"Kívánom, hogy a lelked nyugalmat találjon. 

Kívánom, hogy Isten olyan emberré tegyen, aki szeretetet kapot, ezért szeretetet ad; aki áldást adott, ezért áldást ad; aki gazdaggá lett, ezért meggazdagít másokat."

( Sabine Müller )

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."

( 2. Kor. 8: 9 )

Forrás

Lydia Magazin

------------------------------------------------------------------------

Lukács 15, 12--Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt!

A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya õt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik, s õ akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósítására. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. „Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabb rendű munkáért is. Annak előtte a legínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.  Carl Eichorn

-----------------------------------------------

---------------------------------------------------------

C. H. Spurgeon: Van segítség!
Honnan várhatjuk a segítséget?

Az Úr Jézus értünk hozott áldozatára szeretnék emlékeztetni, hogy azok, akik segítséget keresnek, hitre találjanak Jézus Krisztusban. "Mert amikor még erőtlenek voltunk a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért." (Róm 5:6) "Bűneinket maga vitte fel testében a fára..." (1Pt 2:24a) "De az Úr Őt sújtotta mindnyájunk bűnéért." (Ézs 53:6b) "Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket." (1Pt 3:18a)
Az olvasó figyelmét szeretném felhívni a Szentírás egyik kijelentésére: "Az Ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézs 53:5) Isten itt betegségnek tekinti a bűnt, és felkínálja azt a csodálatos orvosságot, amit Ő maga készített.[...]

-----------------------------------------------------------

"Átkozott, aki a fán függ" - olvashatjuk az Igében. (Gal 3:13)

Ki tudja, mit jelent ez az átok?

Bűneinkre te is, én is az Úr Jézus Krisztus helyettünk elszenvedett halálában - és csak abban - találhatunk gyógyírt. Sebeit miattunk kapta! Ha azt kérdezik, hogy
"mit kell tennünk, hogy megszabaduljunk bűneinktől,"
ezt felelem: "Tulajdonképpen semmit. Krisztus sebei árán gyógyultunk meg. Olyan nagy büntetést szenvedett el, hogy nekünk már semmit sem kell szenvednünk."
- És nem kell-e hinnünk benne?
- Természetesen az feltétlenül szükséges. Ha például egy bizonyos kenőcsről azt mondom, hogy gyógyít, azzal még nem tagadom, hogy szükség van kötésre, amely a kenőcsöt a sebre szorítja. A hit az a kötés, amely Krisztus önfeláldozását a bűneink által okozott sebekre szorítja. Nem a kötés gyógyít; a gyógyulást a kenőcs segíti elő. A hit nem gyógyít, hanem csak Krisztus áldozata!
- De meg kell bánnunk a bűneinket - mondhatja valaki.
Igen, valóban meg kell bánnunk azokat és bánjuk is meg, mert a bűnbánat a gyógyulás első jele. Ezek a sebek munkálják ki bennünk a bűnbánatot, ha közel kerülnek szívünkhöz.Gyűlöljük a bűnt, mert Jézusnak szenvedést okozott! [...] Aki tehát a Megváltó áldozatát magáévá tette, az bűnei terhe alól felszabadul. Az ilyen embert már senki sem vádolhatja semmivel, tiszta lett! Kedves Barátom, elfogadod Jézus Krisztus érted hozott áldozatát? Ha igen, akkor szabad ember vagy. Mert

"aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre..." (Jn 3:18)