Kutam
Ellankadván az utamon
Jézus az én jó kutam;
Őáltala frissülök fel,
ha bármi baj rám zuhan.
Fájdalomtól vérzik szívem,
és a szemem könnyet ejt;
Szeretettel átölelve
sebeibe belerejt.
Mit kezdjek a fájdalmammal,
megmutatja énnekem;
S csodálatos gyümölcs lesz, mit
nehézségem megterem.
Szent Szívével egyesülve
hallható lesz az a szó,
ami gyógyír sebeimre,
s lelkemnek oly nyugtató.
Igéjéből erőt nyerve
minden bajom könnyebb lesz;
Keresztemet elhordozván
jutok el az Istenhez. Kurczina Terézia
Jézus az én jó kutam;
Őáltala frissülök fel,
ha bármi baj rám zuhan.
Fájdalomtól vérzik szívem,
és a szemem könnyet ejt;
Szeretettel átölelve
sebeibe belerejt.
Mit kezdjek a fájdalmammal,
megmutatja énnekem;
S csodálatos gyümölcs lesz, mit
nehézségem megterem.
Szent Szívével egyesülve
hallható lesz az a szó,
ami gyógyír sebeimre,
s lelkemnek oly nyugtató.
Igéjéből erőt nyerve
minden bajom könnyebb lesz;
Keresztemet elhordozván
jutok el az Istenhez. Kurczina Terézia

Hála
Megköszönöm most jó Uram,
Veled járhatom az utam.
Hol kereslek, fel is lellek,
hozzád bújok, átölellek.
Téged látlak mindenkiben,
tekintetem Rajtad pihen.
Téged rejt e sok magas hegy,
fák ágain kis vörösbegy.
Besüppedő nedves avar,
porfelhő, mit szél felkavar.
Csörgedező hegyi patak,
rejtőzködő piciny halak.
Kisimulva a víztükör,
rajta a fény, mi tündököl.
Varázslatos erdőillat,
könnyű szél, mi lágyan ringat.
Virágkehely és virágpor,
lezúduló esti zápor.
Csöndes napom hűs alkonya,
elsuhanó őzek nyoma.
Apró vadak járta csapás,
csilingelő, szép kacagás.
Kiránduló víg emberpár,
őszbe hajló elmúló nyár.
Fényben úszó látóhatár,
köröttem sok dalos madár.
A távoli harang szava,
élet minden színe-java.
S ha egész nap ezt sorolnám,
elmondani úgy sem tudnám.
Észreveszlek, megcsodállak,
szüntelenül Téged áldlak. Kurczina Terézia
Veled járhatom az utam.
Hol kereslek, fel is lellek,
hozzád bújok, átölellek.
Téged látlak mindenkiben,
tekintetem Rajtad pihen.
Téged rejt e sok magas hegy,
fák ágain kis vörösbegy.
Besüppedő nedves avar,
porfelhő, mit szél felkavar.
Csörgedező hegyi patak,
rejtőzködő piciny halak.
Kisimulva a víztükör,
rajta a fény, mi tündököl.
Varázslatos erdőillat,
könnyű szél, mi lágyan ringat.
Virágkehely és virágpor,
lezúduló esti zápor.
Csöndes napom hűs alkonya,
elsuhanó őzek nyoma.
Apró vadak járta csapás,
csilingelő, szép kacagás.
Kiránduló víg emberpár,
őszbe hajló elmúló nyár.
Fényben úszó látóhatár,
köröttem sok dalos madár.
A távoli harang szava,
élet minden színe-java.
S ha egész nap ezt sorolnám,
elmondani úgy sem tudnám.
Észreveszlek, megcsodállak,
szüntelenül Téged áldlak. Kurczina Terézia
Zsoltárok
37,23,-„ Az Úr szilárdítja meg az
igaz ember lépteit, és útját kedveli.
Krisztus
ismerte tanítványai jellemét. Tudta, hogy hitüknek milyen kemény próbát kell
kiállnia. A tengeri események által meg akarta mutatni Péternek saját
gyengeségét és azt, hogy biztonsága azon múlik, állandóan aláveti-e magát az
isteni erőnek. A kísértés viharaiban csak akkor járhat bizton, ha tökéletes
önmegtagadással a Megváltóra hagyatkozik. Péter éppen akkor volt gyenge, amikor
erősnek hitte magát, és amíg fel nem ismerte gyengeségét, addig nem jött rá,
hogy szüksége van a függőségi viszonyra Jézussal. Ha a tengeren átélt
tapasztalatból tanult volna, akkor később hite nagy próbájában nem bukott volna
el.
Isten
naponta tanítja gyermekeit. Mindennapi körülmények között készíti fel őket,
hogy elvégezzék feladatukat azon a szélesebb területen, melyet gondviselése
számukra kijelölt. Ez az értelme a naponkénti próbáknak, melyek meghatározzák,
hogy az élet nagy válságában győznek-e vagy veszítenek.
Akik
nem ismerik fel állandó függőségüket Istentől, azokat leteríti a kísértés.
Hihetjük, hogy biztos lábakon állunk, és sosem ingunk meg. Mondhatjuk
magabiztosan: tudom, hogy kiben hiszek, semmi sem ingathatja meg Istenbe és
Igéjébe vetett hitemet. Sátán terve azonban az, hogy kihasználja öröklött és
szerzett jellemvonásainkat, és megvakítsa szemünket, hogy ne lássuk
szükségünket, hibáinkat. Csakis akkor járhatunk biztonságban, ha felismerjük
gyengeségeinket, és szilárdan Jézusra tekintünk. E.G.White: Jézus élete,
317-318 o.
-------------------------------------
Zsoltárok 37,4,- Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!
Az
Úrban való gyönyörködésnek átalakító ereje van, mert felülemeli az embert
romlott természetének kívánságain. Az Úrban való
gyönyörködés
nemcsak önmagában jó dolog, hanem a szívünkben is olyan kívánságokat ébreszt,
amelyek teljesítésében az Úr kedvét leli. Avagy nem magasztos dolog-e az, hogy
kívánságaink annyira átalakulnak, hogy végül azonosak lesznek Isten akaratával?
Az
ember azonban, nagy ostobán, először kíván valamit, azután
nekilát,
hogy megszerezze magának, amit megkívánt. Nem Isten rendelése szerint
cselekszünk, mert Ő azt tanácsolja, hogy először Őt kell keresnünk, azután
várhatjuk, hogy minden egyéb ráadásul megadatik nekünk. Ha engednénk, hogy
Isten betöltse a szívünket, mígnem az túlárad a Benne való gyönyörűségtől,
akkor Isten maga gondoskodna arról, hogy semmi jóban ne lássunk hiányt. Ezért
ahelyett, hogy a világban rohangálnánk múló örömöket keresve, maradjunk csak „otthon" Istennél, és igyunk az Ő
forrásából. Ő többet tud tenni értünk, mint valamennyi barátunk együttvéve.
Jobb megelégedni Istennel, mint az érzékek ideig-óráig tartó gyönyörűségei után
futkosni. Kezdetben talán csalódást érzünk majd, de ha ezáltal még közelebb
kerülünk az Úrhoz, végtelenül hálásak lehetünk érte, mert végül minden
helyénvaló kívánságunk teljesülni fog. C.H.Spurgeon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése