A természetet átalakító és nemesítő hatását a kegyelem nem az
ember akarati közreműködése nélkül fejti ki, hanem annak
feltételezésével. Az akarat jóra-rosszra való szabadságánál magasabb
értelmű szabadság a bűnös hajlamoktól, az önzéstől, a rendetlen
önszeretettő, a gőgös önelégültségtől való felszabadulás Isten és a
felebarát odaadó szeretetére és szolgálatára, Isten teremtő és
üdvözítő akaratának teljesítésére, amire a kegyelem megsegíti a vele
együttműködni kész akaratot. A kegyelem nem szakítja ki az embert a
természeti létfeltételekből, nem szabadítja meg az élet küzdelmétől, a
kísértésektől, az erényért való harctól, de segítséget ad hozzá. Isten
úgy adja kegyelmi segítségét, hogy az ember akarati közreműködésével
öntudatosan és felelősséggel alakítsa ki a maga egyéniségét, s
egyszersmind a kegyelemhez való hűségével Isten tetszését nyerni el.
--------------------------------------------
AZ AJTÓ
(Görög Tibor)

Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon.
E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára

--------------------------------------

Jékely Zoltán: Vihar előtt az erdőn-.
Felhő tornyosul, az ég elborul,
ki tud, menekül, házában megül.
Kérdi a juhar: "Nagy lesz a vihar?"
Válaszol a szil: "Eső, semmi szél."
Nézd ott a bükköt: az meg se hökkent.
Bezzeg, a kőris, már reszket ő is.
Mégis, az akácfa van igazi pácba,
tudja, nemsokára szörnyű lesz a kára:
villám vágja,szél szaggatja,
levegőben megforgatja,sűrű sárba tapodja
fehér fürtjeit!
----------------------------

Johann Ludwig Tieck: Az erdő-.
Águnk koronája  a szabad, magas ég,
s így dús ragyogása, lágy fénye miénk:
ujjunk, meg a gallyat, s lombját játszó szellők telizsongják,
s zeng benne madár elég, száz gyökeréig boldog, víg e vidék.
Ringunk, susogunk, fuvolázunk, mennybolt kék íve a sátrunk,
s minden pici szél a barátunk. Szép tavasz!
Szép tavasz! Gyere, üdv neked alkonytájt s korareggel,
s üdv újra napestig: jöjj, ember, búd feledd el.  /Ford: Csengery Kristóf/