszek semmit sem,

csak engedem, hogy szeressen az Isten.

                  Túrmezei Erzsébet

--------------------------------------------

JÉZUSSAL AZ ÚTON.

 Most megvallom, hogy az Úrral járok, eldöntöttem, csak szavára várok!

Mondhat bárki bármit, el nem hiszem, Jézus szavait magammal viszem!

Tombol a gonosz, támad és harcol, akiket legyőz, mindent megsarcol!

Hitemet akarja megpróbálni, sohase fogok már meghátrálni!

Enyém a Krisztus és Ő él bennem, bár néha nehéz, tovább kell mennem!

A keskeny úton nem könnyű járni, de fent, Atyámnál Jézus fog várni!

 2010. június 5.   Guti Tünde

--------------------------------------

AHOGY EGYKOR…

 Hangyát eddig alig láttam, bár még nem is bogarásztam,

ahogy egykor réges-régen kisfiamat fogtam kézen,

megmutatva mindent neki, ami szemünket meglepi,

ha a fűben keresgélünk, kutatunk, és nem henyélünk,

átnézzük a bársony mezőt,selyem rétet, erdőt, fenyőt,

leskelődünk bokrok alatt, ahol rigó lopva haladt,

gyönyörködünk a kék égben és a távol hegyvidékben.

 2010. május 28. Guti Tünde-

----------------------------------------

A SZABADBAN.

 Lila, fehér, sárga szirmok libbennek a szabadban,

pihekönnyű madárszárnyak rebbennek a magasban.

 Vad árvácska és százszorszép, piros pipacs ünnepel,

víg kakukk és fülemüle muzsikája dalra kel.

 Elfeledve a bús esőt, kinn a rét már szárogat,

virágporos lábán a méh arany nektárt tartogat.

 Szétcsúszik fent az ég fátyla, vidám arca kibukkan,

mosolyog a nap világa, s mindent elönt bódultan.

 Hullámzik a tarka mező, szélén patak folydogál,

szelíd szemű kis őzike félénk szívvel álldogál.

 Szelek szárnyán száll a gólya, piros lába integet,

füstifecske is fent rója, átszeli a kék eget.

 Ciripelő tücsök koma lágy dallamot hegedül,

bársonypuha jázminvirág mézillata rám terül…

 2010. május 27. Guti Tünde