Jovan Ducsics: Tengeri fűz-
Árva fűz a sziklán, tengerre hajolva,
hosszú zöld haját a szélbe lebontja:
megrontott fa-tündér, valakinek átkát,
folyton azt susogja, a szomorúságát.

Hegyeket zendít a rőt hajnal körötte,
haldokló csobogást hoz a csöndes este:
s hol minden fut, táncol, ő áll, s megigézve
néz a dúlt égbe, a habba, az időbe.

És azoknak susog, dobva egy-egy tépett
ágat a tengernek, levelet a szélnek,
s mint önkínzó szív ha mereng sebe titkán,
zúg a gyászos élet. - Árva fűz a sziklán...

/Ford.: Szabó Lőrinc/
----------------------------------

Tu Fu: Sóhaj a cédrus felett, melyet kidöntött a szél
Cédrus állt parti nádkunyhóm felett.
Kétszáz éves, mondták az öregek.
Érte jöttem, irtottam a vadont.
S most májusban, mint sáskaförgeteg,
szisszent a szél, nőtt s hozott oly vihart,
hogy folyót, hegyet söpört s kicsavart
minden fát - ki az én cédrusom is.

(Ha az ég átka volt, vajon mit akart?)
Hogy állt itt a kék parton ez a fa!
Zöld ernyője, óriás kupola,
esőtől, hótól védett, s muzsika
szólt benne, ezer csodafuvola.
Dőlt tigrisként fekszik most a füvön,
roskadt sárkányként. Szemem csupa könny.
Ha verset írok, hol szavaljam el?
Kunyhómban sincs nélküle örömöm. /Ford.: Szabó Lőrinc/

 
Dsida Jenő: Törpefenyők jaja---
Opálos árnyak a bérci bordán, töprengő törpefenyők.
Úgy elfogyott az élet idefenn!

Szürkés fehérség, csend, hideg, az ég peremén szúró csillagok
a néha robogva, zuhanva dörgő lavinák.

A fenyők szélsóhajokat küldenek idegen, messzi síkokra:
Jaj nekünk, magányos fáknak, jaj nekünk itt a tetőn!

Apáink dárdás üstöke még a felhős egekbe döfött: -
unokáink már ki sem látszanak a hó alól.
-----------------------------

BÖLCS SALAMONNAL

A gazdagnak sok az irigye, Szegénynek a nyomorúsága.

A gazdag kevélységre hajló, A szegény könnyen szolgaságra.

Nekem egyik sem kenyerem... A gazdagságtól, szegénységtől

Ó, ments meg engem, Istenen!

Voltam én már szegény, de akkor Nyomorúságát föl se vettem.

Jövőm hite, e szép szivárvány Diadalívben állt felettem!

Légy ezután is énvelem, S a gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem!

Csak annyit adj, hogy kenyerünkből Másnak is merjünk szegni bátran,

De bűntársává ne lehessünk Senkinek a hivalkodásban.

A bőség könnyen bajt terem... A gazdagságtól, szegénységtől

Ó ments meg engem, Istenem! Szabolcska Mihály (Mustármagok)

 ----------------------------------------

A  SAMARITÁNUS TITKA. 

Szenvedő felebarátján miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme. Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet, mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve. A nemes lelkek törvénye szerint

örült, hogy segíthetett. Jutalmat nem várt,

mert  az volt a jutalma,  hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze. Mégis gyöngéden emelte

nemes terhét, le nem ejtve. Keze a vértől nem volt tiszta,

de ez a vér tisztított mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába. Kész volt gyalog menni,

a beteget figyelve, Nem akart addig pihenni,

míg felebarátját el nem helyezte, a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is  jó szemet, szívet, kezet, lábat,

mert az élet jerikói útján vérző testvéreim engem is várnak!

Gerő Sándor.