Zsoltárok 56, 4-5-v-„ Mikor félnem kellene is, én bízom Tebenned. Isten által dicsekedem az Ő igéjével; Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Akik hűségesek Istenhez, azoknak nem kell félniük emberek erejétől vagy Sátán ellenségeskedésétől. Krisztusban biztosított az örök életük. Egyetlen félelmük legyen, nehogy lemondjanak az igazságról, és így elárulják a bizalmat, mellyel Isten megtisztelte őket.

Sátán műve, hogy az emberek szívét kétellyel tölti el. Ráveszi őket, hogy Istenre, mint szigorú bíróra tekintsenek. Bűnre kísérti őket, hogy azután túlságosan gyarlónak tekintsék magukat, semhogy közeledhetnének mennyei Atyjukhoz, vagy felkelthetnék szánalmát. Az Úr megérti mindezt. Jézus biztosítja tanítványait Isten együttérzéséről szükségükben, gyöngeségükben. Nem száll el sóhaj, nem bántja fájdalom, nem gyötri szomorúság a lelket anélkül, hogy az ne hasítana bele az Atya szívébe…

Isten lehajol trónjáról, hogy meghallja az elnyomott kiáltását. Minden őszinte imádkozónak így felel: „Itt vagyok.” Felemeli a nyomorgókat, eltiportakat. Ő is szenved minden szenvedésükben. Minden kísértésben, próbában közel van a jelenlétét jelző angyal, hogy megszabadítson. E.G.White

---------------------------------

Úrvacsorai alkalom.

Úrvacsora? A nagy titok,  előtted én leborulok.
Bár a szemem kenyeret lát,  hiszem Benned Isten fiát.
Elárasztasz kegyelemmel, körülölelsz szeretettel.
Hozzád jövök, ha örülök, Neked mindent megköszönök.

Te ártatlan, tiszta Bárány! Színed előtt leborulván
odaadom magam Neked, szüntelenül áldom Neved.
Jézus rendelt Téged nekünk, maradni így akart velünk.
Földi útra táplálékul, égbe vivő ajándékul.

Jöhetnek nagy lelki fagyok, egyedül én sosem vagyok.
Tőled kapok új erőre, s haladhatok még előre.
Mindig Hozzád menekülök, közeledben felüdülök.
Eléd járok töltekezni, Jézust Benned fölfedezni.

Búban, bajban itt vagy velem, a békédet adod nekem.
Türelemre is Te nevelsz, Neked tetsző útra terelsz.
Jézus kérte: vegyünk, együnk, hogy Ővele egyek legyünk.
Tőled szívem mindig hevül, lelkemben élsz, mélyen, belül.

Könyörögve kérlek Téged, áraszd reám a kegyelmed!
Ne engedd, hogy hűtlen legyek, ellenedre bármit tegyek!  Kurczina Terézia

 ------------------------

Zsoltárok 50,15,- Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem"

   Beköszöntött a „nyomorúság ideje"? Ilyenkor nappal is sötét az ég, 

és minden óra sötétebbnek látszik az előzőnél. Ilyenkor igazán 

időszerű ez az ígéret: a felhős napokra íratott.

   Íme, Isten bátorító tanácsa: „hívj segítségül engem!"                                                                Fölösleges  kellene hogy legyen ez a figyelmeztetés, hiszen szüntelenül ezt 

kellene tennünk, egész nap és mindennap. 

Mekkora kiváltság, hogy segítségül hívhatjuk Istent! 

Milyen bölcs az, aki él ezzel a kiváltsággal, és milyen ostoba, aki emberekhez szaladgál segítségért! 

Az Úr kérlel, hogy tárjuk elé ügyünket. Ne habozzunk hát, hanem siessünk ezt megtenni.

   Íme, vigasztaló ígérete: „Megszabadítlak téged". Akármi legyen is a nyomorúságunk, Isten kivétel nélkül minden esetben teljes, biztos és boldogító szabadulást ígér. 

Ő maga akar megszabadítani minket. Mi hiszünk ebben, és az Úr megjutalmazza hitünket.

   De ne feledkezzünk meg a végéről sem: „és te dicsőítesz engem". 

Bárcsak valóban megtennénk ezt, és szabadítása után hálásan dicsérnénk szabadító Urunkat! És mert szabadítását előre ígéri, már előre is dicsőíthetjük Urunkat azért, hogy meg fog szabadítani. C.H.Spurgeon