„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”  Pál levele a galatákhoz 5:13

Reptetni egy papírsárkányt a végeláthatatlan mezőn. Úszni egyedül a tó közepén, és hallgatni a víz suttogását. Ülni magányosan egy kopár szikla tetején, és nézni a hullámok szilaj játékát. A homokos parton sétálva magadba szívni a sós levegőt, miközben a horizont elnyeli a lenyugvó sárga óriást. Táncolni a fénylő búzamező közepén egy szikrázó nyári délutánon. Szabadság. 

Már a gondolatba is beleborzongsz édesen, és szemedet behunyva ott látod magad mindegyikben. Gondtalanul, békében. Szabadon. Amikor minden porcikáddal érzed, hogy élsz, végre igazán élsz, és nem láncol magához a bűnnel teli keserű valóság. Mert a szíved mélyén semmire sem vágysz jobban, csak szabadságra. Hogy végre lehulljanak a görcsös megkötözöttségek láncai, végre kiléphess a szürke hétköznapok nyomasztásából, és terhek nélkül futhass tovább.

Isten ma ezt a vágyva-vágyott ajándékot akarja átnyújtani neked: Szabad vagy. Ő felszabadított. Ő letörte a bilincseket. Nem köt már az önmegváltás, hogy neked kell elég jónak lenned, hogy Isten szeretetét kiérdemeld. Nem ver láncra többé a múlt, az őrült hibák árnyai nem kísértenek többé. Új ember vagy. Szabad ember. Mert Krisztus megváltott. Mert helyetted szenvedte el lázadásod átkát, így te élhetsz igazán, élhetsz szabadon. 

Hát ragadd meg ezt a lehetőséget! Engedd el te is bilincseidet, és fogd meg helyettük Isten feléd nyújtott kezét! Élj a szabadság kegyelmében, élj a rossz befolyásától mentesen, élj Isten elveivel! Szeress, mert Ő elvette szívedből a gyűlölet bezártságát! Tégy jót, mert többé nem gátol a visszavágás szelleme! Élj Istenért, és élj a másikért, mert Ő erre hívott el!